Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Az elveszett csokoládé

2013. december 06. 15:20 - Várfalvy Emőke

Egy esős tavaszi reggelen a Mikulás hangos dörömbölésre ébredt. Kimászott az ágyából és álmosan nyitott ajtót. FinoManó, az édességekért felelős manó állt előtte.

 

- Mi történt FinoManó, miért dörömbölsz ilyen korán? Összedölt a műhely? - kérdezte a Mikulás.

- Szörnyű dolog történt! Elfogyott a csokoládé! - lihegte a manó kétségbeesetten.

- Az nem lehet! Gyere, nézzük meg a raktárakat. - mondta a Mikulás, miközben magára öltötte a kabátját.

 

A raktárban a Mikulást meglepő kép fogadta. Teljesen üres volt a csokoládék és cukorkák polca. A raktáros manó csak a fejét ingatta.

 

- Nem érkezett meg az utolsó két szállítmány. Minden nap vártuk, de nem jött.

- Itt valami nagy baj lehet. Az elmúlt 200 évben sosem volt probélma az édességekkel. De majd én utánajárok! - gondolkodott el a Mikulás és a szánkója felé indult.

 

A szarvasok csodálkozva néztek rá, hogy ilyen korán útnak indul, de szélsebesen repültek és néhány perc múlva le is szálltak Svájcban, egy havas hegycsúcs aljában, közvetlenül a legrégebbi svájci csokoládégyár mellett.

 

A Mikulás leugrott a szánról és beszaladt a gyárba, egyenesen az igazgatóhoz.

 

- Mi történt veletek, Barátom? Nem küldtétek el az utolsó két szállítmány csokoládét! Így hogyan készítsem el a gyerekeknek az édességeket? Szaloncukrot, csokitélapót, csokisnápolyit és egyéb finomságokat. Csokoládé nélkül nincs ünnep!

 

Az igazgató széttárta a kezét, majd így szólt:

 

- Sajnálom Mikulás, de nem tudtam csokoládét küldeni neked, ugyanis elfogyott. Már hónapok óta nem érkezik kakaóvaj és hiába kérdezzük, nem tudják megmondani, mikor lesz. Láthatod, leállt a gyár, tönkre fogunk menni. Kérlek, csinálj valamit!

 

- Rendben Barátom, máris elmegyek a kakaóvaj készítőhöz és megkérdezem mi a baj. - mondta a Mikulás miközben elindult a kijárat felé.

 

Néhány perc múlva szánkójával megérkezett a kakófeldolgozóhoz Brazíliába egy sűrű őserdő mellé, ahol gyanúsan nagy csend fogadta.

 

- Az igazgatót keresem – lépett be a bejáraton a Mikulás. Kisvártatva egy nagy irodába került, ahol egy gondterhelt, bajuszos fiatalember fogadta.

 

- Üdvözöllek fiatal Barátom, a Mikulás vagyok, bár gondolom erre magatól is rájöttél. Azért látogattalak meg ilyen hirtelen, mert azt a hírt kaptam öreg csokoládégyáros barátomtól, hogy nem szállítotok neki kakaóvajat. Történt valami baj?

 

- Üdvözlöm kedves Mikulás. Sajnálom, de nem tudunk szállítani senkinek sem, ugyanis elfogott a kakaóbabunk már vagy egy fél éve. Sajnos a termelők nem tudják megmondani, hogy mi lehet a baj, de, ha nem kapunk kakaóbabot tönkre fogunk menni. Segíts nekünk! - kérlelte a Mikulást szomorúan a fiatalember.

 

A Mikulás gyorsan búcsút intett neki és néhány perc röpülés után a szánkója megérkezett Nigériába, oda, ahol a kakaóültetvénynek kellett volna lennie. A Mikulás csodálkozva látta, hogy a növények milyen szárazak és hogyan potyog le róluk szinte az összes, még éretlen termés.

 

- Mi történt itt? – kérdezte a Mikulás meglepeten.

- Már vagy egy éve nem esett nálunk az eső. A kakaó növényeink lassan mind elpusztulnak, mert nem bírjuk őket locsolni. - tördelte a kezét a kakaóültetvény vezetője, Gowon.

- De miért nem esik az eső? - töprengett a Mikulás és levette a kabátját, mert nagyon melege lett.

- Amióta egyre több gyár működik és egyre több autó jár a világban, évről évre melegebbek nálunk a nyarak és egyre kevesebb eső esik. Mostanra szinte alig néhány csepp. A kakaónövényeink ezt nem bírják. Mind el fognak száradni. - mondta szomorúan Gowon.

- Rendben Barátom, azt hiszem, megvan végre a megoldás! - dörmögte a Mikulás és újra felült a szánkójára.

 

Az elkövetkező napjait azzal töltötte, hogy felkereste a világ legnagyobb gyárait vezető férfiak kisgyermekeit és megkérte őket, hogy segítsenek neki abban, hogy újra legyen csokoládé a világon.

 

- Azért jöttem hozzád, mert apukád nem hisz már bennem, viszont Te vagy neki a legfontosabb a világon, s neked bármit megtesz. Kérlek, mondd meg neki, hogy javítsák meg a gyáruk kéményeit, hogy sokkal kevesebb mérges gázt engedjenek a levegőbe, mert, ha nem teszik, soha többet nem lesz csokoládé.

 

A gyerekek szorgalmasan kérlelték az apukáikat szerte a világon s néhány hónap múlva egyre kevesebb kémény ontott magából mérgező füstöt. Az esőfelhők is visszataláltak Nigériába, ahol a szárazságtól szenvedő kakaónövénykék végere újra teleihatták magukat. Néhány hét múlva a kakaóvaj gyároshoz megérkezett az első kakaóbab szállítmány, amiből éjjel-nappal dolgozva elkészült a svájci csokoládégyárnak szánt alapanyag. A csokoládégyár igazgatója is beállt a munkába, hogy még december elejére elkészüljenek a Mikulás műhelyébe küldendő csokoládéval.

 

December 4-én este meg is érkezett a sok-sok friss csokoládé FinoMano műhelyébe, ahol elővették a Csodát és néhány óra alatt elkészült az összes kisgyereknek szánt finom édesség.

 

A Mikulás december 5-én reggel a szokásosnál is korábban kelt, hogy eljusson az összes gyerekhez az ajándék, de először azokhoz a kislányokhoz és kisfiúkhoz, akiknek a segítsége nélkül sosem lehetett volna többé a világon csokoládé.

 

mar_jovok.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://avarfalvimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr245678688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása