A Tavasztündér egy öreg, odvas fa mélyén alussza téli álmát az erdő közepén. Őszanyó, vastag, színes levelekkel díszített mohapaplannal takarja be december elején, nehogy megfázzon, míg Télapó kint fújdogálja a jégcsapokat, havat meg a deret. Nem is árt a meleg takaró a lenge, nárciszszirom szoknyás, barkatopánkás, törékeny lánykának, aki a langyos, tavaszi napsütéshez szokott. Mikor március elején felkel, bizony gyakran lesz kék a kezecskéje Télapó ott felejtett minuszaitól. Ilyenkor magára húzza Őszanyó köd köntösét s le sem veszi magáról, míg a nap fel nem szárítja a tavaszi harmatot. 

Tavasztündérnek nagyon sok a dolga, március első napjától fáradhatatlanul járja a tájat, varázspálcájával ébresztgeti az alvó természetet: fákat, bokrokat, virágokat, állatokat. 

A növényeknek és állatoknak azonban nincs ám kedve felkelni a hidegben. Olyanok, mint a kis óvodások, akik este sokáig játszottak, s nem akarnak reggel kibújni a takaró alól. Várják, hogy Tavasztündér finom, langyos szellőt keverjen szélből és napsugárból, s megitassa őket simogató, illatos tavaszi esővel. Ilyenkor álmosan, de huncutul mosolyogva elkezdik bontogatni rügyecskéiket, sőt, a szorgalmasabbak rögtön virágba is borulnak. 

Tavasztündér minden hajnalban kedves ébresztő dallal kelti fel virágait, s mosolyogva gyönyörködik bennük még májusban is, mikor legjobb barátnőjével, Nyárral találkozik egy kis csevegésre az öreg, odvas fa tövében, az erdő közepén: 

- Olyan feledékeny az öreg Télapó, gyakran még áprilisban is a hófelhőit kell terelgetnünk a széllel. Képzeld tavaly képes volt lefagyasztani az alma meg a cseresznyefa szirmait. Majdnem sírtam, mikor megláttam milyen bajt csinált. Pedig nem akar ő rosszat, csak nehezen alszik, s néha álmában jár kel szegény.  - mesélte Tavasztündér egy májusi eleji délután, mikor Nyár megérkezett hozzá, s együtt megittak egy eperturmixot uzsonnára.

- De jut is eszembe. Olyan hamar érkeztél az idén is. Te sem tudsz aludni, kedvesem? 

- Tudod Tavasztündér, mostanában Őszanyó gyakran már augusztusban betoppan. Nem tudok rá haragudni, kedves, szorgos, öreg anyóka. Ő is kicsit bolondos már, meg nehezen jár szegény. S hát, hogy ilyen korán jön nekem meg annyi dolgom van, úgy gondoltam, tán te sem haragszol, ha kicsit hamarabb látok neki a munkának. Lombot növeszteni, zöldséget, gyümölcsöt, gabonát érlelni, vizet melegíteni a gyerekeknek a strandon. Minden percem drága. Pláne, hogy mostanában olyan gyakran kiömlenek a zivatarfelhők az üvegből. Hiába, már a zivatarkészítők sem a régiek. Aztán van csim-bum, riccs-reccs, alig győzöm felszárítani utánuk azt a sok vizet. Meg megvigasztalni a rémült gyerekeket napsütéssel, szivárvánnyal. - ráncolta össze homlokát Nyár.

- A zivatarok valóban szörnyűek. Nem is értem, te hogy nem félsz tőlük. Még jó, hogy tavasszal csak záporok vannak. Azok olyan kedves, finom dolgok. Jót is tesznek a virágaimnak. Attól ilyen szépek. A tavaszi zápor talán a legjobb öntözővíz egész évben. A csigák ilyenkor örömtáncot járnak, s a gyerekek is nagyon élvezik a kicsi pocsolyákat, amikbe összegyűlik. - lelkendezett Tavasztündér, majd fogta a pálcáját, megigazította nárciszszirom szoknyáját és felröppent. 

- Dolgozz csak bátran Nyár, a te munkád mégiscsak a legfontosabb. Én még gyönyörködöm kicsit a tájban, mielőtt lefeküdnék aludni. Már nagyon elfáradtam. 

Tavasztündér körberepült a mezők, erdők, kertek felett, s varázslatos sziromhullató tánccal búcsúzott el boldogan mosolygó, zöld ruhás növényeitől. Lefekvés előtt megmosta kezecskéit és arcocskáját az öreg, odvas fa mellett csörgedező patak vizében, aztán lefeküdt, a puha virágszirmokkal bélelt odúba és hallgatta a madarak vidám énekét, míg el nem aludt.