Lujzi türelmetlenül várta Mamót. Ha az ember lánya olyan fontos dologra jön rá, amilyenre Lujzi, el kell mondani valakinek. Persze elmondhatta volna Pankának is. De Panka múltkor, mikor Lujzi rájött, hogy nagypapa az égben Einstein bácsival biciklizik az Alfa Centauri környékén, csak nevetett és azt mondta, hogy ez butaság.
Pankának három bátyja van, így szinte mindent jobban tud, mint bárki a csoportban. Tud cipőt kötni, ezerig számolni, kötélre mászni és kioldani bármelyik okostelefon zárját. Igaz, ez utóbbi tudását az oviban nem lehet kipróbálni, mert még senkinek sincs okostelefonja.
Lujzi szerette Pankát, csak a felfedezéseit tartotta meg Mamónak, aki nem csak a nagymamája, de a legjobb barátnője volt, mióta beszélni tudott. Mamó szerint már a születése előtt is jó viszonyt ápoltak, de erre Lujzi nem emlékezett.
Arra viszont igen, hogy Mamó mindig mellette állt. Semmin sem lepődött meg és bármit elképzelhetőnek tartott. Még azokat a dolgokat is, amiknek az ellenkezőjére a Magyar Tudományos Akadémiának volt hivatalos állásfoglalása. Mamó szerint ugyanis: a dolgok változnak, arról nem is beszélve, hogy egy bölcs ember sem lehet mindentudó.
Mikor Mamó végre megjelent az udvaron, Lujzi szinte repült hozzá.
- Rájöttem valamire – súgta Mamó fülébe lelkesen.
-Nagyszerű! Máris megvitatjuk az elméleted, de most kérlek, köszönj el az óvó nénitől, ahogy egy jól nevelt hölgyhöz illik.
Lujzi tudta, hogy úgy a leggyorsabb, ha köszön, felveszi a hazamenős ruháját és nem fecseg semmit addig, míg el nem indulnak kézen fogva hazafelé. Út közben remekül lehet eszmét cserélni, míg készülődés közben ez csak hátráltatja az embert.
- Javasolnék egy fagylaltozás – vetette fel Mamó a szokatlanul meleg áprilisi idő és a felfedezés örömére.
Mikor a sarki cukrászdában mindketten megkapták a maguk tölcsérét: Lujzi egy málnával és egy csokival, Mamó pedig egy cukormentes citrommal, a kislány belekezdett:
- Régóta sejtem, de ma biztos lettem benne, hogy anya tündér.
- Érdekes elmélet – igazította meg a szemüvegét Mamó – mire alapozod?
- Hát, nagyon sok mindenre. Ott van például a vacsora. Mindig elkészül vele pontban hét harmincra, és mindig olyan van, amit apa nagyon szeret. Aztán reggel, mire felkelek, pont olyan langyos a kakaóm, hogy jó meginni. Nem égeti meg a szám és nem is hideg, hogy megfájduljon tőle a hasam. Mindig megtalálja a Muszót, ha ott hagyom valahol. Múltkor valahogy felkerült a konyhaszekrény tetejére és már majdnem sírtam, hogy nem tudok aludni, de aztán anya bejött a Muszóval. Csak ő tudja úgy fésülni a hajam, hogy ne húzza, és mindig tudja, melyik a kedvenc harisnyám, nem is kell neki mondani, milyen színű.
- Ezek jók, de mi van még?
- Anya sosem felejti el azokat a dolgokat, amiket be kell vinni az oviba. A tejfölös poharat sem, meg a szép ruhát sem. És mindig van a táskájában valami finom, ha olyan uzsonna van, amit nem szeretek. Anya mindig szép. Még úgy is, ha copfban van a haja. Bár apa szerint úgy a legszebb, ha ki van engedve és egy kicsit hullámos.
- Ezen kívül?
- Anya mindig türelmes. Még akkor is, ha siet, kivárja, hogy kiválasszam, melyik hajgumit szeretném a hajamba, és ha mégsem azt, kicseréli. És még van az is, hogy múltkor, amikor fájt a fülem, rátettük a meleg sót, az ölébe vett és ringatott, mint amikor pici baba voltam és ettől estére el is múlt. Pedig nagyon fájt. És valahogy mindig minden, ami nagyon fáj, elmúlik, ha az ölébe vesz. Sőt volt olyan is, ami már attól elmúlt, hogy megölelt, vagy adott rá egy puszit.
- Ez minden?
- Nem, dehogyis! Anya simán tud mesélni fejből. De, ha könyvből szeretném, és egész héten ugyanazt, akkor egész héten ugyanazt olvassa. Mindig akkor érkezik az oviba, amikor várom. És múltkor, mikor majdnem leestem a mászókáról, mert a Petya lelökött, anya ott volt és elkapott. Ahogy akkor is, amikor meg akartam nézni, hogy ott van-e még a csiga a vízaknában és majdnem beleestem. Anya mindenhol ott van és mindent tud. Ma reggel azt is tudta, hogy arról álmodtam, hogy kakaóscsiga lesz reggelire.
- És mi volt?
- Kakaóscsiga.
- Varázslatos!
- Ugye? Akkor szerinted is anya egy tündér?
- Minden bizonnyal.
- Csak arra nem jöttem rá, hogy honnan veszi a varázserejét.
- Oh, hát azt én szívesen elmondom neked – mondta Mamó miután lenyelte a fagyis tölcsér utolsó falatját – minden nő, mikor anyává változik, oda kell adjon valami neki értékeset azért, hogy megkapja az anyatündérek varázserejét.
- És anya mit adott?
- A nyugodt éjszakai álmait ajánlotta fel.
- Az összeset?
- A legtöbbet. De ne aggódj! Kapott érte sokkal értékesebbet.
- Mit?
- Hát a varázserejét, amivel erre a sok mindenre képes, amit elmondtál. És persze téged, ezzel a gyönyörű mosolyoddal és a remek felfedezéseiddel, Lujzikám!
