- Most már tényleg ideje lefeküdni fiúk! – mondta anya kissé fáradt hangon.

A gyerekek persze a fülük botját sem mozdították. Megszokták, hogy anya többször is elmondja, mit kell csinálni, mielőtt tényleg meg kéne csinálni, amit mond.  Amúgyis, egyikük épp építési rekordot akart felállítani, másikuk pedig végre megtalálta az elveszettnek hitt kedvenc kék színét a rajzos dobozban. Még a nyelvét is kidugta, annyira koncentrált, hogy pontosan húzza a vonalakat.

Anya nem szeretett civakodni, sem szidni, sem fegyelmezni. Sokkal jobban szeretett melegen ölelni, dicsérni és örömet szerezni. Mikor látta, hogy a fiúk milyen nagy munkában vannak, úgy döntött, ad még nekik egy kis időt, hogy befejezzék. Úgyis maradt egy csomó elintéznivalója, amihez jól esett egy kis csönd.

- Kész az ágyatok srácok! – jött vissza dolgai végeztével.

A nagyobbik fiú felnézett és kedvesen rámosolygott anyára. Egy ilyen puha mosollyal gyakorlatilag bármit el lehetett intézni:

- Még egy percet adj és kész.

- Még egy perc és kész – ismételte a kicsi is. Láthatóan hiányzott még a befejező ceruzavonás a művéről.

- Jó, de egy perccel sem több.

Anya újra körbe nézett, hogy minden elő van-e készítve az alváshoz.

- Na, indulhatunk?

- Muszáj? – kérdezte a nagyobbik fiú.

- Én nem akarok! – toppantott a kicsi, aki mindig határozottabb volt, mint a bátyja.

- Az alvás nem kívánság műsor – jelentette ki anya – kérlek, gyertek lefeküdni!

- Jó, de előtte nézd meg milyen szépet építettem. Ugye tetszik?

- Igen Zimankó, ez a legcsodálatosabb hótorlaszod, amit az idei havazás alatt építettél – simogatta meg anya nagyobbik fia fejét.

- És én? Az én jégvirágaim? Ugye milyen ágas-bogasak? – mutatta rajzát a kisebbik.

- Pompásak Cidri. Ha jobban meggondolom, én sem tudtam volna ilyen szépen és gyorsan kidekorálni egy egész város minden ablakát! – simított végig a befagyott ablakokon anya. Ujjai alatt érezte a házakban égő tűz melegének csiklandozását.

- Most, hogy ilyen gyönyörű dolgokat csináltatok, tényleg ideje lefeküdni. Késő van, ma-holnap március. Ha idén sem bújtok ágyba időben,megint nem tudunk fehér karácsonyt varázsolni az embereknek. Pedig úgy várják.

Zimankó és Cidri erre már észbe kapott. Évek óta vágytak rá, hogy valódi, fehér karácsonyt csinálhassanak. Sajnos, mivel nem szerettek időben lefeküdni, felkelni is nehezen tudtak, így sosem ébredtek fel december 24-e előtt.

- Talán idén sikerül – suttogott Zimankó puha paplana alatt Cidrinek.

- Biztos! – súgta vissza az öccse határozottan és behunyta a szemét, hogy minél előbb eljöjjön újra a december és vele együtt a valódi, hótól és fagytól ropogó, fehér karácsony.

Kép forrása: freepik.com