Arany gyöngyből csemege, cukrozta nap melege, öntözte sok felhő, ha majd egyszer felnő, mély fazékba ugorjon, roppanósra puhuljon, csacsogó csócsálók csőrén, a hasukba guruljon.

Gyere Vica, kukorica, sárga gyöngyök csővön, ha csemege puha, édes, lerágcsálni öröm. Kombájn vágja, le a tábla, hosszú sora szárad, takarmánya lesz majd télen sok éhes jószágnak.  

Öreganyám sparhelt mellett kukoricát morzsol, A két csutka tánca közben barázdákat horzsol, Hullik a sok sárga gyöngyszem, lesz egy véka tengeri, S ami huncut mellépotyog, a kendermagos felszedi.    

Sárga gyöngyök üldögélnek zöld kabátka alatt, A kukorica bajuszkája a hátukra ragadt, Levetik a kabátot, hopp a forróvízbe, Puhára főtt csemegénknek, hmm, de jó az íze!