Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Apa virágai

2017. április 26. 20:35 - Várfalvy Emőke

Jázmin és anya kint bogarásztak a kertben. Persze nem bogarakat fogtak. Jázmin ugyanis szinte az összes élőlénnyel rossz viszonyt ápolt, aminek négynél több lába volt. Anya pedig szimplán nem szerette az apró, szaladgáló lényeket. 

A kertészkedést ők mégis inkább bogarászásnak hívtak. Apa nevezte el így, amikor kertes házba költöztek két éve. Talán azért, mert apa órákat el tudott azzal tölteni, hogy egy műanyag kerti széken ült és figyelte, hogyan cipelnek a hangyák morzsákat meg egyéb apró dolgokat. Egyszer pedig állítólag farkasszemet nézett egy szöcskével, ami kitartóbbnak bizonyult apánál. Jázmin szerint ez azért lehetett, mert döglött volt.

Szóval anya és Jázmin szombat reggel, ha sütött a nap mindig kint bogarásztak a kertben tavasztól őszig, ahogy ezen az áprilsi napon is. Apa bevásárolni ment, s mikor hazaért, izgatottan indult a fáskamra felé. Kis csörömpölés és elfojtott morgás hallatszott, majd apa előkerült egy lapáttal.

Jázmin és anya kíváncsian nézték apát, ahogy először mérnöki pontosságú méréseket végez szemmértékkel, majd a sziklakertből elemelt kavicsokkal pontokat jelöl ki a járda mellett.

Mikor aztán felkapta a lapátot és a lábával a földbe próbálta nyomni, anya megszólalt:

- Mire készülsz drágám?

Apa feljebb tolta az orrán a szemüvegét és készségesen válaszolt:

- Ültetni fogok.

- És mit fogsz ületetni? - kérdezte Jázmin izgatottan.

- Meglepetés! - válaszolt apa és nekiveselkedett az ásásnak.

Anya egy darabig nézte, ahogy apa erőlködik és ingatja a fejét a nem túl sikeres talajlazítás miatt, majd szó nélkül bement a fáskamrába és visszatért az ásóval.

- Hát ezzel könnyeb lesz! - vigyorgott kicsit zavartan apa - azt hittem nincs ásónk.

Anya fejét csóválva folytatta a muskátlik átültetését, Jázmin viszont apához szegődött:

- Segíthetek? - kérdezte lelkesen.

- Az ásás férfi munka! - jelentette ki apa és kiástott a harmadik kaviccsal kijelölt helyen egy lyukat.

- Fura, eddig mindig anya csinálta - jegyezte meg Jázmin csendesen, aztán tovább kérdezősködött.

- Palántát ültesz vagy vetni fogunk?

- Egyik sem - válaszolt sejtelmesen apa.

Jázmin sosem gondolta volna, hogy apa, aki a hetedik kerületben, egy régi bérház földszinti lakásában nőtt fel és nagyjából ki sem mozdult a belvárosból míg meg nem ismerte anyát, tud neki valami újat mutatni a kertészkedésben. Anyával mindig jókat nevettek, ha apa összecserélte a zöldségek neveit - a brokkolit és a karfiolt rendszeresen, a zellert és a karalábét többnyire, a sóskát meg a spenótot mindig. Gőze nem volt, hogy melyik a gyümölcs és melyik a díszfa és mikor kiköltöztek a kertvárosa komoly rábeszélés kellett, hogy ne akarja kiírtani a málnaültetvényt, amit ő ágas, bogas, haszontalan bozótnak titulált.

Jázmin érdeklődve nézte apát, aki, miután kiásott tíz lyukat, elsietett a kocsihoz és egy nagy papírdobozzal jött vissza.

- Meglátod, milyen szép lesz! - vigyorgott apa és Jázminnal közösen egyenként elültette a dobozban lévő izéket.

- Ezeket nem kell meglocsolni - jelentette ki a kislány határozottan.

- De nem ám! - porolta le apa a kezét és elégedetten nézte az ültetvényét.

- Igazán pompás szerzemény drágám - mondta anya, mikor megpillantotta a kert új lakóit.

- Bizony, és gyönyörűen fognak virítani éjszaka a járda mellett!

- Fényvirágok, már alig várom! - lelkesedett Jázmin és besietett a konyhába, hogy egy limonádéval megünnepeljék apa különös, világító virágait.

apa_viragai.jpg

Szólj hozzá!

Hózöngés

2017. április 19. 13:25 - Várfalvy Emőke

Hull a hó, hull a hó,

áprilisi tréfa,

olyan fehér már az udvar,

szánkózhatunk még ma,

milyen kár, eltettem,

a télikabátom,

s a szép sárga úszódresszben,

most egy kicsit fázom.

De nem búsul, cseppet sem,

az én didergő lelkem,

a klíma megváltozása

kárpótol majd engem,

október közepén fürdünk

még a tóba'

s március végéig,

nem gondolunk a hóra.

 

apriilis.jpg

Szólj hozzá!

Húsvéti felelgető

2017. április 10. 14:46 - Várfalvy Emőke

Locsolóversek óvodásoknak és kisiskolásoknak

Húvéti készülődéshez írtnam olyan verspárokat, ahol nem csak a fiúknak, de a lányoknak is jut megtanulható, kedves szöveg:

 

Hagyományos:

Fiú

Szeretem a virágot, mint a szorgos méhek,

eljöttem, hogy friss záporral öntözzelek téged,

locsolómban nem víz van ám, hanem finom illatok,

belőle egy cseppet neked, kedves kislány itt hagyok.

 

Lányka

Örülök, hogy megérkeztél, vártalak egy hete,

a hajamon megöntözhetsz illatvízzel, gyere,

ajándékom van egy kosár, választhatsz belőle,

és ígérd meg, hogyha tetszett, eljössz majd jövőre.

 

Csúfolódós:

Fiú:

Folyton csipogó kis csibe,

meglocsollak, gyere ide!

 

Lányka:

Mert bátrabb vagy mint egy nyuszi,

locsolhatsz, s jár még egy puszi!

 

Modern:

Fiúk:

Régen vödörrel locsoltak,

de a lányok megfáztak,

én kölnivel húsvétolok,

s nem lesztek majd náthásak.

 

Lányka:

Hagyomány a locsolónak,

tojás adni, hímeset,

az enyém nem tyúktól való,

szereted az édeset?

 

Kék ibolyás vershez:

Fiú:

Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,

El akart hervadni, szabad-e locsolni?

 

Lányka:

Én vagyok a kék ibolya, zöld erdőben lakom,

Hogy meglocsolsz kedves vándor, hálás vagyok nagyon!

 

Kertész vershez:

Fiú:

Én kis kertész legény vagyok, virágokat locsolgatok, 

Úgy locsolom a lányokat, mint kertész a virágokat.

 

Lányka:

Kis kertész, köszönöm neked, hogy szirmaim öntözgeted,

A friss víztől, nézd, virulok, hálából egy tojást adok!

 

 

 husveti_lap.jpg

Szólj hozzá!

Sanyi, Jocó, Beni és a Dia

2017. március 20. 15:44 - Várfalvy Emőke

Sanyi, Jocó és Beni szomszédis házakban laktak, így már baba koruk óta együtt játszottak a közeli parkban. Az oviban is elválaszthatatlan volt a három kisfiú, az óvó néni még azt is megengedte nekik, hogy sorakozókor hárman álljanak párba.

Sanyi, Jocó és Beni az udvaron egy fa alatt építettek bunkert, ahova senki más nem mehetett be. Ez volt a főhadiszállásuk, akár szuperhősök, akár kalózok, akár a világbajnok fociválogatott tagjai voltak. Ettől a bunkertől indultak a motorversenyek és oda vándoroltak azok a kerti játékok amikkel minden kisfiú játszani akart. 

A fiúk együtt érkeztek, és együtt is mentek haza az óvodából.

- Nem is kell nekik tesó, itt vannak egymásnak! - mosolygott Sanyi anyukája egyik délután.

Karácsony után aztán minden megváltozott. Miután véget ért a téli szünet új gyerek jött a csoportba: Klaudia

A lányok érdeklődve fogadták a magát Diának hívó kislányt, még úgy is, hogy se szoknyát, se csatott nem hordott. Utóbbit azért nem, mert rövid volt a haja, előbbit meg azért, mert abban nem lehet se fára mászni, se gördeszkázni.

Sanyi, Jocó és Beni először észrve sem vették Diát. Aztán mikor a gördeszkázás kitudódott, szinte egyszerre döntötték el, hogy össze kell barátkozniuk.

De hogyan? Eddig még egyikük sem barátkozott senki mással. Pláne nem lányokkal. Mondjuk Dia nem számított lánynak. A babák legalább annyira nem érdekelték, mint a plüssmackók és konyhásat sem volt hajlandó játszani.

- Muszáj egy lánynak mindig csak főzni?- vágta hozzá a fazekat egyik nap Lilikéhez, aki sírva panaszkodott Jutka néninek. Persze Dia a nap hátra levő részében büntetésben volt.

Sanyi másnap reggel késve érkezett anyukájával és egy tulipánnal állított be a csoportba.

- Neked hoztam - nyomta Dia kezébe és olyan vörös lett, mint a Galagonya bohóc orra.

- Kösz - mondta Dia, aztán a mosolygó Jutka nénivel vízbe tették a virágot.

Sanyi és Dia láthatóan nem lettek barátok a virágtól, sőt, Sanyi kissé meg is sértődött, hogy Dia hagyta a tulipánját elhervadni,

Jocó így más ajándékkal próbálkozott. Egy szép, madáralakú medálos nyakláncot húzott elő a zsebéből egy nap reggeli után:

- Anyukám is ilyet hord. Ugye szép?

- Szép - válaszolta Dia, zsebre tette az ajándékot és elvonult a könyvkuckóba autós könyvet nézegetni.

Jocó hiába várta, Dia nem vette fel a nyakláncot se másnap, se következő héten, amitől kicsit elszomorodott.

Nem úgy Beni, aki ezek után hatalmas magabiztossággal adott át hazamenés előtt egy csillogó végű grafitceruzát Diának:

- Igazi kristály van a végén. És jól rajzol!

- Szupi - mondta Dia, betette a hátizsákjába a ceruzát és hazament az apukájával..

Március végén a nap végre eleget sütött ahhoz, hogy a csoport kimehessen az udvarra játszani. Sanyi, Jocó és Beni már rég nem voltak a bunkerükben, amit eléggé megviselt a tél.

- Csináljuk újra! - javasolta Sanyi.

- Elviszem a törötteket a kertész bácsinak! - ugrott rögtön Jocó.

- Kérjünk helyettük újakat, épp most metszette a fákat Béla bácsi! - indult Jocó után Beni.

Egy halom új ággal a három fiú lelkesen kezdett neki a bunker újraépítésének.

- Jöhetek én is? - hallottak egy hangot a hátuk mögül - Imádok bukert építeni.

A fiúk egyszerre fordultak meg. Dia volt az.

- Persze - válaszolta Sanyi.

- Gyere - vigyorgott Jocó.

- Miért ne? - nyomott Dia kezébe egy ágat Beni. - Ez most itt egy űrbázis lesz. -

- Mi vagyunk a lázadók! - magyarázta Jocó

- És el kell rejtenünk a titkos térképet a birodalmiak elől - egészítette ki Sanyi.

- Tök jó! - válaszolt Dia és nekilátott az építkezésnek.

Ebédig elkészült a távoli űrbázis óvodai kivitele a hársfa alatt.Pont négy személyes lett.

baratok_vagyunk.gif

Szólj hozzá!

Ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb!

2017. március 08. 11:14 - Várfalvy Emőke

Reggel öt van mégsem alszol, az agyad már kattog,

ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb,

a gyerek lábán fél cipő, csokiskekszet nyammog,

ne parázz be anyukám te vagy a legjobb,

a parkolóban leugattak, nem kellett volna hagynod?!

ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb,

a főnök reggel lealáz, mindig rajtad pattog!

ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb,

ebédre csak fél kiflit, sikerült bekapnod,

ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb,

a cipőd sarka letörött, a lábad bénán klaffog,

ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb,

este férjed a lakásban ide-oda slattyog,

ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb,

sok a szennyes szivikém, kéne mosogatnod,

ne parázz be anyukám te vagy a legjobb,

kiborult a húsleves, a gyerek megint kapkod,

ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb,

egy átlagos nap éjféltájt, idegbajt kéne kapnod,

de nem parázol anyukám, mert te vagy a legjobb!

 

Nők vagyunk! Megcsináljuk! Csirió Mamikáim!

nonap_2.jpg

Szólj hozzá!

Fogas kérdések

2017. február 27. 11:31 - Várfalvy Emőke

mondókák fogmosás előtt, után, közben

Fiúknak:

Akinek a foga lyukas,

lehet anya még vasutas?

Vasutasnak bizony mehet,

de űrhajós, már nem lehet!

 

Lányoknak:

Ha minden nap kétszer mosod,

ragyogó lesz a mosolyod,

rágj sok répát, almát nyerset,

nevetve nyersz szépségversenyt.

 

pears-1263435_1280_1.jpg

Szólj hozzá!

Tavasztündér gardróbja

2017. február 22. 14:31 - Várfalvy Emőke

Már csak három nap volt hátra a februárból, amikor egy reggel a Tél nagyon fáradtnak érezte magát.

  • Elég kimerítő dolog mindent lefagyasztani, azt hiszem, aludnom kéne néhány hónapot - gondolta miközben egy bögre hideg jégkását kortyolgatott.

Ahogy befejezte a reggelit, fogta csillogó dérpalástját és elindult, hogy felkeltse a Tavasztündért, aki egy odvas, mohás fában lakott.

 Mikor odaért, gondolt egyet és sokágú jégvirágokat rajzolt Tavasztündér otthonának ablakaira.

  • Mégiscsak jobb szép látványra ébredni - dörmögte fehér bajusza alatt és halkan megropogtatta az ajtót.

 Kisvártatva megjelent Tavasztündér. Fején vékony, fehér hálósapkát viselt, alatta  élénkzöld moha-köntöst.

  • Nahát, kedves Tél, már vége is a februárnak? Gyere be, igyál velem egy pohárka friss, tavaszi záport és meséld el, milyen volt a karácsony!

 A Tél örömmel fogadta a meghívást.

  • Köszönöm! Fantasztikus jégvirágokat rajzoltál az ablakomra. Majdnem olyan szépek, mint ezek itt - mutatta Tavasztündér az idei tavaszra készült virágterveit.
  • Biztosan tetszeni fognak - mondta szűkszavúan Tél – bár tudod, hogy én nem értek a színes dolgokhoz.

Mikor megitták a záport Tél elindult, hogy összecsomagolja a hófelhőit, Tavasztündér pedig nekilátott felöltözni. Ám ekkor szörnyű dolog történt.  Ahogy kinyitotta a gardrób ajtaját, a szobáját elöltötte a koszos hólé, amiben mindenféle piszkos ruhacafatok úsztak.

  • A ruháim, a gyönyörű ruháim! – kiáltott Tavasztündér.

Lábujjhegyen belépett a szűk helyiségbe: a gardrób plafonjából csepegett a víz,  mindenhol penészfoltok feketéllettek. Nem maradt egy épp ruhája sem.

  • Most mit csináljak?- töprengett hangosan, mikor valaki megszólalt a háta mögött.
  • Elviszlek a Keresztszemes Takács Pókhoz az Ökörnyál rétre. Ő ad majd anyagot az új ruhákhoz - csipogta Cinege, aki Tavasztündér kiáltását hallva a házához repült.

Azonnal útnak is indultak s egy jó órát keresték a pókot. Mindhiába.

  • Biztos még nem ébredt fel. Ilyen hidegben nem szokása. De hogy csináljak meleget, ha én is majd megfagyok? - kesergett Tavasztündér.
  • Semmi baj! Elrepülünk a Szarvasbogár szabóhoz az Öreg Tölgyesbe. Neki biztos maradt még pókselyme tavalyról - csipogta Cinege s már repült is a tündérrel az erdőhöz.

A Szarvasbogár szabó az Öreg Tölgyes legvénebb fájának gyökerei alatt aludt. Esze ágában sem volt felébredni májusig. Minek is kelt volna fel, hiszen május előtt nem terem neki reggeli. Üres gyomorral pedig még a legszorgosabb szabó sem szeret dolgozni.

Így hát Cinege és Tavasztündér hiába dörömböltek, a  Szarvasbogár szabó nem jött elő.

 Szerencsére a madárnak volt még egy ötlete:

  • Elviszlek a Tükör tó partjára. Ott lakik a Pávaszem Pillangó. Neki annyi, színes köntöse van, biztos ad neked egyet kölcsön.

Cinege és a Tavasztündér a korán érkező februári alkonyatban bejárták a Tükör tó partját, de nem találták a Pávaszem Pillangót.

 Mikor besötétedett bánatosan tértek vissza az odvas, mohás fához.

  • Hogy csinálok így tavaszt? Mi lesz az alvó földdel, az állatokkal és a virágokkal, akik mind azt várják, hogy megmelengessem őket? - szomorkodott Tavasztündér.
  • Hogy ez nem jutott előbb eszembe! - füttyentett vidáman a cinege. - A virágok! Nézd! - bökött csőrével a kismadár Tavasztündér virág rajzaira - A virágokból remek ruhák lehetnek!

 Másnap reggel még alig kelt fel a nap, a Tavasztündér már az Ökörnyál réten volt.  Fázott, de minden erejét összeszedte és énekelni kezdett:

Drága szép virágok,

úgy várunk ti rátok,

nyíljatok ki végre,

színt hozva a rétre.

 A Tavasztündér csak énekelt és énekelt. Látta, hogy hangjától felolvad a föld és lassan kibújnak a növények. Nőni kezdtek a rügyek és a bimbók. A törékeny tündér nagyon igyekezett, de a mezőn nem nyíltak ki a virágok. Fáradtan ült le a földre.

  • Ez így nem megy! - sóhajtotta.

 Ekkor valaki elkezdett énekelni:

  • Nyitni kék, nyitni kék! - dalolta a cinege vidáman körbe-körbe repkedve a rét felett.
  • Nyitni kék, nyitni kék! - énekelte bíztatva a virágokat, hogy bújjanak elő.

Először a kökörcsin kezdett virítani, majd kinyílt a tulipán és nem sokkal utána a nárcisz.

Tavasztündér boldogan nézte a kinyíló virágokat és ő is újra énekelni kezdett. Egyre színesebb lett a rét s egyre melegebben sütött a nap is.

Estére a Tavasztündér felvehette virágruháját. Fehér nárcisz inge, piros tulipán szoknyája és bolyhos, kökörcsin kardigánja szebb volt, mint bármelyik ruhája, amit eddig viselt. Már nem fázott tovább így befejezhette a munkáját. Felébresztette a téli álmot alvó földet.

 

young-girl-1149701_1280.jpg

Szólj hozzá!

Újra az udvaron!

2017. február 22. 11:39 - Várfalvy Emőke

tavaszi bemelegítő ovisoknak

Hóemberem helyén mocsár,

álmos füvön lassú bogár.

fákon nyújtóznak a rügyek,

hálózsákjuk mára szűk lett,

ki kellene innen bújni,

a szélnek sem kéne fújni,

hóval teli szürke szatyrok,

mától bodros barik vagytok!

Jön a tavasz, itt van, látom,

nap süt át a hóvirágon,

hurrá, nem kell kesztyűt húzni,

kabáthoz elég egy pulcsi,

sáros lett a cipőm nézd meg,

egyre többen nyitnikéznek,

de jó, hogy a szoba helyett,

végre szabadban lehetek.

sun-741813_640.jpg

Szólj hozzá!

A legértékesebb szám

2017. február 08. 17:20 - Várfalvy Emőke

Egy unalmas, szürke napon épp nem volt tanítás az 1. B-ben, a számok úgy döntöttek, rendeznek egy amolyan verseny félét. Csak úgy szórakozásból.

  • Legyen szépségverseny! – javasolta a 8-as, aki igen híres volt karcsú dereákról. De erről hamar letettek.
  • Legyen tehetségkutató. Én tudok egy jó dalt! Az a címe: kétszer kettő néha öt! – javasolta a 2-es, de aztán abban maradtak, a zene inkább a hangjegyek asztala.
  • Keressük meg, ki a legértékesebb! – javasolta a 9-es, ami minden számnak tetszett. Száméknál az érték, nost az többnyire tényleg fontos.

Hogy ebben jól megállapodtak, jött a következő kérdés:

  • De ki lesz a zsűri? – kérdezte izgatottan a 3-as.
  • Mi az a zsűri? – értetlenkedett a 6-os.
  • Hát, aki a pontokat adja! – vágta rá tudálékosan az 5-ös.
  • Akkor legyen a zsűri az Abakausz! – javasolta a 9-es.

Az Abakusz nagy örömmel fogadta a feladatot és kényelmesen elhelyezkedett a polcon, hogy meghallgassa a versenyzőket. Ki, miért lehet a legértékesebb.

Az 1-es tőle megszokott módon elé tolakodott mindenkinek:

  • Én vagyok a legértékesebb, hiszen mindenhol az első a legjobb. Mindenki első akar lenni!
  • Az lehet, hogy első akar lenni mindenki – vigyorgott az 5-ös – de csak úgy lehet az, ha mindenből 5-öst kap. Én vagyok a legfontosabb!

A 2-es gondolta nem akar lemaradni, hát így szólt:

  • A 2-es páros szám. Mindenki örül, ha van párja. Így engem szeretnek a legjobban!

A 4-es ezt nem tűrhette szó nélkül:

  • Én is páros szám vagyok. Duplán. Ráadásul rengeteg dologból van 4. Az autók kerekéből, a kutyák lábából, meg évszakokból is. Ez nem lehet véletlen!

A 3-as ettől nagyon megbátorodott.

  • Kutya, meg kerék? Ugyan! Igazság, abból van 3. Meg kívánságból is! És a mesékben a királyfiakból és királylányokból!
  • Naháát, az is valami? – húzta ki magát a 7-es – minden mesében a 7-es a varázsszám. A varázslat pedig mindent legyőz.
  • Kivéve engem – jelentette ki szokatlan határozottsággal a 6-os – a társasjátékokban a 6-ossal lehet a legtöbbet nyerni.
  • Ha már a legtöbb – kezdett bele magabiztosan a 9-es. - én vagyok a legnagyobb szám. Tehát a legértékesebb is!
  • Az lehet, hogy te vagy a legnagyobb – legyintett a 8-as – de, ha én délután leheveredem kicsit szunyókálni, maga vagyok a végtelen. Van annál nagyobb?

Így versenyeztek a számok, s mindegyik meg volt róla győződve, hogy ő a legértékesebb. Csak a 0 volt csendben.

  • Hát te? – kérdezte az Abakusz bátorítóan – Nem akarsz versenyezni?
  • Na, ne már – nevetett gúnyosan az 1-es – ő, aki se nem oszt, se nem szoroz?
  • Akinek még hónapja sincs! – biggyesztette le a száját a 7-es.
  • Ugyan – pöffeszkedett a 9-es – hiszen ő egy semmi. Még akkor is ha nagy, csak egy nulla.

Szegény 0 nagyon elszomorodott, annyira, hogy másnap reggel senki sem találta őt az iskolában.

Először csak a felsősök vették észre informatika órán, hogy nem működnek a programok. Aztán a büfében is kiderült, hogy 0-ák nélkül nem érnek eleget a pénzek. A matematika tanár bácsi pedig meglepve vette észre, hogy a tizedes törtek bizony eltűntek a könyvből. S sok furcsaság történt még, míg a nap végére kiderült, mindenkinek nagyon hiányzik a 0.

  • Nem kellett volna vele ilyen utálatosnak lenni. Mégiscsak páros szám – sóhajtott a jólelkű 2-es
  • Természetesen közént tartozik ő is – helyeselt a 3-s.
  • Mégha ő is a legkisebb, majdnem olyan szép kerek, mint én – mosolygott a 8-as.
  • Bárcsak megbocsátana! – sopánkodtak mind.
  • Látjátok! – mondta az Abakusz szigorúan, aki mögül lassan előbújt a már kevésbé bánatos 0 – Semmire sem mentek nélküle! Ahogy ő sem menne nélkületek.

A számok örömmel vették körbe a 0-át, aztán kézen fogva mind visszaugráltak a szorzótáblába.

mailboxes-1838667_640.jpg

Szólj hozzá!

Újévváró mondóka

2016. december 30. 17:21 - Várfalvy Emőke

boldog_uj_evet.jpgÉjfél hátán jön az új év,

szikrázik az ég is,

milyen lesz, mindenki várja,

fenn maradok ma én is!

 

Lesz a fején papírkalap,

a szájában trombita,

nem zavarja hogy virslivel

kell majd ma jóllaknia?

 

Pezsgődugót messze fújja,

a buborékgyöngy pezseg,

az újév oly' nevetséges,

hogy már biztos, hogy gyerek.

 

Ételekben kicsit azért,

jobb izlése is lehetne,

miért éppen pont a lencse,

ha bármi mást is ehetne.

Szólj hozzá!