Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Instant napfény kamrapolcra

2017. július 02. 18:44 - Várfalvy Emőke

Sárgabarack befőző vers

Ha a nap gyümölcs volna, sárgabarack lenne,

Vidáman költözne be a lekvárüvegekbe,

Hogy mikor a hideg télben rövidek a nappalok,

Legyen, ami a sötétben is nevetve rád ragyog.

jam-2444772_1280.jpg

Szólj hozzá!

Ovis mese - Egy nyári nap a kertben

2017. június 30. 13:29 - Várfalvy Emőke

Újabb forró nyári nap köszöntött az avarfalvi  kertre.

- Szomjas vagyok! - panaszkodott Tátika.

- Elhiszem kicsim, tényleg borzasztó meleg van - próbált árnyékot borítani a kert legkissebb lakójára Alma. Sajnos nem volt elég terebélyes ahhoz, hogy a virágoskertig is elérjen, így csak szóban próbált segíteni - Talán ma már lesz eső.

- Minden nap ezt mondjátok - feleselt Tátika durcásan - hogy majd délben, majd, délután, majd este.Aztán egy csepp se!

- Lágyszárúak, mind türelmetlenek! - legyintett szúrós, ezüstszínű ágaival bosszúsan Fenyőúr.

- Nem vagyok türelmetlen, csak szomjas - válaszolt Tátika sértődötten.

- Tényleg elég kellemetlen ez a forróság. De legalább a barackjaim aszalásával nem kell majd bajlódnia senkinek - próbált viccelni a rengeteg terméstől roskadozó Sárgabarack.

- Kár értük. Ha ihattak volna, mind nevetve gurilnának a fűben, ha eljön az ideje a pottyanásnak. Most olyan ráncosak, mint a szomszéd néni arca, aki majdnem 80 éves! - fecsegett Tátika.

- Ugyan már 80 év is valami? Engem még az ükpapa ültetett tegnap előtt múltam 120 éves - húzta ki magát Dió.

- És 100 éve is ilyen szomjas volt mindenki a kertben? - érdeklődött Tátika kíváncsian.

- Hát, én emlékszem egy nyárra, amikor egy csepp eső sem esett - válaszolt barátságosan Körte, aki olyan girbe-gurba és göcsörtös volt, hogy sokan úgy hitték, még Diónál is öregebb - nehéz idők voltak. Meg azok is, amikor annyi esett, hogy egy hétig álltak a pocsolyák a fűben. Vízből se a sok, se a kevés nem jó

- Jaj, ne beszéljünk vízről, olyan szomjas vagyok! - nyöszörgött Tátika és lelógatta a fejét, hogy kevésbé süsse a nap.

- Ugyan már, ne nyavalyogj annyit azokkal a pici virágaiddal. Nézz meg engem! - mordult rá Rózsa kertszomszédjára - Ennyi óriás virágot egyensúlyozni egy száron!

- Verbénának sokkal több virágja van mint neked - vágta rá Tátika azonnal.

- Igen, ahogy nézem, lassan ki is szárad szegény - állapoította meg Muskátli, aki szerencsés volt, hisz nem a virágoskertben, hanem a mindig félárnyékos ablakpárkányon lakott egy ládában.

- Nem csoda. Ennyi eső mellett napi egy locsolás kinek elég? Lehet, ma még azt is elfelejtik - elmélkedett Petúnia.

- Te is szomjas vagy már Petúnia? - kérdezte Tátika miközben azon töprengett, hogy lefekszik, kicsit a földre. Úgy érezte, szédül.

- Ejnye, miért kell mindig a vizet nyakalni? Osszátok be amit kaptok, mint én! - pöffeszkedett Kövirózsa.

- Dehát neked könnyű. Téged a sivatag széléről hoztak - szólt vissza Tátika és lefeküdt a földre, mert már nem bírt állni .

- Tévedés! Az én vagyok - vigyorgott a terasz napos sarkában Kaktusz - neked meg mi bajod?

- Szomjas vagyok! - nyöszörgött Tátika.

- De akkor minek fekszel a földre? Mi vagy te, miniborostyán? - érdeklődött Vadszőlő.

- Már nem bírom kivárni míg végre esik - sóhajtott Tátika.

- Pedig itt van mindjárt! - fordult Tátikához mosolyogva Napraforgó, aki csak véletlenül keveredett a virágoskertbe.

- Ezt meg honnan tudod? - csodálkozott Tátika.

- Nem látom a napot. Pedig itt kéne legyen, pont az arcom felett - válaszolt Napraforgó.

Hamarosan teljes csend telepedett a kertre,hiszen minden növény szorgalmasan itta a hirtelen jött nyári zivatar finom, hűvös cseppjeit.

 nyari_virag_mese.jpg

Szólj hozzá!

Fancsalimese

2017. június 28. 13:53 - Várfalvy Emőke

Hanna hercegnő volt a Csodás királyi család legfiatalabb tagja. Bár a legkisebb gyerekeket mindenki imádja, ő még sem érezte magát túl jól a családban. A Csodás királyi családban ugyanis miden gyerek csodás volt valamiért, s persze nem csak a neve miatt.  Legidősebb nővére Jázmin megnyerte a Miss Tini Universe-t, így ő volt a legszebb 16 éves a világon. Második nővére Luca épp az olimpiára készült jégtáncban, aminek világbajnoki aranyérme már a szobája falán lógott. Harmadik nővére Emma bejutott az egyik leghíresebb tehetségkutató verseny döntőjébe és senki sem kételkedett benne, hogy megnyeri. Legkisebb nővére Nóra pedig a legfiatalabb sakknagymester volt a bolygón.

Hanna hercegnő nem akart lemaradni a testvérei mögött, de úgy érezte, már minden valamire való különlegesség foglalt.  Egy nap anyukája megengedte, hogy megnézzen néhány videót az interneten. Ahogy a mesefilmek között válogatott, talált egy videót a világ legmogorvább macskájáról.

- Kétszázmillió kedvelés két hét alatt? Ez már valami! – bólintott elismerően és gyorsan megkereste a macska rajongói oldalát.

- Írok neki és megkérdezem hogy csinálja! Ha a mogorvaság ilyen népszerű, lehetnék én a világ legmogorvább hercegnője! – gondolta Hanna és azonnal lepötyögött egy e-mailt.

 A válasz tíz perc múlva a postafijókjában volt.

Szia Hanna!

Hogy légy a legmogorvább a világon? A megoldás egyszerű: vágj mindenhez fancsali pofát és kész. Az elején gyakorolj fél órát tükör előtt. Egy a fontos. Nem szabad mosolyogni. Sohasem.

Üdv,

Groompy Cat

Hanna hercegnő nagyon örült. Azonnal megkereste a tükrét és elkezdte a gyakorlást. Egy baj volt. Folyton elnevette magát.

Ha Hanna hercegnő fancsali képe vicces nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 hisztimese.jpg

kép forrása: pixabay

Szólj hozzá!

Vizitündér és Tűzmanó vakációzik

2017. június 21. 11:18 - Várfalvy Emőke

Vízitündér és Tűzmanó, mivel szomszédok voltak sokat játszottak együtt nem csak az óvodában, de otthon is. Nagyon örültek neki, amikor kiderült, idén a  nyaralásukat is együtt töltik majd.

- A Balaton csodás, majd meglátod! – lelkendezett Vízitündér, aki minden tavat, folyót és patakot szeretett.

- Biztos, főleg, ha homokos a partja – válaszolta Tűzmanó, aki az óvoda legtehetségesebb homokvárépítője hírében állt.

A vakáció harmadik napján Vízitündér és Tűzmanó családostul meg is érkezett a hatalmas, kék tó partjára. Kánikula volt. Vízitündér alig várta, hogy felvehesse szép, fehér, tavirózsés fürdőruháját és csobbanhasson az időjósok szerint kellemes hőmérsékletű vízbe.

- Te nem jössz? – nézett Tűzmanóra, aki esetlenül álldogált a tó partján vadonatúj, piros úszónadrágjában.

- Hát… - lépett közelebb Tűzmanó a vízhez és óvatosan beledugta a nagy lábujját, majd felszisszent – nekem ez túl… hideg.

- Méghogy hideg? – kacagott Vízitündér és csapkodni kezdett maga körül. Olyan volt, mint egy virág alakú, kacagó szökőkút – Hideg? Ugyan! Megvan ez vagy 20 fokos!

- Mondom én, hogy hideg – ráncolta össze a szemöldökét Tűzmanó – majd ha 100 fokos lesz, bemegyek.

Vízitündér nevetett, aztán belebújt hattyú alakú úszógumijába és elkezdett fel –le úszkálni a part mellett. Tűzmanó eközben elővette megkereste a lapját és a bástyaformázó vödrét és nekilátott a parton felhúzni egy erődöt.

A két gyerek nagyon élvezte a maga játékát, de miután Tűzmanó az utolsó védbástyával is elkészült rájött, hogy társaságra vágyik.

- Haló, gyere ki onnan és segíts vizet hordani a várárokba! – kiáltott Vízitündérnek, aki épp sellőtáncot tanult a nővérétől.

- Most nem érek rá – kiáltott vissza a kislány.

- De már nagyon erős a nap, meg fogsz égni – érvelt egy apuka határozottságával Tűzmanó.

- Nem fogok, be vagyok kenve  – válaszolt Vízitündér és tovább lubickolt.

- De már leázott rólad, olyan piros az arcod, mint az úszónadrágom – próbálkozott Tűzmanó, de Vízitündér oda sem figyelt rá.

Este a vakáció kezdetének örömére a nyaralónál szalonnasütés készülődött. Tűzmanó mindenben segédkezett ami a tűzgyújtáshoz kell. Csillogó szemekkel leste, ahogy a gyújtós lángra kap és a tűznyelvek elkezdik kóstolgatni a tudományosan felállított rakást. Alig várta, hogy a vörösen izzó parázs fölött piríthassa a szalonnáját.

– Ugye milyen szépen megraktuk? Gyere, nézd meg! – lelkendezett Tűzmanó.

Vízitündér óvatosan szemlélte a ropogó tűzrakást, ahogy közelebb ment hozzá, hirtelen nagy durranást lehetett hallani és szikrák szálltak mindenfelé. A kislány ijedten kapta maga elé a kezét.

-  Ne félj, biztos csak a tavalyi gesztenyéből maradt a parázsban – nyugtatta Tűzmanó.

Vízitündér könnyezett és az orrát dörzsölte. Megégette egy szikra.

- Majd a sült szalonnától jobb kedved lesz, meglátod! Az ám a fincsi vacsi – bíztatta Tűzmanó, de Vízitündér csak a fejét rázta.

- Én nem eszem ilyen zsíros dolgokat vacsorára. Inkább cseresznyét szedek meg eszem hozzá kekszet.

Tűzmanó nem vitatkozott, beszaladt a konyhába, ahonnan kenyeret és hagymát küldtek ki vele a vacsoraasztalhoz. Hamarosan le is égetek a fadarabok és vidám sercegéssel sülni kezdtek a nyársra húzott szalonnaszeletek, hagymagömbök és kolbászhengerek. Tűzmanó lelkesen csöpögtette a kifolyó zsírt és nagyokat nyelt, ha arra gondolt, a felnőttek alufóliába burkolt krumplikat is elrejtettek a parázs alatt. Mikor már mindenki jól lakott és el is fáradt Tűzmanó kijelentette, hogy nem álmos és szeretne még egy a tűz mellett ülni.

- De már sötét van. Gyere inkább aludni! – unszolta Vízitündér, akinek nem volt kedve egyedül átmenni az éjszakai kerten.

- De olyan szépen feléledt, hogy ráraktuk azokat a száraz ágakat! – csillogott a tábortűz fénye Tűzmanó szemében.

- Meg fogsz fázni és az egész nyaralás alatt fújhatod majd az orrod – érvelt Vízitündér egy anyuka határozottságával.

- De olyan ritkán szalonnázunk, maradnék még – mondta Tűzmanó és egy kis ággal óvatosan odébb tolt egy parázsdarabot.

- És a szúnyogok is jól összecsípkednek… - morgott még egyet hátra Vízitündér, de már érezte, hogy Tűzmanóval nem lehet beszélni, így inkább egyedül ment lefeküdni.

 Másnap reggel, a strandra menet a két gyerek nem beszélgetett, pedig máskor be sem állt a szájuk. Vízitündér nővére meg is kérdezte:

- Hát ti veletek meg mi történt? Összeragadt a szátok a kakaóscsigától?

A gyerekek csak a fejüket rázták.

- Ugyan, látom, hogy durci van – bíztatta őket a nagylány.

- De nincs! – vágta rá Vízitündér és mérgesen rámarkolt az úszógumijára.

- Tűzmanó?

- Nincs durci – lógatta le még jobban a fejét Tűzmanó, mintha csak a vödreit nézegetné.

- Azt ugye tudjátok, hogy Dér Lehel hazudós gyereknek nem ad ám fagyit? – vigyorgott Vízitündér nővére - Így legalább a tiéteket is megehetem!

- De – mondta egyszerre Vízitündér és Tűzmanó – de mi nem hazudunk.

- Nem?

- Na jó – ismerte be Vízitündér – kicsit durci van.

- Kicsit itt is – motyogta Tűzmanó.

- De miért?

A két kisgyerek, mint akiken kinyitották a csapot, egymás szavába vágva magyarázták, milyen rossz volt, hogy előző nap nem tudták együtt csinálni, ami a legizgalmasabb a vakációban.

- És ha ez minden nap így lesz… - kezdte Vízitündér.

-  …akkor ez lesz a legszomorúbb vakáció a világon – fejezte be Tűzmanó.

A tündérnagylány megállt és komoly arcot vágott. Megigazította a hajában a virágkoszorút és összeráncolta a szemöldökét. Ez utóbbi a felnőtteknél is mindig beválik állítólag, ha komoly dolgokról van szó, így nem sokára tényleg megszületett a megoldás.

- Bodorítsatok felhőket!

- Mit? – kérdezett nagyra nyílt szemekkel a két ovis.

- Nemrég olvastam a Négyszögletű Kerekerdőben felhőbodorítókról. Pontosan nem emlékszem, mit csináltak a settenkedésen kívül, de a felhőkkel való játék pont nektek való. Egy kis víz és tűz és kész a gőz, abból pedig remek felhőt lehet hajtogatni, majd megmutatom. Ez lesz a délutáni program, alvás után. Ezt mindig együtt csináljátok. A többi játékban meg ki-ki úgy vesz részt, ahogy jól esik.

Délután a nyaraló kertjében Vízitündér a nővérével és Tűzmanóval egy pléden ült. A búzakék égbolton szikrázó nap hamarosan egy bájos felhőállatkertet terelgetett, s jó kedvvel hallgatta a földről felhallatszó felhőbodorítók önfeledt kacagását.tuzmano_vizitunder.png

Szólj hozzá!

Krizsi álma, avagy a kakasok nem repülnek! Vagy mégis?

2017. május 23. 15:07 - Várfalvy Emőke

Krizsi, a Kikelet Tanya dombörököse pitymallat előtt ébredt a tyúkólban.

Leugrott a tyúklétráról. Már nem anyával aludt a fészekben, hisz az csak a dedós csibék szokása. Ő pedig nem volt már csibe. Tollasodott a szárnya.

Nagyon várta, hogy apja, Károly is felkeljen és kinyissa a tyúkól ajtaját.

  • Megnézem, mennyit nőtt tegnap óta a tarajam! És apával is beszélek végre. Muszáj lesz ma! Ma már tényleg!

Míg erőt gyűjtött, apja Károly elindult a munkába. Mögötte rohant Krizsi mind a tizenegy húga és az anyukája. Áhítattal figyelték, ahogy apa felkelti a napot és vele együtt persze a gazdáékat is. 

Miután az öreg kakas végzett a kukorékolással, elment megmosakodni a reggelihez:

Krizsi utána szaladt:

  • Apa, beszélhetünk?
  • Sürgős? – kérdezte a munkában megfáradt szülők sóhajával Károly és a jobb szárnyára fröcskölt egy kis port.
  • Az iskoláról lenne szó – bökte ki Krizsi, mire Károly érdeklődve felé fordult.
  • Szóval az van, hogy én repülni szeretnék tanulni – hadarta el egy levegővel Krizsi.
  • Repülni? – hallotta meg anyja rémült rikoltását a háta mögül a kiskakas.
  • Repülni, repülni, repülni! – csipogták húgai.
  • Szóval repülni? – nézett Krizsire Károly úgy, mintha egy különös bogár lenne.

A baromfiudvarban csak a légy zümmögést lehetett hallani, azt is csak addig, míg Feri, a szomszéd fecske el nem kapta.

Krizsi nem tudta mit mondhatna még, anyja Klára viszont azonnal belefogott a kotkodácsolásba.

  • Még hogy repülni? Fiam, hányszor mondjam el, hogy a mi vérvonalunkkal meg kell tanulni viselkedni. Fajtyúkok vagyunk, nem holmi útszéli kapirgálósok! Nem repülünk! Nagyapád két baromfiszemlén is aranyérmes lett és apád a Kistérségi Kakas Kongresszus elnöke. Arról nem is beszélve, hogy ha nyugdíjba megy, te viszed tovább az udvart. Ez a legnagyobb baromfilétszámú tanya a környéken és igazi kukoricával etetnek. A tojásunkat ötven forintért adják a piacon…

Klára éjfélig sorolta volna az érveket, amiket Krizsi már vagy ezerszer hallott. A Kikelet Tanya kakasának lenni kiváltság. Fényes karrier, válogatott tyúkok, tágas, száraz garantáltan nyestmentes ól és persze annyi kukorica, amennyi tetszik. Kinek kellhet ennél több?

Károly szótlanul nézte a fiát, majd felemelte a szárnyát és megkérdezte:

  • Miért akarsz repülni?

Krizsi félt ettől a kérdéstől. Tulajdonképpen maga sem tudta pontosan, hogy miért. Amióta az első tolla kinőtt érzett valami bizsergést a begye környékén. Aztán ahogy a tollak sokasodtak, a szárnya is elkezdett bizseregni. És akkor jött Kornél.

A gólya olyan kecsesen szelte a levegőt széles szárnyaival és olyan eleganciával szállt le a villanypóznára hegesztett gólyafészek-tartóra, hogy Krizsinek kiesett a kukorica a csőréből úgy bámulta. Anyja rá is szólt.

  • Mit nézel? Ez csak egy békaevő vándormadár. Kelepel meg balettozik azokkal a hosszú nádszál lábaival. Nevetséges!

De Krizsi csodálta a gólyát és egyfolytában őt leste. Minél többet nézte, annál inkább érezte, ő bizony repülni akar. Nem egy szemétdombon kapirgálni és kukorékolni, akármekkora dicsőség is az anyja szerint. Károly sem tűnt túl boldognak, sőt,néha olyan volt mint aki kimondottan unatkozik.

  • Szóval, miért akarsz repülni? – kérdezte Károly újra.
  • Mert ez a világon a legcsodálatosabb dolog! – válaszolt a kiskakas.

Klára forgatta a szemét és újra kárálásba kezdett, Krizsi csibehúgai meg össze-vissza csipogtak. Károly felborzolta a tollait és nagyot toppantott, mire mindenki elhallgatott.

  • Hát legyen fiam, repülj – mondta az öreg kakas és elindult a közeledő gazda irányába, hogy elfogyassza a reggelijét.
  • De Károly! – csattant fel Klára.

Az öreg kakas tudomást sem vett a tyúk és a csibék hangoskodásáról, egykedvűen szedegette fel a kukoricát.

Krizsi csillogó szemekkel állt az udvar közepén. Sosem gondolta, hogy ilyen könnyű lesz. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. Kitől fog megtanulni repülni?

Délre az összes baromfit megkérdezte az udvarban, de senki sem tudott neki segíteni. Végül Oros, a liba azt tanácsolta, menjen el Szűröshöz a szamárhoz, mert ő gyakran tart előadásokat a tanya lakóinak. Hátha repülésben is tud segíteni.

Szűrös az istállóban lakott, a baromfiudvartól száz tyúklépésnyire. Krizsi még délután felkereste:

  • A legjobb helyre jöttél! – kiáltott fel Szűrös - épp repülésleckét adok Nyekknek és Pulcsinak.

Mikor Krizsi jobban körbenézett meglátott egy fiatal kecskét és egy nagyobb bárányt az istálló sarkában, akik furcsán ugrándoztak.

  • Még a tanfolyam elején járunk – kezdte magyarázni Szűrös, majd kicsit lehalkította a hangját és közelebb hajolt – ők elég gyengécskék, de szorgalmasak, te viszont láthatóan született tehetség vagy. A kérdés csak az, tudsz-e fizetni?
  • Fizetni? – hökkent meg Krizsi.
  • Ilyen tudás nincs ám ingyen kisapám! És most a legjobbtól tanulhatsz! – jelentette kis Szűrös és egy elegáns szökelléssel a két tanítványa mellett termett. Senki nem látott még úgy szamarat ugrani.
  • Sokba kerül? – kérdezte a kiskakas bizonytalanul.
  • Neked kedvezménnyel számítom, mert a Károly fia vagy. A hathetes tanfolyam ára egy kazal fű. Fizethetsz napi részletben. Áll az alku?

Krizsi nyelt egyet, majd, más ötlete nem lévén belement az üzletbe.

Másnaptól kezdődött az oktatás. Kora reggeltől délig Krizsi csak a napi törlesztő fűrészletet hordta a csőrében, amit Szűrös kényelmesen elropogtatott. Utána jóga óra következett. Ilyenkor a tanulóknak a lábaikon ülve kellett ülni mozdulatlanul, csukott szemmel, teljes csöndben. Mindezt addig, míg Szűrös nem szólt, hogy az órának vége.

  • Ilyenkor a lelkünk szárnyalását gyakoroljuk. Gondoljatok magatokra úgy, mintha máris a levegőben lennétek. Ez fontos! – magyarázta átszellemülten a szamár.

Délután köredzés zajlott, melynek keretében a tanítványoknak el kellett menekülni Szűrös patái elől, ami néha azzal járt, hogy át kellett ugrani a lókarám alacsonyabb kerítését.

A hat hét gyorsan eltelt, s bár Krizsi nagyon hitt a szamár módszerében, ahogy Nyekk és Pulcsi is, mégis kicsit furcsállotta, hogy egész tanfolyam alatt egyetlen percet sem töltött a levegőben. 

Aztán elérkezett a vizsga napja, melyre minden tanuló családja hivatalos volt.

Krizsi, Nyekk és Pulcsi megszeppenve várták, hogy hivatalos repülő vizsgát tehessenek.

Először Nyekk, aztán Pulcsi vizsgázott. Meglepő módon mindketten a karámszökellést húzták, amit kisebb pataérintéssel ügyesen teljesítettek is, így a szüleik nagyon büszkék voltak.

Krizsi azonban más tételt kapott.

  • Te emelt szinten vizsgázol, hiszen te vagy a legtehetségesebb a csoportban – magyarázta Szűrös és segített Krizsinek feljutni a szerszámoskamra tetejére.
  • Ugrás, repülés! – vezényelt Szűrös.

Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte a kiskakast, aki még életében nem volt ilyen magasan, és ettől kicsit szédült. Meg sem mert mozdulni.

Csend volt, csak egy légy zümmögött pofátlanul a szerszámoskamra felett, de Feri gyorsan elkapta, és indult volna, hogy hazavigye uzsonnára a családnak, amikor megpillantotta Krizsit.

  • Te mit csinálsz? – kérdezte meglepetten a fecske.
  • Repülés vizsgám van – mondta Krizsi és nyelt egyet. Rettenetesen fél attól, hogy leugorjon, meg attól is, hogy megfutamodjon és ezzel szégyent hozzon az apjára.
  • Szép. És mikor kezded? Megnézlek! – csivitelt Feri és körbekémlelt, hova ülhetne le.
  • Nem tudom, hogy csináljam – bökte ki Krizsi és már a könnyeivel küzdött.
  • Hogyhogy hogy? Rugaszkodj el és csapkodj a szárnyaiddal – csipogta Feri vidáman.
  • De Szűrös nem úgy tanította – mondta bizonytalanul Krizsi.
  • Szűrös nem tud repülni – válaszolt Feri jókedvűen és tovább kőrözött a megszeppent kiskakas körül.
  • De hat hetes tanfolyamot tartott és… - kezdett bele Krizsi.
  • Gondolom! – nevetett Feri – Tavaly a malacoknak tartott énekórát, a teheneknek meg, nem is tudom mit. Krizsi! Te madár vagy, tudsz repülni! Próbáld meg!
  • De apáék nem repülnek.
  • Apádék nem azért nem repülnek, mert nem tudnak. Mindenük megvan, összkomfortos tyúkól, kukorica dögivel. Biztos, tisztes élet, nekik ez elég, hova repülnének? De tudnának, ha akarnának, ahogy te is. Ne félj, menni fog! – bíztatta a fecske a kiskakast.
  • Na, mit pusmogtok ott fent? – türelmetlenkedett Szűrös – tessék indulni! Mindjárt uzsonnaidő!
  • Csak elrugaszkodsz és csapkodsz a szárnyaiddal, jó? – csivitelte halkan Feri.
  • Jó! – vett nagy levegőt Krizsi és elrugaszkodott a szerszámoskamra tetejéről. Először kicsit zuhant, de aztán egyre erősebben és erősebben kezdett csapkodni, így fent maradt a levegőben.
  • Ez az, most pedig érezd a szelet – repült mellé Feri és mutatta, hogyan tartsa Krizsi a szárnyait.

A baromfiudvar lakói tátott csőrrel figyelték a kiskakas vizsgarepülését.

  • Hiába, az én fiam mindenben tehetséges! – kotkodácsolta büszkeségtől dagadó mellel Klára.

Károly nem szólt semmit, de, életében nagyjából harmadszorra elmosolyodott, ahogy nézte a fiát milyen elszántan csapkodva repül át a háztáji kiskert felett.  

hogyan_tanultam_meg_repulni_dudas_01.jpg

illusztráció: Dudás Győző

Az eredeti szöveg és képek itt jelentek meg:

http://irocimborak.blogspot.se/2017/05/varfalvy-emoke-krizsi-nagy-alma-avagy.html

 

Szólj hozzá!

A trendteremtő tengelic

2017. május 03. 15:52 - Várfalvy Emőke

Mesevers

Dzsungelen túl is hordható talán színes kabát,

fütyülte a tengelic, s megmutatta magát,

dobjuk fel a barnát, szürkét, néhány élénk színnel,

madáretető-klub tagság, azt hitte, hogy viccel,

 

A magevő röpszakosztály tudjuk, igen gyáva,

hogy rejtőzik el ezután, ha a szárnya sárga?

a pepitát illetően felmerült egy aggály,

szerintem ezt koppintotta, furta meg a harkály.

 

Mellénye és sála színe harmónikus fehér,

de az arcfestékse drága, egy botránnyal felér,

térdcsizmája valódi bőr, igaz, nem túl fényes,

csőrre ez a világos szín mondja csak, nem kényes?.

 

Tengelicünk meghallgatta mind a csacsogókat,

bár nem mondtak külleméről éppen ragyogókat,

vidáman szállt mindenhova, magabiztos típus,

kinek nem a divat fontos, csak az örök stílus.

 

carcar_01_g_kokay_szabolcs_ad_c.png

kép forrása: www.mme.hu - Rajzolta Kókay Szabolcs

 

 

Szólj hozzá!