Zsanna egy sötétszürke felhő szélén ült. Már órák óta bámult lefelé, és sírt.
- Mi a baj, csillagom – simította meg a fejét Anyaisten, aki szokásos csillaggyújtás előtti sétájára indult, és meghallotta a szürke felhő felől jövő szipogást.
- Semmi – hüppögte a kis angyal, és beletörölte az orrát…