Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

A lélek virágai

2017. október 31. 20:21 - Várfalvy Emőke

- Beni, eljössz velem meglátogatni a nagypapát? - kérdezte Nagyi egy napsütéses őszi napon.

- Persze! - vágta rá a kisfiú egyből, aztán kicsit elbizonytalanodott - hol lakik?

- Egy különleges helyen - mondta Nagyi és öntött egy bögre teát Beninek az út előtt.

A busz kicsit nehezen haladt a dugóban, a kisfiút azonban  ez cseppet sem zavarta. Ahogy mindig, most is teljesen lekötötte, ahogy a vezető bácsi nyomkodja az ajtót nyitó és záró gombokat.

Az utolsó előtti megálló egy virágosbódékkal övezett nagy kert mellett volt. Beni és Nagyi leszálltak.

- Játszótérre megyünk? - kérdezte izgatottan a kisfiú, mikor megpillantotta a kapu mögötti tágas, zöld parkot.

- Nem Beni, a nagypapát látogatjuk meg - mondta Nagyi - most veszünk neki virágot is.

- Miért nem inkább sütit? - kérdezte Beni, aki kicsit megéhezett út közben - vagy vihentnénk csokis kekszet. Biztos szereti.

- Ahol a nagypapa van, oda virágot szokás vinni - simogatta meg unokája fejét Nagyi.

Mikor a kapun beléptek, Beni csodálkozva forgatta a fejét. Mindenhol emberek, kisebb nagyobb családok sétáltak virággal a kezükben.

- Ők is a nagypapához mennek?  - kérdezte Beni izgatottan - valamilyen ünnep lesz?

- Jól látod kicsi Beni, ma ünnep van. És mindenki meglátogatja azt a szerettét, aki ide költözött, ebbe a kertbe.

- De én itt nem látok házakat - mondta Beni - csak sok-sok követ, virágokkal.

- Ezek emlékkövek. Azokra emlékeztetnek minket, akik már nincsenek velünk.

- Nézd, azon egy angyal van! Ott egy angyalra emlékeznek?

- Nem. Az egy őrangyal szobra. Annak építették oda, akire ott emlékeznek.

Nagyi és Beni csendben sétáltak tovább a parkban. A kisfiú nagyon törte a fejét valamin. Mikor megálltak egy kis, fehér márványoszlop előtt Beni újra megszólalt:

- Nagyi, most akkor hol van a nagypapa?

- Itt.

- Dehát én nem látok senkit.

- Virággá változott.

- Tényleg?

- Tényleg! Az ember, ha meghal a földbe fektetik aludni. Hosszan, nagyon hosszan alszik és álmodik. Az álmai pedig virágokként nyílnak ki.

- És mindenkinek ennyi szép virága van, mint a nagypapának?

- Mindenkinek, aki annyira szerette az embereket mint ő. A jó lélekből szép álmok és csodás virágok nőnek.

cherub-1030448_640.jpg

 

-

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://avarfalvimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr4713121442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása