Köhögött a sárkány fulldokolva, sokat, búsan csattogtak a szájában a fogak, kérdezte  az anyja, talán nátha, fiam, amitől a tüdőd, ilyen nagyon kivan? a sárkány csak liheg, prüszköl, taknyol, krákog, mi lehet-e szörnyű, állapotra már ok, talán bizony meghűlt a tűz a gyomrodban, szólalj már…

Ismerek egy tündért, hófehér a szárnya, igaziból nem is szárny az, köppenykabátka, csodaerejének nem pálca a háza, fejében és szívében van varázstudománya. Ha szurit kell kapnom vagy épp gyógyszereket nem félek, mert tudom,  ez a tündér szeret, odafigyel, kérdi: mond csak kicsim, jó…

Az ügyeletes nővér fejcsóválva, de türelmesen nézte a bénázásomat. Hajnali 2 órakor még a leggyakorlottabbak is elvesztik a tökéletes szülő-zsonglőrség* mutatványához szükséges képességüket. Hát még az olyanok, mint én. Sosem voltam még gyerekkórházban. Vagyis egyszer…