- Beni, eljössz velem meglátogatni a nagypapát? - kérdezte Nagyi egy napsütéses őszi napon.
- Persze! - vágta rá a kisfiú egyből, aztán kicsit elbizonytalanodott - hol lakik?
- Egy különleges helyen - mondta Nagyi és öntött egy bögre teát Beninek az út előtt.
A busz kicsit nehezen haladt a dugóban, a kisfiút azonban ez cseppet sem zavarta. Ahogy mindig, most is teljesen lekötötte, ahogy a vezető bácsi nyomkodja az ajtót nyitó és záró gombokat.
Az utolsó előtti megálló egy virágosbódékkal övezett nagy kert mellett volt. Beni és Nagyi leszálltak.
- Játszótérre megyünk? - kérdezte izgatottan a kisfiú, mikor megpillantotta a kapu mögötti tágas, zöld parkot.
- Nem Beni, a nagypapát látogatjuk meg - mondta Nagyi - most veszünk neki virágot is.
- Miért nem inkább sütit? - kérdezte Beni, aki kicsit megéhezett út közben - vagy vihentnénk csokis kekszet. Biztos szereti.
- Ahol a nagypapa van, oda virágot szokás vinni - simogatta meg unokája fejét Nagyi.
Mikor a kapun beléptek, Beni csodálkozva forgatta a fejét. Mindenhol emberek, kisebb nagyobb családok sétáltak virággal a kezükben.
- Ők is a nagypapához mennek? - kérdezte Beni izgatottan - valamilyen ünnep lesz?
- Jól látod kicsi Beni, ma ünnep van. És mindenki meglátogatja azt a szerettét, aki ide költözött, ebbe a kertbe.
- De én itt nem látok házakat - mondta Beni - csak sok-sok követ, virágokkal.
- Ezek emlékkövek. Azokra emlékeztetnek minket, akik már nincsenek velünk.
- Nézd, azon egy angyal van! Ott egy angyalra emlékeznek?
- Nem. Az egy őrangyal szobra. Annak építették oda, akire ott emlékeznek.
Nagyi és Beni csendben sétáltak tovább a parkban. A kisfiú nagyon törte a fejét valamin. Mikor megálltak egy kis, fehér márványoszlop előtt Beni újra megszólalt:
- Nagyi, most akkor hol van a nagypapa?
- Itt.
- Dehát én nem látok senkit.
- Virággá változott.
- Tényleg?
- Tényleg! Az ember, ha meghal a földbe fektetik aludni. Hosszan, nagyon hosszan alszik és álmodik. Az álmai pedig virágokként nyílnak ki.
- És mindenkinek ennyi szép virága van, mint a nagypapának?
- Mindenkinek, aki annyira szerette az embereket mint ő. A jó lélekből szép álmok és csodás virágok nőnek.
-