Volt egyszer egy kisfiú: Töhötöm. Nem volt éppen rossz gyerek, meg jó sem. Csintalan, örökké maszatos, fiúcska, aki sokat bosszantotta a macskákat, ugrált a pocsolyákban és taposta le, mindig véletlenül persze, anya féltve őrzött kiskertjét.
Bár esküdött rá, hogy nem direkt csinálja, valahogy mindig azokat a zöldségeket érte kár, amiket nem szeretett megenni. A spenótot, a fejessalátát. De rálépett a tök kibúvó kis növénykéjére épp úgy, mint a sárgarépa épp levelesedő hajtására.
Anyukája sokat korholta figyelmetlensége miatt, s szomorkodott is, mert Töhötöm mindig fintorgott, ha zöldséget, főzeléket vagy éppen friss gyümölcsöt kellett ennie.
Mikor apukája, aki nagyon szigorúan vette a finnyáskodást nem volt otthon, Töhötöm különböző játékokat eszelt ki, hogy ne unatkozzon az asztalnál. A párolt zöldbabból bástyát, a karfiolból erdőt épített , a sárgarépa karikákkal meg gombfocizni próbált.
Töhötöm egy dolgot szeretett igazán enni. Csokoládét. Minden évben alig várta, hogy eljöjjön a Mikulás. Neki ugyanis nem lehetett megtiltani, hogy csokoládét hozzon Töhötömnek.
Ilyenkor boldogan tömte magába a Mikulást figurákat, a friss, roppanós csokoládés nápolyikat, a cseppenős, csurgós krémmel töltött bon-bonokat és persze a sokféle szaloncukrot.
Persze a habzsolás után a csokoládé hamar elfogyott, így Töhötöm az év többi részében,a szombatokat várta. Ilyenkor a nagyinál is lehet némi édességhez jutni, persze szigorúan csak akkor, ha anya nem figyelt oda.
Töhötöm hatodik születésnapja előtti este gyönyörű, csillagos volt az ég. Ahogy a kisfiú kinézett az ablakon egy hullócsillagot látott. Behunyta a szemét és azt kívánta, hogy soha többet ne kelljen mindenféle borzalmas főzelékeket ennie, hagy egyen minden nap csak csokoládét.
Reggel, meglepődve látta, hogy valami történt. Kicsit megijedt, de mikor kinézett az ablakon valami igazán csodálatos dolgot pillantott meg. Amerre a szem ellátott, minden csokoládéból volt.
A kisfiú kiugrott az ágyból, s kiszaladt a kertbe. Már nagyon éhes volt. Leguggolt, megragadta az első keze ügyébe akadó dolgot és megette. Kakaóporral hintett trüffeldarab volt.
"Töhötöm csodálatosan érezte magát. Csokoládé leveleket tépett a fákról, marcipánvirágokat szedett és vidáman ugrott bele papucsával egy térdig érő forrócsoki tócsába, ami összemaszatolta kék kockás pizsamáját.
- Sebaj, majd anya kimossa. - gondolta és beszaladt a házba. "
"Körbenézett, de nem talált otthon senkit.
- Vajon hol lehetnek? - töprengett, mikor kinyílt az ajtó és egy kedves, öreg hölgy lépett be rajta.
- Szervusz Töhötöm, üdvözöllek Csokoládéországban. Ugye jól érzed magad?"
"Töhötöm meglepődött kicsit, hogy a néni tudja a nevét, de vidáman válaszolt:
- Igen, nagyon finom minden. Tessék mondani, hogy kerültem ide? És hol van a családom?
- Oh, hát emlékszel rá mit kívántál?  Mától fogva nem kell mást enned, csak csokoládét."
 - Itt ez a kis gomb - mutatott az öreg hölgy egy hatalmas, piros cukorkának tűnő kapcsolóra a falon -  ha ezt megnyomod, én azonnal itt leszek és kérhetsz tőlem bármilyen csokoládét, amilyet csak szeretnél.
"- De jó, akkor kérek egy mogyorókrémes tejcsokit? Az a kedvencem.
- Tudom - mondta az öreg hölgy és előhúzott egy hatalmas tábla csokoládét a zsebéből. Odaadta a kisfiúnak majd eltűnt."
Töhötöm boldogan falta fel a csokoládét és egész nap vidáman csatangolt a csokoládémezőkön. Találkozott sok másik gyerekkel, akikkel nevetve szaladgáltak együtt, ugráltak a folyékony tejkaramell patakokban, s várat építettek durvára őrölt kakaóporból.
"Bár vidáman teltek a napok, Töhötöm nem sokára már nem kívánt több édességet. Fáradtnak  és nehéznek érezte magát. Hiányzott az anyukája is. Egyik reggel megkérdezte az öreg hölgyet:
- Tessék mondani, merre lehet innen haza menni? "
- Csokoládéországból nem lehet csak úgy elmenni.  Aki mégis úgy döntene, annak ki kell állnia három, nagyon nehéz próbát. Még senkinek sem sikerült. De, ha nagyon akarod te is megpróbálhatotod, holnap reggel.
"Másnap Töhötöm az öreg hölggyel egy nagy, zöld mezőhöz ment.
- Ez itt a Spenót Sivatag. Amíg le megy a nap végig kell rajta rágnod magad. De vigyázz, néhol tükörtojás is van benne!
Töhötöm nekilátott és egész nap falta a spenótot. Először azt hitte, borzasztó lesz, de a sok csokoládé után jól esett. Sőt, egészen finom volt. "
"A következő reggel Töhötöm a Spenót Sivatag túl végén várta az öreg hölgyet, aki meglepődve látta, hogy sikerült a próba.
- Rendben van Töhötöm, látom elszánt vagy. Itt a következő próba: a Tökfőzelék mocsár. Edd át magad rajta s várj a túlparton holnap."
Töhötöm rémülten nézett a ragacsos,  Tökfőzelék mocsárra, de csak beleugrott és ette és ette és ette. Az anyukájára gondolt meg arra, hogy nem akar több csokoládét látni. Tulajdonképpen a tökfőzelék sem volt rossz. A mocsár túl végen kimászott és rögtön elnyomta az álom.
"Mikor Töhötöm felébredt, látta, hogy egy magas hegy alatt aludt, ami narancssárga fákkal van benőve.
- Ez a Párolt Répa Rengeteg. - szólalt meg az idős hölgy a háta mögött - Át kell falnod magad rajta, föl, a hegycsúcsig. Ott találsz egy szörnyű, harmatos zöldsalátát, ami alatt Csokoládéország kapujának kulcsa van. Ha megtalálod, szabad vagy. "
Töhötöm mindennél jobban utálta a főtt répát, de aztán eszébe jutott az édesanyja szomorú arca. Nagy levegőt vett és beleharapott az első répaóriásba, ami meglepően ízletesnek tűnt.
Mire minden répát megevett, már egészen besötétedett. Töhötöm borzasztó fáradt volt. A nap utolsó fényénél még megtalálta a harmatos, friss zöldsalátát és alatta Csokoládéország kulcsát, amit jól a markába szorított és elaludt.
"Reggel, mikor felébredt, az édesanyja állt az ágya mellett, kedvesen megsimogatta az arcát és így szólt:
- Jó reggelt kisfiam! Boldog születésnapot! Mit ennél reggelire?
- Bármit anyukám, bármit, csak csokoládét nem.