Halkan dúdol anyukám,
puha karjába ölel,
behunyom a szemem már,
az álom érzem közel.
Lábujjhegyen osonva,
az ágyamhoz lépdel,
betölti az éjszakát,
sok-sok színes képpel.
Hogyha virrad, az álom,
messze repül a Holddal,
de este tudom, visszatér,
ha szól az altatódal.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
