Az út már nem poros ma, költözik a poloska, nem talál a magány rád, fogadj be egy poloskát! Ha beteszi hat kis lábát, hozza egész családfáját, jön a húga, nővére, öccse, bátyja, sógora, hatlábú baráti köröd már ma lehet jókora.

Jön a jövő, megy az idő, így leszünk mind idősek, tapasztaltak, bölcsek, végre bármire ráérősek. nem rohanunk, meghallgatunk mindent, amit mesélnél, s mesélünk mi akár százat, hogyha erre megkérnél, régi barátunk az idő, kaptunk tőle sok szépet, ajándékba, kincsetérő, örök, boldog…

pillangó pihent le ráncos kis kezére, szerelem emléke fűti ma át, mikor a családi fotókat böngészve, édesanyám láthatja újra apát, társa volt, támasza, jóban és rosszban, férj, testvér, apa és értő barát, élete elfogyott felszállt az égbe, csillagként vigyázza ma már anyát.    Children…

Ha copfos, ha bodros, ha szőke, ha barna, ha cserfes, ha csendes, ha szürke, ha tarka, ha cicás, ha pónis, ha tornás, ha focis, ha tütüs, ha farmeres, bárhogy IMÁDOM, az én csodakergető, kicsi-nagy LÁNYOM!  

Lujzi türelmetlenül várta Mamót. Ha az ember lánya olyan fontos dologra jön rá, amilyenre Lujzi, el kell mondani valakinek. Persze elmondhatta volna Pankának is. De Panka múltkor, mikor Lujzi rájött, hogy nagypapa az égben Einstein bácsival biciklizik az Alfa Centauri környékén, csak nevetett és azt…

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kicsiország. Az országnak volt egy királya, a királynak pedig négy lánya: Vera, Nadia, Abigél és Amáta.  A kicsi ország lakói jól éltek. Nem éheztek, mert az ország mezőin minden megtermett, amire szükségük volt. Nem fáztak, hiszen mindenkinek jutott egy…

Ismerek egy tündért, hófehér a szárnya, igaziból nem is szárny az, köppenykabátka, csodaerejének nem pálca a háza, fejében és szívében van varázstudománya. Ha szurit kell kapnom vagy épp gyógyszereket nem félek, mert tudom,  ez a tündér szeret, odafigyel, kérdi: mond csak kicsim, jó…

Régesrég élt Márton, köpenye rőt bársony, bár volt kardja, nem szívelte, hogy bárkit is bántson.   Szíve nem volt kemény, kedves, bölcs és szerény, tőle mindig kaphatott csak, a gyenge és szegény.   Szerette az Urat, járta a keskeny utat, bár rejtőzött, püspökszékbe, gágogták a…

A nagyobbik fiam nagyon nehezen szokta meg az óvodát. Reggelente sokat csimpaszkodott a nyakamba vagy morzsolgatta kétségbeesett szemöldök ráncolással a Pinyut. Bár az óvó nénijeink szerintem világbajnokok a szakmájukba, s kiváló párost alkotnak mérhetetlenül különböző személyiségükkel, a reggeli…

Én szeretlek téged, és te szeretsz engem, ő szereti, hogy mi, szeretjük őt ketten, ti szeretitek ezt, az egyszerű csodát, hogy ők szeretnek, s így lehetünk, egy Család!