Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Vizitündér és Tűzmanó vakációzik

2017. június 21. 11:18 - Várfalvy Emőke

Vízitündér és Tűzmanó, mivel szomszédok voltak sokat játszottak együtt nem csak az óvodában, de otthon is. Nagyon örültek neki, amikor kiderült, idén a  nyaralásukat is együtt töltik majd.

- A Balaton csodás, majd meglátod! – lelkendezett Vízitündér, aki minden tavat, folyót és patakot szeretett.

- Biztos, főleg, ha homokos a partja – válaszolta Tűzmanó, aki az óvoda legtehetségesebb homokvárépítője hírében állt.

A vakáció harmadik napján Vízitündér és Tűzmanó családostul meg is érkezett a hatalmas, kék tó partjára. Kánikula volt. Vízitündér alig várta, hogy felvehesse szép, fehér, tavirózsés fürdőruháját és csobbanhasson az időjósok szerint kellemes hőmérsékletű vízbe.

- Te nem jössz? – nézett Tűzmanóra, aki esetlenül álldogált a tó partján vadonatúj, piros úszónadrágjában.

- Hát… - lépett közelebb Tűzmanó a vízhez és óvatosan beledugta a nagy lábujját, majd felszisszent – nekem ez túl… hideg.

- Méghogy hideg? – kacagott Vízitündér és csapkodni kezdett maga körül. Olyan volt, mint egy virág alakú, kacagó szökőkút – Hideg? Ugyan! Megvan ez vagy 20 fokos!

- Mondom én, hogy hideg – ráncolta össze a szemöldökét Tűzmanó – majd ha 100 fokos lesz, bemegyek.

Vízitündér nevetett, aztán belebújt hattyú alakú úszógumijába és elkezdett fel –le úszkálni a part mellett. Tűzmanó eközben elővette megkereste a lapját és a bástyaformázó vödrét és nekilátott a parton felhúzni egy erődöt.

A két gyerek nagyon élvezte a maga játékát, de miután Tűzmanó az utolsó védbástyával is elkészült rájött, hogy társaságra vágyik.

- Haló, gyere ki onnan és segíts vizet hordani a várárokba! – kiáltott Vízitündérnek, aki épp sellőtáncot tanult a nővérétől.

- Most nem érek rá – kiáltott vissza a kislány.

- De már nagyon erős a nap, meg fogsz égni – érvelt egy apuka határozottságával Tűzmanó.

- Nem fogok, be vagyok kenve  – válaszolt Vízitündér és tovább lubickolt.

- De már leázott rólad, olyan piros az arcod, mint az úszónadrágom – próbálkozott Tűzmanó, de Vízitündér oda sem figyelt rá.

Este a vakáció kezdetének örömére a nyaralónál szalonnasütés készülődött. Tűzmanó mindenben segédkezett ami a tűzgyújtáshoz kell. Csillogó szemekkel leste, ahogy a gyújtós lángra kap és a tűznyelvek elkezdik kóstolgatni a tudományosan felállított rakást. Alig várta, hogy a vörösen izzó parázs fölött piríthassa a szalonnáját.

– Ugye milyen szépen megraktuk? Gyere, nézd meg! – lelkendezett Tűzmanó.

Vízitündér óvatosan szemlélte a ropogó tűzrakást, ahogy közelebb ment hozzá, hirtelen nagy durranást lehetett hallani és szikrák szálltak mindenfelé. A kislány ijedten kapta maga elé a kezét.

-  Ne félj, biztos csak a tavalyi gesztenyéből maradt a parázsban – nyugtatta Tűzmanó.

Vízitündér könnyezett és az orrát dörzsölte. Megégette egy szikra.

- Majd a sült szalonnától jobb kedved lesz, meglátod! Az ám a fincsi vacsi – bíztatta Tűzmanó, de Vízitündér csak a fejét rázta.

- Én nem eszem ilyen zsíros dolgokat vacsorára. Inkább cseresznyét szedek meg eszem hozzá kekszet.

Tűzmanó nem vitatkozott, beszaladt a konyhába, ahonnan kenyeret és hagymát küldtek ki vele a vacsoraasztalhoz. Hamarosan le is égetek a fadarabok és vidám sercegéssel sülni kezdtek a nyársra húzott szalonnaszeletek, hagymagömbök és kolbászhengerek. Tűzmanó lelkesen csöpögtette a kifolyó zsírt és nagyokat nyelt, ha arra gondolt, a felnőttek alufóliába burkolt krumplikat is elrejtettek a parázs alatt. Mikor már mindenki jól lakott és el is fáradt Tűzmanó kijelentette, hogy nem álmos és szeretne még egy a tűz mellett ülni.

- De már sötét van. Gyere inkább aludni! – unszolta Vízitündér, akinek nem volt kedve egyedül átmenni az éjszakai kerten.

- De olyan szépen feléledt, hogy ráraktuk azokat a száraz ágakat! – csillogott a tábortűz fénye Tűzmanó szemében.

- Meg fogsz fázni és az egész nyaralás alatt fújhatod majd az orrod – érvelt Vízitündér egy anyuka határozottságával.

- De olyan ritkán szalonnázunk, maradnék még – mondta Tűzmanó és egy kis ággal óvatosan odébb tolt egy parázsdarabot.

- És a szúnyogok is jól összecsípkednek… - morgott még egyet hátra Vízitündér, de már érezte, hogy Tűzmanóval nem lehet beszélni, így inkább egyedül ment lefeküdni.

 Másnap reggel, a strandra menet a két gyerek nem beszélgetett, pedig máskor be sem állt a szájuk. Vízitündér nővére meg is kérdezte:

- Hát ti veletek meg mi történt? Összeragadt a szátok a kakaóscsigától?

A gyerekek csak a fejüket rázták.

- Ugyan, látom, hogy durci van – bíztatta őket a nagylány.

- De nincs! – vágta rá Vízitündér és mérgesen rámarkolt az úszógumijára.

- Tűzmanó?

- Nincs durci – lógatta le még jobban a fejét Tűzmanó, mintha csak a vödreit nézegetné.

- Azt ugye tudjátok, hogy Dér Lehel hazudós gyereknek nem ad ám fagyit? – vigyorgott Vízitündér nővére - Így legalább a tiéteket is megehetem!

- De – mondta egyszerre Vízitündér és Tűzmanó – de mi nem hazudunk.

- Nem?

- Na jó – ismerte be Vízitündér – kicsit durci van.

- Kicsit itt is – motyogta Tűzmanó.

- De miért?

A két kisgyerek, mint akiken kinyitották a csapot, egymás szavába vágva magyarázták, milyen rossz volt, hogy előző nap nem tudták együtt csinálni, ami a legizgalmasabb a vakációban.

- És ha ez minden nap így lesz… - kezdte Vízitündér.

-  …akkor ez lesz a legszomorúbb vakáció a világon – fejezte be Tűzmanó.

A tündérnagylány megállt és komoly arcot vágott. Megigazította a hajában a virágkoszorút és összeráncolta a szemöldökét. Ez utóbbi a felnőtteknél is mindig beválik állítólag, ha komoly dolgokról van szó, így nem sokára tényleg megszületett a megoldás.

- Bodorítsatok felhőket!

- Mit? – kérdezett nagyra nyílt szemekkel a két ovis.

- Nemrég olvastam a Négyszögletű Kerekerdőben felhőbodorítókról. Pontosan nem emlékszem, mit csináltak a settenkedésen kívül, de a felhőkkel való játék pont nektek való. Egy kis víz és tűz és kész a gőz, abból pedig remek felhőt lehet hajtogatni, majd megmutatom. Ez lesz a délutáni program, alvás után. Ezt mindig együtt csináljátok. A többi játékban meg ki-ki úgy vesz részt, ahogy jól esik.

Délután a nyaraló kertjében Vízitündér a nővérével és Tűzmanóval egy pléden ült. A búzakék égbolton szikrázó nap hamarosan egy bájos felhőállatkertet terelgetett, s jó kedvvel hallgatta a földről felhallatszó felhőbodorítók önfeledt kacagását.tuzmano_vizitunder.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://avarfalvimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1012610687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.