Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

A szeretet a lényeg

2016. november 07. 14:24 - Várfalvy Emőke

Márton-napi MeseMondóka

Régesrég élt Márton,

köpenye rőt bársony,

bár volt kardja, nem szívelte,

hogy bárkit is bántson.

 

Szíve nem volt kemény,

kedves, bölcs és szerény,

tőle mindig kaphatott csak,

a gyenge és szegény.

 

Szerette az Urat,

járta a keskeny utat,

bár rejtőzött, püspökszékbe,

gágogták a ludak.

 

Lámpánkban a fények,

mindenkiért égnek,

hogy tudd, amit Szent Márton:

a szeretet a lényeg.

marton_nap.jpg

Szólj hozzá!

Néha egy szuperhősre is ráfér a segítség

2016. október 23. 15:39 - Várfalvy Emőke

superman-1120149_180.jpgSzuperhős fáradtan üldögélt egy toronyház legtetején és elégedetten szemlélte a felkelő napot. Éjszaka megint sikerült megmentenie a város az alvilági gazfickóktól s a városlakók egy újabb szép reggelre ébredhetnek, hála neki.Ahogy a torony tetején üldögélve bámészkodott, észrevette, hogy a köpenye alja koszos. Valamikor este sározhatta össze, amikor egy sikátorban üldözte Főgonoszt, a legelvetemültebb bűnözőt akit valaha látott.Mikor hazaért, fáradtan nézett be a gardrób szekrényébe, ahol szuperruháit tartotta. Meglepődve látta, hogy már nincs több tiszta köpenye és mindentől védő szuperoverálja is csak egy maradt.
- A nemjóját - vakarta meg álarcos fejét Szuperhős - alighanem ma mosnom kell.Valóban. Szuperhős kék-sárga csempés fürdőszobájában a szennyestartón hatalmas kupacban álltak az egymásra dobált szuperköpenyek, overálok és álarcok.Szuperhős nagyot sóhajtott és elkezdte bepakolni ruháit régi mosogépébe. Nem szeretett mosni. A világ megmentése valahogy sokkal egyszerűbbnek és szórakoztatóbbnak tűnt, mint a mosás meg a teregetés. A vasalásról nem is beszélve.Mosni muszáj, nincs mese! Egy szuperhős nem járhat piszkosan, mindig ezt mondta a mama. - brummogta magának Szuperhős, miközben a konyhájában leült meginni egy nagy bögre, gőzölgő kakaót. Világmegmentés után nagyon szeretett forró kakaót inni. Épp belekortyolt volna a finom illatú, sűrű italba, amikor furcsa hangot hallott a fürdőszoba felől. Bár nem volt ijedős fajta, a Szuperhős majdnem elejtette a bögréjét a különös nyikorgás hallatán.
- Ez meg mi a csuda lehet? - morogta bosszúsan és elindult a fürdőszoba felé. Szörnyű látvány fogadta. Abban a percben úgy érezte, hogy ez borzasztóbb minden eddigi világmegmentésnél. A fürdőszobában hömpölygött a koszos víz, a mosógépből pedig hatalmas habfoszlányok repkedtek mindenfelé.  Szuperhős papucsban és trikóban állt a fürdőszoba ajtajában és tanácstalanul bámulta a borzasztó helyzetet. Egy darabig összeráncolt szemöldökkel töprengett, majd mikor a mosógép még egy utolsó nyikordulás után kissé a levegőbe emelkedett és elhallgatott, csak úgy magának megjegyezte:
- Alighanem a mosógéppel lesz a baj. Miután felmosta a fürdőszobát elöntő koszos vizet és nagyjából összegyűjtötte a mindent elborító szappanhabot, Szuperhős úgy döntött, nekilát megszerelni a mosógépet. - Ez sem lehet bonyolultabb, mint megmenteni a várost a húsevő óriásrobotoktól. - gondolta. És belenézett a mosógép dobjába. Ha innen jött a víz, biztos itt van a baj - okoskodott Szuperhős, de nem látott semmi hibát. Benézett a mosószer adagolóba, belekukucskált a lefolyócsőbe, de minden jónak tűnt. - Lehet, hogy talán a burkolaton belül van a hiba?  De hogy jutok be a burkolat alá?Szuperhősnek remek öltete támadt. Gyorsan felhívta LézerSzemet a szomszéd város szuperhősét, hogy ugorjon át  hozzá, s nézzen be a burkolat alá.  LézerSzem alig  tíz perc múlva meg is érkezett és azonnal vizsgálni kezdte a mosógép motorját. - Sajnos nem látok hibát. Bár az igazat megvalva nem tudom, pontosan mit is keresünk. - vakarta tanácstalanul piros sapkás fejét.A két szuperhős csüggedten ment a konyhába, hogy megigyanak egy-egy bögre forró kakaót. Forró kakaó ivás közben ugyanis a Szuperhősöknek gyakran szoktak jó ötleteik támadni. És ez most is így történt.
- Hívjuk át AcélÖklöt. Régen a TV-t is meg lehett javítani úgy, ha egy jó nagyot csaptunk a tetejére. Hátha Acélököl helyre tudná pofozni a mosógépedet.Hamarosan megérkezett a két várossal odébb lakó szupererős szuperhős, AcélÖköl.
- Azért csak óvatosan - állt kissé gondterhelten a háta mögé Szuperhős - nehogy összelapítsd a mosógépem. Nekem ma muszáj mosnom. AcélÖköl hatalmas mancsával szelíden csapkodni kezdte a mosógépnek először a tetejét, majd az oldalát. Majd egyszerűen felkapta az egészet és rázogatni kezdte. A szerkezet zörgött kicsit, de igazából semmi furcsa hangot nem adott ki. AcélÖköl így visszatette a helyére és azt javasolta, próbállják ki.A három szuperhős gyorsan bepakolta a ruhákat, beöntötte a mosószert, aztán elindították a gépet és vártrak. A mosógép egy darabig rendesen működött, aztán furcsán nyikkant egyet, majd borzasztóan zúgott és elkezdett belöle dőlni a víz meg a hab. Szuperhős, LézerSzem és AcélÖköl csalódottan  álltak neki takarítani.Estére rossz idő ígérkezett, mikor a világmegmentés szükségessége mindig nagyobb mint szép időben, ezért LézerSzem és AcélÖköl hazamentek. Szuperhős nem tudta mi tévő legyen. Logó orral gubbasztott a szárítókötél alatt, mikor egy ismerős hangot hallott a háta mögül.
Mi a baj Szupi? - kérdezte egy szőke, két copfos kislány, akit Jankának hívtak és a Szuperhős szomszédjában lakott. Gyakran játszottak együtt, ha Janka anyukájának sok volt a dolga s a világ sem szorult épp megmentésre.
Szuperhős elpanaszolta baját a mosógéppel. De hát miért nem hívsz hozzá egy szerelőt? - kérdezte Janka csodálkozva, és odanyújtotta kedvenc, rózsaszín játéktelefonját Szuperhősnek.
Szerelőt? Hogy ez nem jutott eszembe! - mosolyodott el Szuperhős, de el is komorodott mindjárt. - Vasárnap van. Ilyenkor nincsenek szerelők.Jaj, dehogy nincsenek. Majd én szerzek neked egyet! Gyere!  - fogta meg a kislány Szuperhős kezét és elkezdte húzni a házuk felé.Janka apukája fogta a szerszámosládáját és átsietett Szupehőshöz. Néhány perc alatt megtalálta a hibát és megjavította.
- Mindig is tudtam apuci, hogy te is egy szuperhős vagy! - ölelte meg a kislány apukája nyakát.
- Köszönöm. - mondta féleszeg mosollyal Szuperhős és kezet nyújtott Janka apukájának.Janka segített Szuperhősnek újra betenni a ruhákat, s míg azok végre tiszták lettek, ittak egy-egy bögre habos kakaót. Mikor végeztek, együtt kiteregették a szuperköpenyeket és szuperoverálokat. A ruhák tisztán és illatosan lengtek a lemenő nap fényében.
- Látod Szupi, néha egy szuperhősre is ráfér a segítség! - mondta Janka huncutul és egy jó éjt puszit nyomott Szuperhős arcára.   

Szólj hozzá!

Töhötöm Csokiországban

2016. október 21. 11:47 - Várfalvy Emőke

Volt egyszer egy kisfiú: Töhötöm. Nem volt éppen rossz gyerek, meg jó sem. Csintalan, örökké maszatos, fiúcska, aki sokat bosszantotta a macskákat, ugrált a pocsolyákban és taposta le, mindig véletlenül persze, anya féltve őrzött kiskertjét.
Bár esküdött rá, hogy nem direkt csinálja, valahogy mindig azokat a zöldségeket érte kár, amiket nem szeretett megenni. A spenótot, a fejessalátát. De rálépett a tök kibúvó kis növénykéjére épp úgy, mint a sárgarépa épp levelesedő hajtására.
Anyukája sokat korholta figyelmetlensége miatt, s szomorkodott is, mert Töhötöm mindig fintorgott, ha zöldséget, főzeléket vagy éppen friss gyümölcsöt kellett ennie.
Mikor apukája, aki nagyon szigorúan vette a finnyáskodást nem volt otthon, Töhötöm különböző játékokat eszelt ki, hogy ne unatkozzon az asztalnál. A párolt zöldbabból bástyát, a karfiolból erdőt épített , a sárgarépa karikákkal meg gombfocizni próbált.
Töhötöm egy dolgot szeretett igazán enni. Csokoládét. Minden évben alig várta, hogy eljöjjön a Mikulás. Neki ugyanis nem lehetett megtiltani, hogy csokoládét hozzon Töhötömnek.
Ilyenkor boldogan tömte magába a Mikulást figurákat, a friss, roppanós csokoládés nápolyikat, a cseppenős, csurgós krémmel töltött bon-bonokat és persze a sokféle szaloncukrot.
Persze a habzsolás után a csokoládé hamar elfogyott, így Töhötöm az év többi részében,a szombatokat várta. Ilyenkor a nagyinál is lehet némi édességhez jutni, persze szigorúan csak akkor, ha anya nem figyelt oda.
Töhötöm hatodik születésnapja előtti este gyönyörű, csillagos volt az ég. Ahogy a kisfiú kinézett az ablakon egy hullócsillagot látott. Behunyta a szemét és azt kívánta, hogy soha többet ne kelljen mindenféle borzalmas főzelékeket ennie, hagy egyen minden nap csak csokoládét.
Reggel, meglepődve látta, hogy valami történt. Kicsit megijedt, de mikor kinézett az ablakon valami igazán csodálatos dolgot pillantott meg. Amerre a szem ellátott, minden csokoládéból volt.
A kisfiú kiugrott az ágyból, s kiszaladt a kertbe. Már nagyon éhes volt. Leguggolt, megragadta az első keze ügyébe akadó dolgot és megette. Kakaóporral hintett trüffeldarab volt.
"Töhötöm csodálatosan érezte magát. Csokoládé leveleket tépett a fákról, marcipánvirágokat szedett és vidáman ugrott bele papucsával egy térdig érő forrócsoki tócsába, ami összemaszatolta kék kockás pizsamáját.
- Sebaj, majd anya kimossa. - gondolta és beszaladt a házba. "
"Körbenézett, de nem talált otthon senkit.
- Vajon hol lehetnek? - töprengett, mikor kinyílt az ajtó és egy kedves, öreg hölgy lépett be rajta.
- Szervusz Töhötöm, üdvözöllek Csokoládéországban. Ugye jól érzed magad?"
"Töhötöm meglepődött kicsit, hogy a néni tudja a nevét, de vidáman válaszolt:
- Igen, nagyon finom minden. Tessék mondani, hogy kerültem ide? És hol van a családom?
- Oh, hát emlékszel rá mit kívántál?  Mától fogva nem kell mást enned, csak csokoládét."
 - Itt ez a kis gomb - mutatott az öreg hölgy egy hatalmas, piros cukorkának tűnő kapcsolóra a falon -  ha ezt megnyomod, én azonnal itt leszek és kérhetsz tőlem bármilyen csokoládét, amilyet csak szeretnél.
"- De jó, akkor kérek egy mogyorókrémes tejcsokit? Az a kedvencem.
- Tudom - mondta az öreg hölgy és előhúzott egy hatalmas tábla csokoládét a zsebéből. Odaadta a kisfiúnak majd eltűnt."
Töhötöm boldogan falta fel a csokoládét és egész nap vidáman csatangolt a csokoládémezőkön. Találkozott sok másik gyerekkel, akikkel nevetve szaladgáltak együtt, ugráltak a folyékony tejkaramell patakokban, s várat építettek durvára őrölt kakaóporból.
"Bár vidáman teltek a napok, Töhötöm nem sokára már nem kívánt több édességet. Fáradtnak  és nehéznek érezte magát. Hiányzott az anyukája is. Egyik reggel megkérdezte az öreg hölgyet:
- Tessék mondani, merre lehet innen haza menni? "
- Csokoládéországból nem lehet csak úgy elmenni.  Aki mégis úgy döntene, annak ki kell állnia három, nagyon nehéz próbát. Még senkinek sem sikerült. De, ha nagyon akarod te is megpróbálhatotod, holnap reggel.
"Másnap Töhötöm az öreg hölggyel egy nagy, zöld mezőhöz ment.
- Ez itt a Spenót Sivatag. Amíg le megy a nap végig kell rajta rágnod magad. De vigyázz, néhol tükörtojás is van benne!
Töhötöm nekilátott és egész nap falta a spenótot. Először azt hitte, borzasztó lesz, de a sok csokoládé után jól esett. Sőt, egészen finom volt. "
"A következő reggel Töhötöm a Spenót Sivatag túl végén várta az öreg hölgyet, aki meglepődve látta, hogy sikerült a próba.
- Rendben van Töhötöm, látom elszánt vagy. Itt a következő próba: a Tökfőzelék mocsár. Edd át magad rajta s várj a túlparton holnap."
Töhötöm rémülten nézett a ragacsos,  Tökfőzelék mocsárra, de csak beleugrott és ette és ette és ette. Az anyukájára gondolt meg arra, hogy nem akar több csokoládét látni. Tulajdonképpen a tökfőzelék sem volt rossz. A mocsár túl végen kimászott és rögtön elnyomta az álom.
"Mikor Töhötöm felébredt, látta, hogy egy magas hegy alatt aludt, ami narancssárga fákkal van benőve.
- Ez a Párolt Répa Rengeteg. - szólalt meg az idős hölgy a háta mögött - Át kell falnod magad rajta, föl, a hegycsúcsig. Ott találsz egy szörnyű, harmatos zöldsalátát, ami alatt Csokoládéország kapujának kulcsa van. Ha megtalálod, szabad vagy. "
Töhötöm mindennél jobban utálta a főtt répát, de aztán eszébe jutott az édesanyja szomorú arca. Nagy levegőt vett és beleharapott az első répaóriásba, ami meglepően ízletesnek tűnt.
Mire minden répát megevett, már egészen besötétedett. Töhötöm borzasztó fáradt volt. A nap utolsó fényénél még megtalálta a harmatos, friss zöldsalátát és alatta Csokoládéország kulcsát, amit jól a markába szorított és elaludt.
"Reggel, mikor felébredt, az édesanyja állt az ágya mellett, kedvesen megsimogatta az arcát és így szólt:
- Jó reggelt kisfiam! Boldog születésnapot! Mit ennél reggelire?
- Bármit anyukám, bármit, csak csokoládét nem.

toddler-1326097_1280.jpg

Szólj hozzá!

Szőlőgyöngyök

2016. szeptember 15. 19:02 - Várfalvy Emőke

Szőlőgyöngyöt fűzött,

ágas-bogas fürtre,

cakkos levél alá,

rejtette el fürge,

napsugárujjakkal

cirógatta lágyan,

megnőjenek nagyra,

amíg meleg nyár van.

S mikor az ősz halkan,

leveleken lépdel,

szőlőgyönygyöt szedünk,

óvatosan kézzel,

kosarakba gyűjtjük,

kóstolgatjuk, ízlik,

szőlőgyöngyeinkben,

édes napfény ízzik.

szolohajo.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Szeretetfonál

2016. augusztus 28. 16:15 - Várfalvy Emőke

mondóka derűs, reggeli elváláshoz

A nagyobbik fiam nagyon nehezen szokta meg az óvodát. Reggelente sokat csimpaszkodott a nyakamba vagy morzsolgatta kétségbeesett szemöldök ráncolással a Pinyut. Bár az óvó nénijeink szerintem világbajnokok a szakmájukba, s kiváló párost alkotnak mérhetetlenül különböző személyiségükkel, a reggeli elválás szinte mindig csendes könyzáporba torkollott.

Íróként persze verbális megoldást sikerült találnom. Azért írom, hogy sikerült, mert az ovis évet végül az alábbi varázsigével csináltuk végig. Nálunk működik, így szeretettel osztom meg veled is, hátha nálatok is segít, hogy a szomorúság felhők mögött kisüssön a nap.

Használati utasítás:

Amikor a mondókát mondom, mutatom is amiről beszélek, a szíveket, a cérnát és persze a kötést. Ha esik, plusz csomót kötünk, ami vízálló. Ha nyűgösebb a nap, hiszticsomót is kötünk, amit Zsolti határoz meg, mekkora legyen. A végén jól meg is rángatjuk képzeletbeli csomónkat, így adok nyomatékot, annak, hogy erős. :)

A szöveg:

A te kicsi szíved és a mami nagy szíve között van egy kis cérna, amin a mami szeretette mindig ideér, így akkor is itt vagyok, amikor nem látsz.

Megkössük? (a gyerkőc bólint vagy igent mond, ekkor kötünk 3 db szép csomót és hangosan együtt számolunk).

Egy, kettő, három.

Jó erős, nem szakad el!

(Nagy ölelés, búcsúpuszi és indulás)

szeretetcerna.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Zoolimpia - A kaja(k) edző

2016. augusztus 18. 17:10 - Várfalvy Emőke

Könnyezik a krokodil,

sosem lehet első,

hiába a nagy lapát,

izmos, kemény felső,

teste és a szorgalmas,

mindig éhes gyomra,

életét folyóban éli,

mégis sosem tudja,

leelőzni a kaják,

mindig egy orrhosszal

előtte úsznak a partra,

mit őkelme rosszal,

nem elég, hogy evezésben,

bajnok sosem lehet,

de a gyors kajak-kajákból,

sem igazán ehet.

Gondolt egyet, meg is van

a megoldás a gondra,

ha már a hátrányos helyzet,

esélyeit rontja,

átigazol s mert nem lehet,

kajakos versenyző,

lesz hát igen motiváló,

kissé harapós edző.

crocodile-1456511_640.png

 

 

 

Szólj hozzá!

ZOOlimpia - Pillangóúszás

2016. augusztus 13. 17:44 - Várfalvy Emőke

A delfin, a cápa, a cet,

egyre csak, egyre csak edz,

mindegyik győzni akar,

egyiké a diadal.

Ússz, te csak ússz, te csak ússz,

nincsen már hátra csak húsz,

méter és itt van a cél,

előre, a partra ne félj!

A delfin, a cápa, a cet,

a végén egy jót nevetett,

hiába az ész, az erő,

egy molylepke lett a nyerő.

fish-33712_640.png

Szólj hozzá!