Közeledett a karácsony. Nekem pedig szokás szerint zúgott, zakatolt, sípolt és zsongott a fejem. Tele minden tennivalóval, vennivalóval, ennivalóval. A lista hosszabb, mint a Mikulásnak, pedig nekem senki sem ír levelet. Na jó, régi jó ismerőseim sosem felejtkeznek meg rólam. A három királyok:…

Puha, mint a paplan, fehér mint a tej, hideg mint a fagyi, induljunk már el! A fejemen sapka, nyakamban a sál, a kesztyű is itt van, induljunk el már! Tavasszal búcsúzunk, nyáron átfutunk, ősszel nagyon várjuk, tél van, indulunk? Nézz ki te is anya, látod, milyen jó, induljunk már…

Hull a hó, hull a hó, áprilisi tréfa, olyan fehér már az udvar, szánkózhatunk még ma, milyen kár, eltettem, a télikabátom, s a szép sárga úszódresszben, most egy kicsit fázom. De nem búsul, cseppet sem, az én didergő lelkem, a klíma megváltozása kárpótol majd engem, október közepén…

Legkedvesebb hóbortom, kinyitom a hóboltom, vigye, aki tudja, ingyen van a dunyha! Száll a pihe szerte, háztetőkre, kertbe, fehér az utca, tér, én vagyok a tél.  

Zsolti, a kedves, két és háromnegyed éves szőke kisfiú, Buksi a jobbos és Blöki a ballábas kutyapapucs békésen szundikáltak Zsolti zöldre festett falu szobájában. A kisfiú a szép, bükkfa színű rácsos ágyában, a gitáros, téli paplanba burkolózva, Bodri és Buksi az ágy alatt, a zöld cipős dobozban.…

Duci, szürke fellegek, Kelljetek most szárnyra, Sok-sok huncut kisgyerek, A havazást várja! Hulljon puha hópihe, Szomorú, téli tájra, Legyen, ünnepi fehér, Karácsony napjára.