Vagy századszor szárnyal a Bóbita dal,
Merev görcsben ugyan, de ringat a kar,
Na, alszik már végre, a két szeme zárva,
Horkantva sóhajt, oh, milyen drága!
Felmerül benned egy felnőtt könyv képe,
De lehet, ma inkább hajmosás kéne?
Tűnődve lépdelsz, de nem nézed hová,
Reccsen a padló s szól újra az: OÁ.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
