A Babák nagyon nehezen viselik a fogzást: nyűgösek, nem alszanak, nem esznek, csak szomorú szemecskékkel bámulnak ránk és szenvednek. Mi pedig ölelünk, vígasztalunk, kenegetünk, masszírozunk, tesszük, amit tudunk, hogy enyhítsük a fájdalmat.
Egy apró dalocska fogzáshoz, a Bújj-bújj zöld ág dallamára. Hátha segít neketek is!
Bújj-bújj tejfog, már nagyon várlak,
Ne bántsad kérlek tovább, az én pici számat,
Dugd ki gyorsan, a kis hegyecskédet,
Hagy hajtsam álomra, végre fejecskémet.
Jaj.
