E percben szentül megfogadom,

Hogy anyát  néha majd békén hagyom,

Mikor pisilni oson majd lábujjhegyen,

Vagy dél körül, végre, hogy ő is egyen,

A kabátot felveszem második szóra,

Nem ordítok rá a kisebb tesómra,

Ha fakocka torony omlik vagy reccsen,

Naponta tíz percet eltöltök csendben,

Ebédkor jó ízűn kanalazok,

Ha anya új cipőt vesz, majd én falazok,

Nem fetrengek semelyik bolt közepén,

Nem festek a kanapé új szövetén,

Se csokimintát, se langyos tej tócsát,

Havonta megeszem tényleg a sóskát,

A sarat többnyire a kertben hagyom,

Nem nyomorgatom a macskát se idén agyon,

A fürdőből nem csinálok, ígérem mocsarat,

Megtalálom olykor a szennyes kosarat,

S este nyolckor már álmosan várom,

Hogy anya fürgén a pizsamámba rázzon,

S csendesen alszom míg a nap felkel,

Hogy anya is ragyogjon, ne csak a reggel.