Vacog a föld, hideg már az októberi éjszaka, Oly' távol jár még a tél s a pihe-puha paplana, De jó lenne egy nagy, meleg, finom, bolyhos takaró, S hozzá forró, sűrű, édes, tejszínhabos kakaó. Nádszálat ragad a szél s hozzá felhőfonalat, Fürgén dolgozik és közben…

Igazi ünnep mind az a nap, Amikor apuci itthon marad, Egész nap nevet és játszik velem, Én az ilyen ünnepeket szeretem. Igazán akkor ünnepelünk, Ha nagyihoz vidáman, együtt megyünk, Nevetve ölel úgy örül nekem, Én az ilyen ünnepeket szeretem.            

Vajon csak a mesében léteznek a hősök? Vajon csak az a hős, aki mindig győzött? Vajon a hős folyton erős, kemény, bátor? Vajon a hős tudja, hogy ő hős magáról? Vajon válhat hőssé egyszerűen bárki? Vajon hogy hős legyek sokat kell majd várni? Vajon, ha hős leszek, én is…

A gondolatból betűk lesznek, Táncolnak és ölelkeznek, Így születnek meg a szavak, Hol rövidek hol hosszúak, Kézen fogva sorba állnak, Rajzolnak sok mondatot, S a mondat majd elmeséli, Az író mit gondolhatott.

Őszi eső nap nap után ráérősen szemerkél, Fáradt süni mindenfele téli szállást keresgél. Farakásban túl huzatos, Ez a bokor nagyon szúr, A házak közt emberek járnak, Üregben róka az úr. Lám csak, lám! De finom puha, ez a színes avarhalom, Csupa illatos levéllel…

Hű, milyen hatalmas levélkupac, Rikkant az aprócska fehér kukac, Ha ezt most mind befalom, Tele lesz a pocakom. De nagyon! Falatozik, majszol, Lakmározik, habzsol, Degeszre töm, bezabál, Kukac pocak tele már, De nagyon! Ejnye, te kis torkos, Falánkságban szorgos, Éhenkórász…

Hajnalban mikor az ágyból kilépve a talpadba egy mozdonykémény beleáll, A szívizom ordításra pumpálna, de egy kétgyerekes már nem is kiabál, Hipnotikus, mint minden hajnal, mi a rideg konyhában, lassan ébred, A rozsdamentes vízforraló faláról visszanéz szétcsúszott,…

Erdő alján, járdán, kertben száraz levél rengeteg, Sárga, barna, mély avarban  taposni úgy szeretek, Zizeg, zörög, surrog halkan, S engem csak visz, visz a talpam, Amíg tart az avar, Engem biz' nem zavar, A sár!  

A rácsos ágy és egy halom használt pelenka között elvesztettem magam, Tegnap még biztosan tudtam, hogy vagyok valaki, de jelenleg ez a kérdés bizonytalan, Vagy lehet, hogy nem is tegnap, hanem egy hete, egy hónapja vagy két éve már, Hogy a tükörbe nézve nem tudom, ki néz vissza…

Ősszel a tulipán levetkőzik szépen, Elbújik a virágágyas jó puha ölében, Összegömbölyödik az apró virághagyma, S álmodozva készül a szép, új tavaszra.