Krizsi, a Kikelet Tanya dombörököse pitymallat előtt ébredt a tyúkólban. Leugrott a tyúklétráról. Már nem anyával aludt a fészekben, hisz az csak a dedós csibék szokása. Ő pedig nem volt már csibe. Tollasodott a szárnya. Nagyon várta, hogy apja, Károly is felkeljen és kinyissa a tyúkól…

Apa megy, s mi vele megyünk persze, az a külföld nincs is olyan messze, sugár hajtja a repülőt, húzza is a csíkot, hogyha szép lesz, íméll helyett, képeslapot írok!  

Dzsungelen túl is hordható talán színes kabát, fütyülte a tengelic, s megmutatta magát, dobjuk fel a barnát, szürkét, néhány élénk színnel, madáretető-klub tagság, azt hitte, hogy viccel,   A magevő röpszakosztály tudjuk, igen gyáva, hogy rejtőzik el ezután, ha a szárnya sárga? a pepitát…