Egy ködös őszi reggelen, még épp, hogy feljött a nap, Torok Gyula vidáman rúgta le magáról a takarót.

Elérkezett újra az én időm – lelkendezett rekedt hangján, miután kinézett a nyálkás, hideg utcára.

Ahogy papucsban kislattyogott a konyhába, hogy megigyon egy pohár jéghideg almalevet a hűtőből, látta, hogy üzenete érkezett. Nem más írt neki, mint rettegett ellenfele: Has Marsall.

- Itt az idő minden idők legnagyobb kihívására! Mersz vagy nyersz vagy nyuszi vagy?

Gyula jót nevetett a furfangosnak szánt, de elég zagyva felhíváson, így úgy döntött, egyszerűbb, ha felöltözik és átmegy a szomszédba meglátogatni örökös vetélytársát.

- Szervusz! Az üzenet miatt jöttem – vigyorgott barátságosan Gyula, mert egy közismert gonosztevő is lehet igazi úri ember.

- Benne vagy-e a játszmában? – kérdezte gyanakvóan Has Marsall, aki hajnal óta tűkön ülve várta Gyula válaszát.

- Benne, de csak, ha elmondod, miről van szó pontosan – válaszolta Gyula.

- Hát persze! Ez a világ leggonoszabb terve – bólogatott boldogan Marsall és beinvitálta Gyulát egy kis megbuggyant narancslére.

- Szóval, mit főztél ki már megint te méregkeverő? – érdeklődött Gyula, miután elhelyezkedett egy viszonylag tiszta széken Marsall vastagon koszos és roppant büdös konyhájában.

- Kihívást! – jelentette ki Marsall és megigazította fején a katonai csákót, hogy kellően tiszteletre méltónak tűnjön.

- Azt értem, de pontosan mit kell csinálni? – kérdezte Gyula, bízva benne, hogy hamar zöld ágra vergődnek. Eléggé zavarta a két záptojás, amik láthatón Marsall reggelijéből maradtak az asztalon.

- Ja, hogy a haditerv érdekel?

- Ha van, akkor az!

- Pompás! – lelkendezett Marsall és pikk-pakk kiterített egy nagy papírtekercset az ebédlőasztalra.

- Mindent kidolgoztam – mutatott a leginkább gyerekek által rajzolt kincses térképre hasonlító ábrára, aminek a tetején nagy piros betűkkel oda volt írva: Anyaszomorító Hadművelet.

- A cím elég eredeti – jegyezte meg Gyula, miután átfutotta a rajzot.

- Köszönöm – válaszolt elégedetten Marsall, majd visszakérdezett – nem lehet, hogy a világraszólót is oda kellett volna írni?

- De lehet – vágott nagyon tudományos képet Gyula – úgy sokkal nagyléptékűbbnek tűnik. Márpedig csak nagy léptékű gonosztettek illenek hozzánk. A mi tapasztalatainkkal ugye.

Marsall gyorsan előkerítette a piros zsírkrétáját és odabiggyesztette a lap tetejére: világraszóló.

- Bár – bizonytalanodott el Gyula – ha csak egy iskolára korlátozzuk a versenyt, attól tartok, ez egy kicsit nagyzolásnak hat.

- Minek?

- Hát olyan menőzésnek, tudod. Amikor többet mondasz, mint amit igazán teszel.

- Valóban – szomorodott el Marsall, mert már nagyon megörült annak, hogy a hosszú nyári szünet után ismét valami nagyot hajthat végre. A néhány strandos ételmérgezés, amit a nyáron összehozott annyira kisstílűnek tűnt egy világraszóló járványhoz képest.

- A két gonosztevő csendben nézegette a tervet és közben gondolkozott. Marsall elővette a teljes zsírkréta készletét és kikontúrozott néhány vonalat, meg rajzolt még egy Wc-t, biztos, ami biztos.

- Mi lenne – törte meg a csendet Gyula – ha bemelegítésként egy óvodával indítanánk – nem egy kiscsoporttal, az túl egyszerű lenne, hanem mondjuk egy vegyessel. Ebben itt – rajzolt a az iskola mellé egy épületet – van pont két olyan vegyes csoport, ahol egyforma számú gyerek van. Így sportszerű lenne a küzdelem. Ha velük megvagyunk, jöhet az iskola. Aztán a kerület. Utána a város, az ország és, ha még a télen belefér, lehet egy kontinentális járvány. Az idő remek, akár már holnap elkezdhetjük. Mit szólsz?

Marsall először kicsit bután nézett, majd miután Gyula a lap hátuljára lerajzolta a feljavított tervet, csillogó szemmel bólogatni kezdett.

- És minden ovis megbetegedés után is egy pont jár?

- Akkor is, ha nem csak hasmenésük van, hanem hányak is?

- Akkor is.

- És neked nem jár plusz pont az elhúzódó köhögésért, ugye? – kérdezte gyanakodva Marsall.

- Nem, viszont a láz mindkettünknél plusz 1 pont. És, ha majd már városi szinten játszunk, akkor, ha egy családban mindenki ugyanazt kapja el, akkor az is plusz pont.

- Jó! – nyújtott kezet Marsall, miután valamelyest tisztára törölte egy alig használt szalvétában.

- Rendben – rázta meg Marsall kezét Gyula és elindult haza, hogy felkészüljön a másnapi versenyre.

 A Csillagfürt Óvoda Pillangó csoportjában húsz gyereknek kellett torokgyulladást csinálnia. Nagy kihívás, de Torok Gyulának semmi sem lehetetlen, ha betegségről van szó.