Éreztem, hogy valami motoszkál a combom hátuljánál, de gondoltam, biztos a sálam lóg és azt bizgerálja a szél. Aztán, mikor a pékséges néni becsomagolta a kifliket, csak megnéztem, mi történhet, mert a motoszkálás feljebb kúszott a fenekemre. Ahogy hátra néztem, látom, hogy egy foltos, nem éppen a felebaráti szeretett kutyája (valamilyen terrier a harapós fajtából) próbál velem barátságot kötni. Mivel a kutyán kívül mögöttem hárman is voltak s láthatóan senkit sem aggasztott, hogy a kutya szerint én vagyok a legújabb és legjószagúbb gumicsont a világon, félhangosan megszólaltam:

- Megkérhetem a kutya gazdáját, hogy hívja vissza. Köszönöm.

Hamar morgolódás támadt a sor végén, a kutya nem tágított, így megismételtem a kérést. A gazdája elkezdett még hangosabban morgolódni - így legalább kiderült ki az - egyszerűen közöltem vele:

- Ne haragudjon, nem szeretem a kutyákat, pláne nem a fenekemben. Ezért kértem, hogy hívja vissza.

- A kutya megérzi a rossz embereket.- válaszolt az amúgy korombeli férfi és összevigyorgott a barátnőjével.

A kutya láthatóan nem széttépni akart, mint potenciális gonoszt, hanem szimatolgatott és barátságos volt. Mint általában a kutyák a legtöbb esetben. Ők valamilyen megfoghatatlan oknál fogva imádnak engem, én viszont nyomos indokok miatt nem osztom lelkesedésüket. Átadtam egy ezrest a pékséges néninek, majd míg a visszajárót kiszámolta, félig hátrafordultam:

- Tudja, nem hiszem, hogy a jóság a kutya szeretetétől függene. Biztos van olyan dolog, amit Ön sem szeret.

A férfi, akit kicsit jobban megnézve feltételeztem, hogy nője nem az esze és nem is a férfias előzékenysége miatt szeret, láthatóan felélénkült, és elkezdett valamit arról magyarázni, hogy aki virágokat és a kutyákat nem szereti az rossz ember. Amúgy ő meg a kisebbségieket nem szereti. Nos, bevallom őszintén, engem még sosem harapott meg virág, s a fiaim közül még egyiket sem borította le a lábáról vérszomjas tulipán vagy túlzottan játékos, neveletlen orgona. Viszont kutyákkal volt már egy-két sztori.

Félreértés ne essék, nem utálom a kutyákat, csak nem vagyok az a típus, aki az első belefúródó vadidegen blökiorrot vidáman elkezdi simogatni.  Ez valószínűleg a nevelésemből adódik, családi örökség. Apukámat munkájából adódóan rendszeresen megharapták, de ő próbált túllépni a sérelmein oly' annyira, hogy volt saját kutyám is. Talán az óriás snaucer nem volt épp a legjobb választás, de legalább megpróbáltuk. Nem lettem kutyabarát felnőtt.

Ez persze nem akadályoz abban, hogy Zsoltival megnézzük és megsimogassuk az általunk ismert négylábúakat. A szomszédban is van egy, vele nagyon jó volt a barátság addig, míg egy beagle-kölyök le nem terítette a 1,5 éves kisfiamat az utcán gazdái legnagyobb mulatságára. Hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy a kutyus csak játszani akart, azóta a fiam retteg a kutyáktól. Ha a szomszédban lakó kedves kis keverék reggel a gazdája után vonyít, Zsolti visítva ébred és hosszú percekig bömböl, hogy fél, mert meg akarja harapni a vau-vau. Mondanom sem kell, körülbelül tízezerszer próbáltam elmagyarázni neki, hogy a kutyák nem jönnek át a falon és Szuki nem rá haragszik, csak a gazdáját hívja, aki lement a boltba. Helyzetünkön az sem segít, hogy a felettünk lévő, amúgy fél Városliget méretű parkban a gazdik rendszeresen járatják póráz nélkül kedvenceiket. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a blökik jártak volna kutyaiskolába és hallgatnának a gazdáik hívó szavára. De ezek a kutyák a kőbányai földsugárzástól vagy mind süketek vagy mi a fiaimmal valami kutyamágnesek vagyunk, mert 10-ből 7 tutira nekiiramodik elkapni a bicikliző kétéves gyerekemet. Persze játékból. Ez mondjuk azért boxer mérettől felfelé felettébb nem vicces. Pláne, hogy nem vagyok jó sprinter babakocsival.

Rajta vagyok, hogy Zsolti újra szeresse a kutyákat, Ákossal pedig még körültekintőbb leszek, ha lehet még ennél is körültekintőbbnek lenni. De addigis a megoldás valóban az lenne, ha nem viszem sétálni a fiúkat egyáltalán? Vagy sétáltassam pórázon a fiamat, így mindig kézközelben van, ha esetleg valamelyik szabadelvű kutyának eszébe jutna vele fogócskázni egy kicsit? Nehogy már, a hozzám hasonló rossz emberek miatt szegény kutyusoknak és gazdáiknak álmatlan éjszakáik legyenek.