Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

A dió vándorútja

2019. szeptember 10. 22:43 - Várfalvy Emőke

Didergett a dió a fán,

meleg kuckó kéne, az ám,

leugrott a fáról,

kigurult az útra,

így indult a dió, összel vándorútra.

 

Kényelmes az árok partja,

de túl sokan járnak arra,

nyugtalan az álmom,

muszáj tovább állnom,

otthonosabb helyet kell télre találnom.

 

Jó puha a kerti pázsit,

a dió boldogan ásít,

de, ha hull az eső,

jól jönne egy tető,

a kert sem lesz télen éppen megfelelő.

 

Megpihen egy szép kis háznál,

te meg dió hol bújkáltál,

ugorj a kosárba,

sok testvéred várja,

téli álomra bebújjon a meleg kamrába.

 

dio_vers.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép forrása:

https://pixabay.com/hu/photos/cs%C3%A9sze-di%C3%B3f%C3%A9l%C3%A9k-di%C3%B3-mogyor%C3%B3-4378956/

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://avarfalvimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr5415063526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.