Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Vizipóló cápa módra

2017. július 21. 12:56 - Várfalvy Emőke

rémmesevers nagyfiúknak

Vizipóló döntőjében, pezseg csak a medence,

piráják a cápák ellen, int a bíró remegve,

szabálytalan szerelés, uszonyt letépni tilos,

hördül is a nézőtér s a víz cseresznye piros,

 

Ettől lesz csak igazán vad a címvédő csapat,

fog csattan, s az úszóelőny nem sokáig marad,

a piráják bármily' fürgék és igazán vérmesek,

a cápacsapat tagjai túl győzelemre éhesek,

 

Élet-halál küzdelem az utolsó negyedben,

ami folyik bent a vízben már több mint kegyetlen,

sípszó után nagy a gond, hisz nem volt példa arra,

ellenfelét mind a győztes kompletten befalja.

capas_mese.jpg

Szólj hozzá!

Doktor Tündér

2017. július 17. 15:19 - Várfalvy Emőke

Ismerek egy tündért, hófehér a szárnya,

igaziból nem is szárny az, köppenykabátka,

csodaerejének nem pálca a háza,

fejében és szívében van varázstudománya.

Ha szurit kell kapnom vagy épp gyógyszereket

nem félek, mert tudom,  ez a tündér szeret,

odafigyel, kérdi: mond csak kicsim, jó így?

Vigyáz rám és nem fáj, ha vizsgál, ha gyógyít.

Ha tündérnek hívom, ő mindig csak nevet,

de, mondd csak, aki ilyen csodás, vajon mi más lehet?

Mosolyától messze futnak csúnya betegségek,

egészségét visszahozza minden gyermekének.

 

doktor_tunder.jpg

Szólj hozzá!

Instant napfény kamrapolcra

2017. július 02. 18:44 - Várfalvy Emőke

Sárgabarack befőző vers

Ha a nap gyümölcs volna, sárgabarack lenne,

Vidáman költözne be a lekvárüvegekbe,

Hogy mikor a hideg télben rövidek a nappalok,

Legyen, ami a sötétben is nevetve rád ragyog.

jam-2444772_1280.jpg

Szólj hozzá!

Ovis mese - Egy nyári nap a kertben

2017. június 30. 13:29 - Várfalvy Emőke

Újabb forró nyári nap köszöntött az avarfalvi  kertre.

- Szomjas vagyok! - panaszkodott Tátika.

- Elhiszem kicsim, tényleg borzasztó meleg van - próbált árnyékot borítani a kert legkissebb lakójára Alma. Sajnos nem volt elég terebélyes ahhoz, hogy a virágoskertig is elérjen, így csak szóban próbált segíteni - Talán ma már lesz eső.

- Minden nap ezt mondjátok - feleselt Tátika durcásan - hogy majd délben, majd, délután, majd este.Aztán egy csepp se!

- Lágyszárúak, mind türelmetlenek! - legyintett szúrós, ezüstszínű ágaival bosszúsan Fenyőúr.

- Nem vagyok türelmetlen, csak szomjas - válaszolt Tátika sértődötten.

- Tényleg elég kellemetlen ez a forróság. De legalább a barackjaim aszalásával nem kell majd bajlódnia senkinek - próbált viccelni a rengeteg terméstől roskadozó Sárgabarack.

- Kár értük. Ha ihattak volna, mind nevetve gurilnának a fűben, ha eljön az ideje a pottyanásnak. Most olyan ráncosak, mint a szomszéd néni arca, aki majdnem 80 éves! - fecsegett Tátika.

- Ugyan már 80 év is valami? Engem még az ükpapa ültetett tegnap előtt múltam 120 éves - húzta ki magát Dió.

- És 100 éve is ilyen szomjas volt mindenki a kertben? - érdeklődött Tátika kíváncsian.

- Hát, én emlékszem egy nyárra, amikor egy csepp eső sem esett - válaszolt barátságosan Körte, aki olyan girbe-gurba és göcsörtös volt, hogy sokan úgy hitték, még Diónál is öregebb - nehéz idők voltak. Meg azok is, amikor annyi esett, hogy egy hétig álltak a pocsolyák a fűben. Vízből se a sok, se a kevés nem jó

- Jaj, ne beszéljünk vízről, olyan szomjas vagyok! - nyöszörgött Tátika és lelógatta a fejét, hogy kevésbé süsse a nap.

- Ugyan már, ne nyavalyogj annyit azokkal a pici virágaiddal. Nézz meg engem! - mordult rá Rózsa kertszomszédjára - Ennyi óriás virágot egyensúlyozni egy száron!

- Verbénának sokkal több virágja van mint neked - vágta rá Tátika azonnal.

- Igen, ahogy nézem, lassan ki is szárad szegény - állapoította meg Muskátli, aki szerencsés volt, hisz nem a virágoskertben, hanem a mindig félárnyékos ablakpárkányon lakott egy ládában.

- Nem csoda. Ennyi eső mellett napi egy locsolás kinek elég? Lehet, ma még azt is elfelejtik - elmélkedett Petúnia.

- Te is szomjas vagy már Petúnia? - kérdezte Tátika miközben azon töprengett, hogy lefekszik, kicsit a földre. Úgy érezte, szédül.

- Ejnye, miért kell mindig a vizet nyakalni? Osszátok be amit kaptok, mint én! - pöffeszkedett Kövirózsa.

- Dehát neked könnyű. Téged a sivatag széléről hoztak - szólt vissza Tátika és lefeküdt a földre, mert már nem bírt állni .

- Tévedés! Az én vagyok - vigyorgott a terasz napos sarkában Kaktusz - neked meg mi bajod?

- Szomjas vagyok! - nyöszörgött Tátika.

- De akkor minek fekszel a földre? Mi vagy te, miniborostyán? - érdeklődött Vadszőlő.

- Már nem bírom kivárni míg végre esik - sóhajtott Tátika.

- Pedig itt van mindjárt! - fordult Tátikához mosolyogva Napraforgó, aki csak véletlenül keveredett a virágoskertbe.

- Ezt meg honnan tudod? - csodálkozott Tátika.

- Nem látom a napot. Pedig itt kéne legyen, pont az arcom felett - válaszolt Napraforgó.

Hamarosan teljes csend telepedett a kertre,hiszen minden növény szorgalmasan itta a hirtelen jött nyári zivatar finom, hűvös cseppjeit.

 nyari_virag_mese.jpg

Szólj hozzá!

Fancsalimese

2017. június 28. 13:53 - Várfalvy Emőke

Hanna hercegnő volt a Csodás királyi család legfiatalabb tagja. Bár a legkisebb gyerekeket mindenki imádja, ő még sem érezte magát túl jól a családban. A Csodás királyi családban ugyanis miden gyerek csodás volt valamiért, s persze nem csak a neve miatt.  Legidősebb nővére Jázmin megnyerte a Miss Tini Universe-t, így ő volt a legszebb 16 éves a világon. Második nővére Luca épp az olimpiára készült jégtáncban, aminek világbajnoki aranyérme már a szobája falán lógott. Harmadik nővére Emma bejutott az egyik leghíresebb tehetségkutató verseny döntőjébe és senki sem kételkedett benne, hogy megnyeri. Legkisebb nővére Nóra pedig a legfiatalabb sakknagymester volt a bolygón.

Hanna hercegnő nem akart lemaradni a testvérei mögött, de úgy érezte, már minden valamire való különlegesség foglalt.  Egy nap anyukája megengedte, hogy megnézzen néhány videót az interneten. Ahogy a mesefilmek között válogatott, talált egy videót a világ legmogorvább macskájáról.

- Kétszázmillió kedvelés két hét alatt? Ez már valami! – bólintott elismerően és gyorsan megkereste a macska rajongói oldalát.

- Írok neki és megkérdezem hogy csinálja! Ha a mogorvaság ilyen népszerű, lehetnék én a világ legmogorvább hercegnője! – gondolta Hanna és azonnal lepötyögött egy e-mailt.

 A válasz tíz perc múlva a postafijókjában volt.

Szia Hanna!

Hogy légy a legmogorvább a világon? A megoldás egyszerű: vágj mindenhez fancsali pofát és kész. Az elején gyakorolj fél órát tükör előtt. Egy a fontos. Nem szabad mosolyogni. Sohasem.

Üdv,

Groompy Cat

Hanna hercegnő nagyon örült. Azonnal megkereste a tükrét és elkezdte a gyakorlást. Egy baj volt. Folyton elnevette magát.

Ha Hanna hercegnő fancsali képe vicces nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 hisztimese.jpg

kép forrása: pixabay

Szólj hozzá!

Vizitündér és Tűzmanó vakációzik

2017. június 21. 11:18 - Várfalvy Emőke

Vízitündér és Tűzmanó, mivel szomszédok voltak sokat játszottak együtt nem csak az óvodában, de otthon is. Nagyon örültek neki, amikor kiderült, idén a  nyaralásukat is együtt töltik majd.

- A Balaton csodás, majd meglátod! – lelkendezett Vízitündér, aki minden tavat, folyót és patakot szeretett.

- Biztos, főleg, ha homokos a partja – válaszolta Tűzmanó, aki az óvoda legtehetségesebb homokvárépítője hírében állt.

A vakáció harmadik napján Vízitündér és Tűzmanó családostul meg is érkezett a hatalmas, kék tó partjára. Kánikula volt. Vízitündér alig várta, hogy felvehesse szép, fehér, tavirózsés fürdőruháját és csobbanhasson az időjósok szerint kellemes hőmérsékletű vízbe.

- Te nem jössz? – nézett Tűzmanóra, aki esetlenül álldogált a tó partján vadonatúj, piros úszónadrágjában.

- Hát… - lépett közelebb Tűzmanó a vízhez és óvatosan beledugta a nagy lábujját, majd felszisszent – nekem ez túl… hideg.

- Méghogy hideg? – kacagott Vízitündér és csapkodni kezdett maga körül. Olyan volt, mint egy virág alakú, kacagó szökőkút – Hideg? Ugyan! Megvan ez vagy 20 fokos!

- Mondom én, hogy hideg – ráncolta össze a szemöldökét Tűzmanó – majd ha 100 fokos lesz, bemegyek.

Vízitündér nevetett, aztán belebújt hattyú alakú úszógumijába és elkezdett fel –le úszkálni a part mellett. Tűzmanó eközben elővette megkereste a lapját és a bástyaformázó vödrét és nekilátott a parton felhúzni egy erődöt.

A két gyerek nagyon élvezte a maga játékát, de miután Tűzmanó az utolsó védbástyával is elkészült rájött, hogy társaságra vágyik.

- Haló, gyere ki onnan és segíts vizet hordani a várárokba! – kiáltott Vízitündérnek, aki épp sellőtáncot tanult a nővérétől.

- Most nem érek rá – kiáltott vissza a kislány.

- De már nagyon erős a nap, meg fogsz égni – érvelt egy apuka határozottságával Tűzmanó.

- Nem fogok, be vagyok kenve  – válaszolt Vízitündér és tovább lubickolt.

- De már leázott rólad, olyan piros az arcod, mint az úszónadrágom – próbálkozott Tűzmanó, de Vízitündér oda sem figyelt rá.

Este a vakáció kezdetének örömére a nyaralónál szalonnasütés készülődött. Tűzmanó mindenben segédkezett ami a tűzgyújtáshoz kell. Csillogó szemekkel leste, ahogy a gyújtós lángra kap és a tűznyelvek elkezdik kóstolgatni a tudományosan felállított rakást. Alig várta, hogy a vörösen izzó parázs fölött piríthassa a szalonnáját.

– Ugye milyen szépen megraktuk? Gyere, nézd meg! – lelkendezett Tűzmanó.

Vízitündér óvatosan szemlélte a ropogó tűzrakást, ahogy közelebb ment hozzá, hirtelen nagy durranást lehetett hallani és szikrák szálltak mindenfelé. A kislány ijedten kapta maga elé a kezét.

-  Ne félj, biztos csak a tavalyi gesztenyéből maradt a parázsban – nyugtatta Tűzmanó.

Vízitündér könnyezett és az orrát dörzsölte. Megégette egy szikra.

- Majd a sült szalonnától jobb kedved lesz, meglátod! Az ám a fincsi vacsi – bíztatta Tűzmanó, de Vízitündér csak a fejét rázta.

- Én nem eszem ilyen zsíros dolgokat vacsorára. Inkább cseresznyét szedek meg eszem hozzá kekszet.

Tűzmanó nem vitatkozott, beszaladt a konyhába, ahonnan kenyeret és hagymát küldtek ki vele a vacsoraasztalhoz. Hamarosan le is égetek a fadarabok és vidám sercegéssel sülni kezdtek a nyársra húzott szalonnaszeletek, hagymagömbök és kolbászhengerek. Tűzmanó lelkesen csöpögtette a kifolyó zsírt és nagyokat nyelt, ha arra gondolt, a felnőttek alufóliába burkolt krumplikat is elrejtettek a parázs alatt. Mikor már mindenki jól lakott és el is fáradt Tűzmanó kijelentette, hogy nem álmos és szeretne még egy a tűz mellett ülni.

- De már sötét van. Gyere inkább aludni! – unszolta Vízitündér, akinek nem volt kedve egyedül átmenni az éjszakai kerten.

- De olyan szépen feléledt, hogy ráraktuk azokat a száraz ágakat! – csillogott a tábortűz fénye Tűzmanó szemében.

- Meg fogsz fázni és az egész nyaralás alatt fújhatod majd az orrod – érvelt Vízitündér egy anyuka határozottságával.

- De olyan ritkán szalonnázunk, maradnék még – mondta Tűzmanó és egy kis ággal óvatosan odébb tolt egy parázsdarabot.

- És a szúnyogok is jól összecsípkednek… - morgott még egyet hátra Vízitündér, de már érezte, hogy Tűzmanóval nem lehet beszélni, így inkább egyedül ment lefeküdni.

 Másnap reggel, a strandra menet a két gyerek nem beszélgetett, pedig máskor be sem állt a szájuk. Vízitündér nővére meg is kérdezte:

- Hát ti veletek meg mi történt? Összeragadt a szátok a kakaóscsigától?

A gyerekek csak a fejüket rázták.

- Ugyan, látom, hogy durci van – bíztatta őket a nagylány.

- De nincs! – vágta rá Vízitündér és mérgesen rámarkolt az úszógumijára.

- Tűzmanó?

- Nincs durci – lógatta le még jobban a fejét Tűzmanó, mintha csak a vödreit nézegetné.

- Azt ugye tudjátok, hogy Dér Lehel hazudós gyereknek nem ad ám fagyit? – vigyorgott Vízitündér nővére - Így legalább a tiéteket is megehetem!

- De – mondta egyszerre Vízitündér és Tűzmanó – de mi nem hazudunk.

- Nem?

- Na jó – ismerte be Vízitündér – kicsit durci van.

- Kicsit itt is – motyogta Tűzmanó.

- De miért?

A két kisgyerek, mint akiken kinyitották a csapot, egymás szavába vágva magyarázták, milyen rossz volt, hogy előző nap nem tudták együtt csinálni, ami a legizgalmasabb a vakációban.

- És ha ez minden nap így lesz… - kezdte Vízitündér.

-  …akkor ez lesz a legszomorúbb vakáció a világon – fejezte be Tűzmanó.

A tündérnagylány megállt és komoly arcot vágott. Megigazította a hajában a virágkoszorút és összeráncolta a szemöldökét. Ez utóbbi a felnőtteknél is mindig beválik állítólag, ha komoly dolgokról van szó, így nem sokára tényleg megszületett a megoldás.

- Bodorítsatok felhőket!

- Mit? – kérdezett nagyra nyílt szemekkel a két ovis.

- Nemrég olvastam a Négyszögletű Kerekerdőben felhőbodorítókról. Pontosan nem emlékszem, mit csináltak a settenkedésen kívül, de a felhőkkel való játék pont nektek való. Egy kis víz és tűz és kész a gőz, abból pedig remek felhőt lehet hajtogatni, majd megmutatom. Ez lesz a délutáni program, alvás után. Ezt mindig együtt csináljátok. A többi játékban meg ki-ki úgy vesz részt, ahogy jól esik.

Délután a nyaraló kertjében Vízitündér a nővérével és Tűzmanóval egy pléden ült. A búzakék égbolton szikrázó nap hamarosan egy bájos felhőállatkertet terelgetett, s jó kedvvel hallgatta a földről felhallatszó felhőbodorítók önfeledt kacagását.tuzmano_vizitunder.png

Szólj hozzá!