Van egy falu valahol a Balaton fölött, ami nem csak mesésen néz ki, de ott történnek is a mesék. Az Ingó kövek varázslatos világában, Szentbékkállán a nagy havazások idején született egy Óriás Hóember: Káli Miklós Igor. Igazi hóember volt a legjavából, piros lábaska kalappal, amit Eszter konyháján égetett le egyszer egy szerelmes szakácsnő, lila sállal, amit még Juliska nagymama kötött, friss, roppanós répaorral, és sok-sok szén fekete gombbal. Vidáman vigyorgott a hatalmas és zimankós Veszprém megyei télben, s a falu apraja nagyja örömmel köszöntötte, mikor felé járt. A nagyja kedves jónapottal, sapkaemeléssel, az apraja meg egyszerűen, szeretettel és hatalmas vigyorral átölelte. 

Sajnos Káli Miklós Igor élete nem volt hosszú, ahogy a legtöbb kedves hóemberé, még az óriásoké sem. Egy este a bohókás, véletlenül idén túl korán ébredő Tavasztündér szállt el a falu felett. Ahogy gyönyörködött az általa ritkán látott hófehér táj szépségében, észre sem vette, hogy elejtette varázspálcáját. A pálca körül olvadni kezdett a hó, s reggelre kibújtak a hóvirágok. A falusiak megtalálták a pálcát és kitették a Faluháza előtti nagy fal alá, hogy a Tündér, ha keresi, könnyen megtalálja. Március közepén meg is érkezett Szentbékkállára a tavasz, ami hálából a falusiak kedvességéért szebb volt, mint eddig valaha...

képek forrása: I love Szentbékkálla FB oldala