Én leszek az első nő a Holdon!

Jó tervnek tűnt. A legjobbnak akkoriban.

Apa csillagászati cuccai mindent beterítettek a lakásban. A falon az Apolló 11. leszállóegysége, egy kép a Nyugalom Tengeréről, és Neil Armstrong, akire azért néha rácsodálkoztam, hogy lehet egyszerre szuper trombitás, aki az Óz zenéjét játsza és űrhajós.

- Az a Lui, kisasszony. Ő egy másik Armstrong – javított ki Apa, miközben igyekezett koncentrálni, nehogy rosszul ragasza fel a Szojuz makettjére az antennát.

Furán csengtek akkoriban ezek a nevek, még úgy is, hogy apának mindig olyan lemezei voltak, amiken nem lehetett érteni a bácsikat miről énekelnek.

Deep Purple, King Krimson, meg az Emerson Lake and Palmer.

A Hold és Marsgömb sokszoros kicsinyítése gyakran beremegtek, amikor apa egy nehezebb nap után bömböltette a zenét, és fejrázva léggitározott.

Ilyenkor csendben ültem a konyhában, és vártam, hogy alább hagyjon a zaj. Az underground rock akkor még nem igazán kötötte le Halász Juditon szocializálódott zenei érdeklődésem.

Hónap negyedikén a postás bácsitól gyakran én vettem át A Csomagot. SOHA nem volt szabad a postaládába tenni, kizárólag kézbe adni, nehogy meggyűrődjön a magazin, ami a fél világot átutazta, csak hogy apa naprakész legyen a NASA ténykedéseiben…hol volt akkor még villámgyors hypernet?!

Volt viszont papír levelezés a külföldi csillagészokkal, meg TIT, és az Amerikai Nagykövetség szakkönyvekben bőkezű könyvtára, ahova apa már jól ismert vendégként járt vissza, de szigorúan csak a KFKI-ra való tekintettel.

Aztán negyedikben kiderült, hogy az addig mindig porcelánfehér fogaim közül az egyik lyukas.

- Attól tartok ez az jelenti, hogy a Holdutazásról le kell mondanod – állapította meg apa, és én elég sokáig reménykedtem, hogy van valami mód, hogy lyukas foggal is megcsináljam.

Mert, ha nem csinálom meg, vajon hogy lesz rám apa büszke?

Hihetetlen, hogy ez velem történik!

Amikor én annyira akartam, és minden olyan jól alakult.

Másodikban például angolul is elkezdtem tanulni és negyedikben már remekül el tudtam mondani, hogy a Földről jöttem, békés szándékkal, magyar vagyok, űrutazó és nem turista.

Elvira néni, mikor elárultam neki, miért rontottam több tantárgyból is jegyet, amikor addig mindig szín ötös voltam, megnyugtatott, hogy az űrhajós karrieren túl is van élet, amiért apa büszke lesz rám.

Hihetetlennek tűnt.

Ma már tudom, hogy nem az.

Mindkét fiam pilótának készül, hogy egyszer eljussanak a Marsra.

kép forrása: pixabay.com