Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Te is lehetsz Mikulás!

2013. november 30. 22:04 - Várfalvy Emőke

Hol volt, hol nem volt, talán nem is olyan messze és biztosan nem régen, Budapest valamelyik külkerületében, élt két kisfiú: Péter és Pál. Petinek Pali volt a legjobb barátja, Palinak pedig Peti mióta megismerték egymást az óvoda középső csoportjában. Azóta eltelt 2 hosszú év s a fiúk iskolába mentek.

Az első osztályban egy padba ültek, együtt játszottak a szünetekben és együtt majszolták el az otthonról hozott uzsonnát is. Péternek egy idő után feltűnt, hogy még ő minden nap válogatott finomságokkal: friss péksüteménnyel, gyümölccsel és egy kis szelet csokival vagy túrórudival érkezik az iskolába, addig Pali gyakran eszik sima margarinos kenyeret, sőt, hónap végén előfordult, hogy nem hozott semmit.

- Hol van az uzsonnád? - kérdezte Peti - megint otthon felejtetted?

- Igen. Annyira siettem reggel, hogy a húgomat elkísérjem az óvodába, hogy otthon maradt. - válaszolta Pali lesütött szemmel.

- Kérsz az enyémből, nagyon finom! - nyújtotta Peti a szendvicse egyik felét Palinak.

- Nem köszönöm. - válaszolta Pali - Edd csak meg, mindjárt itt az ebéd, akkor majd eszem én is.


Peti vállat vont és befalta az uzsonnáját, de este, ahogy hazafelé utaztak az anyukájával az autóban, elmesélte neki, hogy Pali megint nem hozott uzsonnát. Az anyukája csendben hallgatta, majd a karácsonyról kezdtek beszélgetni, el is felejtették Palit meg az uzsonnáját.

December 6-a abban az évben szerdára esett. Az iskolában vidám ünnepséget rendeztek a tanítónénik, a gyerekek verset mondtak, énekeltek és a Mikulás is betoppant két krampusz társaságában, hogy megajándékozza az 1. B. osztály összes tanulóját. A gyerekek, ahogy megkapták a csomagot, boldogan fogtak neki a bontogatásnak, egymás után falták be a szaloncukrokat, a csokimikulást és a színes papírba csomagolt nápolyit. Egyedül Pali rejtette a táskájába gondosan a csomagját.

- Te nem eszel Pali? Nagyon finom ez a szaloncukor. Zselés. - kérdezte Peti teliszájjal padtársától.

- Én majd otthon bontom ki. - suttogta Pali nagyot nyelve.

- Otthon? Minek várni addig? A Mikulás otthon is meglátogat majd! Te nem tetted ki a cipődet mielőtt eljöttél? Én kiraktam a bakancsomat és a papucsaimat is az ablakba, legyen mibe férjenek az ajándékok. Elég hosszú listát írtam a Mikulásnak, eddig minden évben elhozta, amit kértem.

Pali nem válaszolt, csak hallványan elmosolyodott és Petivel meg az osztálytársaikkal együtt belekezdett abba az énekbe, amivel a Mikulást búcsúztatták.

Nemsokára a gyerekek összecsomagolták a táskájukat és hazasiettek a szüleikkel, hogy megnézzék, milyen ajándékok várják őket otthon. Peti még a kabátját sem vette le, sapkában, cipőben rohant az ablakhoz. A bakancsa és a kedves, állatfigurás, meleg, téli papucsa tele volt csokoládéval, játékokkal, sőt, a párkány alatt még egy vadonat új gördeszka is álldogált piros masnival átkötve. Peti kipakolta az ajándékait az ágyra.

- Örülsz neki Petikém? - kérdezte az Édesanyja, aki végig a háta mögül figyelte.

- Tetszik a deszka fiam? Pont olyan, amilyet kinéztél az interneten. - érdeklődött az apukája, aki pont ebben a pillanatban ért haza a munkából.

- Nem olyan, Apa, ez nem olyan! - morogta hátra durcásan Peti - Én olyan Angry Birds-ös deszkát akartam, amin csak a piros madár van rajta a felhőkkel, nem a malacokkal. Ez nem jó, nem tetszik, vigyétek innen, nem kell!

- De kisfiam, hát ez is épp olyan jó... - kezdett bele Peti anyukája a csitításba, de a fia közbevágott.

- Nem, nem olyan! Nem értem a Mikulás miért ezt hozta?! Én pontosan megmondtam, hogy milyet kérek. Ez nem igazság! El van rontva a napom, hagyjatok békén!

Peti szülei csodálkozva nézték a fiukat és próbálták meggyőzni, hogy a minta nem is olyan fontos, de Peti hajthatatlan maradt. Szétdobálta az ajándékait, lehajigálta a ruháit és duzzogva még a vacsorához sem volt hajlandó kimenni a szobájából. Végül mégis az éhség győzött és Peti kismasírozott az ebédlőbe.

- Kisfiam, ez nem volt szép tőled. - mondta szelíden az anyukája, miközben egy adag finom bio zöldgéges tésztát tett Peti tányérjára.

- Miért? Eddig minden évben pontosan azt hozta a Mikulás, amit kértem, most meg... - morgolódott Peti és elkezdte a tésztát a villájával turkálni.

- Tudod Petikém, inkább örülnöd kéne. Manapság már nem mindenkinek visz a Mikulás ajándékot. S sok jó gyerek egyáltalán nem kap semmit, nemhogy egy ablakra való édességet meg gördeszkát. - mondta Peti apukája.

- Ugyan apa, a Mikulás mindenkinek visz valamit. A jóknak azt, amit kérnek, a rosszaknak is ezt azt, meg persze virgácsot. De mindenki kap valamit, ez így igazságos! - magyarázott Peti élénken és belekezdett a tészta elpusztításába.

- Nem kisfiam, sajnos ez nem így van. Míg régen a Mikulás azoknak vitt ajándékot, akik szegények voltak és igazán rászorultak, addig manapság sok nagyon szegény gyereknek egyáltalán nem jut ajándék. Ott van például a kis Pali barátod. Ő biztosan nem teli ablakra ment haza a beteg apukájához és az 5 testvéréhez.

Peti abbahagyta az evést és érdeklődve nézett az apukájára.

- De apa, ezt miből gondolod?

- Kisfiam, a múltkor mesélted, hogy Pali gyakran otthonfelejti az uzsonnáját, s most hazafelé az autóban azt is elmondtad, hogy ő volt egyedül, aki nem ette meg a Mikulástól kapott édességet. Tudod ez miért van? Pali apukája beteg, így nem tud dolgozni, az édesanyja pedig nem tud elég pénzt keresni ahhoz, hogy megéljenek az 5 testvérével. Paliék nagyon szegények, ezért néha nem jut neki uzsonna, s a csomagot azért vitte haza, hogy a kisebb testvéreinek is jusson belőle. Sajnos, a mai világban sok gyerek hiába jó, nem kap ajándékot.

Pali csöndesen fejezte be a vacsorát és fürdés után azonnal lefeküdt, hogy gondolkodjon egy kicsit azon, amiről vacsora közben beszéltek a szüleivel. Másnap reggel, mikor az édesanyja bement, hogy felkeltse, azt látta, hogy Pali egy nagy szatyorba pakolgatja a Mikulástól kapott édességeit.

- Mit csinálasz kisfiam? - kérdezte anyukája meglepődve.

- Csomagolok Mami! Ha a Mikulás nem tud a szegény gyerekeknek ajándékot vinni, akkor én majd segítek neki! Elviszem Palinak azt, amit én kaptam. Hiszen én minden nap kapok édességet, ő meg sosem hoz magával semmit, csak párizsis kenyeret.

Peti anyukája megsimogatta a fia fejét és segített neki kivinni a szatyrot az előszobába, ahol, találkoztak Peti apukájával, aki épp munkába indult.

- Hova cipelitek azt a szatyrot és mi van benne? - érdeklődött a papa.

- Büszke lehetsz a fiadra, drágám - mondta Peti anyukája, miközben a csillogó szemű Peti vállára tette a kezét - a fiúnk úgy döntött, hogy ma ő lesz Pali és a testvérkéi Mikulása.

rainy-83136_640.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://avarfalvimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr105669084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása