Kígyószisz és Macskató, a két bogaras banya a megszokottnál is borúsabb hangulatban voltak. - Mondtam, hogy ne hagyd nyitva az ajtót, mert megfázik a derekam. Most nézd meg, olyan vagyok, mint egy csoszogó, vén kérdőjel – morogta Kígyószisz és igyekezett újabb adagot rákenni kobraméreggel…

Elérkezett a Kirepülés Napja. Minden évben ez a nap volt a legizgalmasabb a Röpdében, vagy hivatalos nevén a Kerületi Madártani Intézetben. Ezen a napon adtak számot repüléstudásukról a szárnyalók, akik nyár óta erre a vizsgára készültek. Sólyom Sarolta, a röptanítónő minden szárnyaló tanulóért…

Suli, buli, suli, buli, szeptember, nyárnak vége mennem kell.   Suli, buli, suli, buli, kistáska, ezt a napot ki várta?   Suli, buli, suli, buli, barátok, jövök én is, megvártok?   Suli, buli, suli, buli, nagyszünet, nem gyűrődik a füzet!   Suli, buli, suli,…

Várod-e az iskolát, mi a válasz erre, ha a nagyit kérdeznétek, azt mondaná persze, apa is csak bólogat, az iskola príma, aki ott okos, ügyes, a munkát is bírja, anya egész nyáron át, a boltokat járta, az ő kicsi kincsén lesz, a legmenőbb táska, a tesóm irigykedik, mert azt lehet…

Sziklából kiszalad, friss forrás fakad, mohás kövek között, zöld lombtető alatt, sétálgat a patak.   Mendegél csak egyre, felmászik a hegyre, rohan körbe nézni, s a völgybe leesve, tóvá gyűlik egybe.   Ha az állást unja, merre indul, tudja, hajót cipel hátán, bandukolva, futva, ez neki nem…

pillangó pihent le ráncos kis kezére, szerelem emléke fűti ma át, mikor a családi fotókat böngészve, édesanyám láthatja újra apát, társa volt, támasza, jóban és rosszban, férj, testvér, apa és értő barát, élete elfogyott felszállt az égbe, csillagként vigyázza ma már anyát.    Children…

Zsanna egy sötétszürke felhő szélén ült. Már órák óta bámult lefelé, és sírt. - Mi a baj, csillagom – simította meg a fejét Anyaisten, aki szokásos csillaggyújtás előtti sétájára indult, és meghallotta a szürke felhő felől jövő szipogást. - Semmi – hüppögte a kis angyal, és beletörölte az orrát…

...és jött a Karácsony színarany ruhában, gyémántcsengők szóltak hangosan nyomában, kastély vaskapuján otthonába lépve, ajándékot hozott családja szívébe.   ...és jött a Karácsony friss vászon ruhában, rézcsengettyűk szóltak, édesen nyomában, csinos kis ház ajtaján otthonába lépve, ajándékot…

Ha copfos, ha bodros, ha szőke, ha barna, ha cserfes, ha csendes, ha szürke, ha tarka, ha cicás, ha pónis, ha tornás, ha focis, ha tütüs, ha farmeres, bárhogy IMÁDOM, az én csodakergető, kicsi-nagy LÁNYOM!  

Szelesztina türelmetlenül  toporgott. A gyerekeknek már egy fél órája meg kellett volna jönni a strandról. Nem kellett volna elengedni őket egyedül - dünnyögte, mire Szaniszló a tőle megszokott nyugalommal válaszolt: Nem ülhetnek állandóan a szárnyaid alatt. Meg kell tanulniuk önállóan…