Egyik délután Beni, izgatottan ért haza az oviból, Alig várta, hogy senki se figyeljen rá és elővehesse a kisautót, amit délután rejtett a zsebébe, mielőtt nagyi érte jött. Elővette a kis, kék sportautót, először végigsimogatta fényes motozháztetejét, megforgatta a tenyerén a kerekeket, aztán letette a konyhaasztalra és nézte. Borzasztó boldog volt.

A kisautó viszont látható módon meg volt szeppenve. Mikor a kisfiú  elindult kezet mosni, ijedten utándudált:

- Ne hagyj itt, félek!

Beni meglepődve fordult vissza:

- De hát mitől félsz? Nincs itt semmi ijesztő.

- Ez nem az ovi - jelentette ki a kisautó - én pedig még sosem aludtam máshol csak ott. A játékos dobozban a tesóimmal. Mindannyian felkapcsoljuk a lámpánkat és berregünk még egy kört elalvás előtt. Most hogy fogok így aludni?

- Én is berreghetek neked este - ajánlotta fel Beni, mert nagyon megsajnálta a kisautót. Ő is a legjobban a tesóival szeretett aludni.

- Az nem ugyanaz! - nyikorgatta bánatosan a kerekeit az autó - és különben is, hogy kerültem ide?

- Hát nem tudom - mondta Beni gyorsan - nem akarsz menni egy kört itt az asztalon?

- Nem, azt akarom tudni, hogy jöttünk ide, egyáltalán hol vagyunk? - makacskodott a kisautó, mert látta, hogy valami nincsen rendben Beni körül.

- Nálunk! - vágta rá a kisfiú. - Nézd, milyen messze el lehet látni az ablakunkból. Ott megy egy repülő.

- Ne beszélj mellé Beni! Azonnal mond meg, hogy kerültem ide? És mikor viszel haza az oviba? - a kisautó, ha kerekek helyett lábai lettek volna, bizonyosan toporzékolt volna mérgében.

- Elhoztalak - lógatta le szégyenkezve az orrát Beni.

- De miért?

- Mert szerettem volna csak én játszani veled. Te vagy a legszebb kisautó a csoportban.

- És a legboldogabb is voltam, pont máig - mondta a kisautó nagyon szomorúan.

- Már nem vagy boldog? - kérdezte Beni ijedten. És tényleg. Mintha az autónak már nem lett volna olyan fényes, kék a motorházteteje.

- Te boldog lennél, ha valaki elvinne a testvéreid és a barátaid közül? És csak egy valakivel lehetnél, mindig mindig?

Beni hallgatott és a papucsát nézte.

- Ne hidd Beni, hogy nem szeretlek. Te adod ki a legszebb duda hangot a csoportban, de tudod, ha itt maradnék veled, egy idő után megunnál. Betennél egy dobozba és elfelejtkeznél rólam. És többet lehet, nem is játszanál velem és akkor én nagyon, de, nagyon szomorú lennék.

- Jó, jó... - mondta Beni - holnap visszaviszlek.

- Tényleg?

- Tényleg! - sóhajtott a kisfiú - én nem akartam rosszat. Nem tudtam, hogy szomorú leszel.

Este Beni a párnája alá rejtette a kisautót és mielőtt elaludt berregett neki egy kicsit, aztán reggel gondosan a nadrágja zsebébe tette és egész úton az oviig fogta, nehogy elvesszen. Mikor anyukája átöltöztette, meglepődött az ismeretlen játék láttán:

- Honnan van ez a kocsi, kicsim?

- Innen az oviból vittem haza. De visszahoztam, mert ahogy én otthon, ő itt a legboldogabb - válaszolta Beni és örömmel látta hogy a kisautó motorházteteje ismét csodás, kék színben ragyog.