Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

A legszebb magyar szavak

2019. február 21. 16:47 - Várfalvy Emőke

pillangó pihent le ráncos kis kezére,

szerelem emléke fűti ma át,

mikor a családi fotókat böngészve,

édesanyám láthatja újra apát,

társa volt, támasza, jóban és rosszban,

férj, testvér, apa és értő barát,

élete elfogyott felszállt az égbe,

csillagként vigyázza ma már anyát. 

 happy-family-illustration_23-2147508147.jpg

Children vector created by freepik - www.freepik.com

Szólj hozzá!

Sárkánykór

2019. február 19. 22:16 - Várfalvy Emőke

mesevers

Köhögött a sárkány fulldokolva, sokat,

búsan csattogtak a szájában a fogak,

kérdezte  az anyja, talán nátha, fiam,

amitől a tüdőd, ilyen nagyon kivan?

a sárkány csak liheg, prüszköl, taknyol, krákog,

mi lehet-e szörnyű, állapotra már ok,

talán bizony meghűlt a tűz a gyomrodban,

szólalj már meg végre, a hangod mond hol van?

gyíkot nyeltél gyerek,nyögd ki, nagyon kérlek,

torkon ragad félek ez a csúnya étek,

a kis sárkány ekkor a gyomrára bököd,

s mivel anyja tudja, hogy fia nem lökött,

megvilágosodik, mitől bőg a gyermek,

gondolatot máris követik a tettek,

egy pillanat és hopp, repül, újra szabad,

az uzsonna lovag, ki cigányútra szaladt.

53145785_2141062355970574_5472597893489623040_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Mit eszik az unikornis?

2019. február 06. 17:46 - Várfalvy Emőke

Mit eszik az unikornis?

szivárvány szín szalmát,

elropogtat mellé még,

zöld, sárga, s piros almát,

száz szín szörpjét

langyos zápor cseppjeiből keveri,

felhőhabos fénypohárban,

cukor nélkül szereti. 

Kép forrása: Banner vector created by pch.vector - www.freepik.com

cute-unicorn-with-closed-eyes-holding-heart_74855-120.jpg

Szólj hozzá!

Téli álom

2019. január 29. 18:32 - Várfalvy Emőke

Volt egyszer egy téli álmom,

barna medve volt barátom,

bundáján mi megosztoztunk,

alvás közben nem hortyogtunk,

kényelmes a barlang mélye,

kinek saját a medvéje,

álma édes, mint a málna,

nem kell takaró, se párna,

eltelik így majd a tél,

a vacogós hófehér,

s míg nem szól a madárfüttyös

csiripelős vekker,

barna bundás barátommal,

biztos nem kelek fel!

 

49895297_2183992671818524_550882976515227648_n.png

Illusztráció: Márton Szimóna illusztrátor

Szólj hozzá!

Újévbe lépő

2018. december 31. 18:38 - Várfalvy Emőke

Pápá Óév, itt a búcsú perce,

jó volt veled, gondolok rád, persze,

mikor mellém ül a nosztalgia,

vár rám az Újév, megyek, szia!

 

Hello Újév, de régóta várom,

hogy valóra váljon a legeslegszebb álmom,

tudom, együtt megcsináljuk végre,

te leszel életem, legszuperebb éve!

boldog_uiii_evet.png

 

Szólj hozzá!

A bundás angyal

2018. december 30. 18:39 - Várfalvy Emőke

Zsanna egy sötétszürke felhő szélén ült. Már órák óta bámult lefelé, és sírt.

- Mi a baj, csillagom – simította meg a fejét Anyaisten, aki szokásos csillaggyújtás előtti sétájára indult, és meghallotta a szürke felhő felől jövő szipogást.

- Semmi – hüppögte a kis angyal, és beletörölte az orrát hófehér ruhája ujjába.

- Oh, drágaságom, a semmi miatt nem szokás egy egész tavat összesírni – mutatott a földön összegyűlt terebélyes tócsára Anyaisten, aztán előhúzott a zsebéből egy frissen vasalt textilzsebkendőt.

Zsanna elvette, és akkorát trombitált bele, hogy az alattuk járó-kelő emberek riadtan kapták fel a fejüket, vajon tényleg vihar készülődik december végén.

- Köszönöm – suttogta Zsanna.

- Szívesen – mondta Anyaisten – leülhetek?

A kis angyal bólintott, Anyaisten pedig lehuppant a felhő szélére és ő is lelógatta csupasz lábait.

Egy darabig csendben ültek, aztán Anyaisten megkérdezte:

- Hogy tetszett az első karácsony?

- Szép volt – válaszolt Zsanna röviden.

- Mi tetszett benne a legjobban? – fűzte tovább a beszélgetést Anyaisten.

- Az öröm a gyerekek szemében, ahogy kibontották az ajándékokat az nagyon szép volt. Csak…

- Csak mi?

- Olyan rövid.

- Ezt hogy érted?

- Hát, hogy olyan rövid ideig csillog a szemük. Amíg égnek a fények, csillognak a csomagolópapírok, meg minden… örülnek. A szemükkel. A szívükkel is. Láttam. De, ahogy telnek a napok, az öröm egyszer csak eltűnik… És ez olyan szomorú.

- Ezért sírtál? Sajnálod a gyerekeket?

- Igen, őket is…

- És még kiket?

- Őket – mutatott Zsanna a Földre és újra kitört belőle a zokogás – nézd meg, milyen szomorúak. Segítsünk nekik Anyaisten, kérlek, segítsünk rajtuk!

Anyaisten lenézett a jeges eső áztatta Földre. Először nem látott semmit, de amikor feltette a távollátó szemüvegét, az ő szeme is azonnal megtelt könnyel.

- Hogy kerül az a rengeteg kicsi állat a hideg téli estébe? Hiszen ez borzasztó!!!

- Szerinted is? – kérdezte izgatottan Zsanna.

- De még mennyire! – ugrott talpra Anyaisten – édes kicsi lények, hát kinek van szíve kidobni őket ebben a hidegben? Azonnal tennünk kell valamit!

Zsanna lelkesen követte a szélsebesen száguldó Anyaistent az Angyalvárig.

- Itt várj, mindjárt jövök!

A kis angyal leült a lépcsőre  és türelmesen leste a nagy kaput, ahol néhány perc múlva újra feltűnt Anyaisten, kezében egy nagy kosárral.

- Ezeket vedd fel – nyújtott egy hosszú, hófehér szűrt és egy báránybőr sapkát Anyaisten Zsannának - Pétertől kaptam, akinek egy öreg pásztor adta ajándékba. Ettől olyan leszel, mint ezek a kis jószágok odalent. Így talán nem félnek majd tőled, ha segítségükre sietsz. Menj és takard be őket ebbe a meleg szűrbe, hogy ne fázzanak, és segíts nekik új otthont találni. Amelyiket pedig senki sem fogadja be, tedd ebbe a bélelt kosárba és hozd el hozzám. Berendezek nekik egy kis ligetet a szivárványos kertemben, ahol többet nem kell fázniuk, éhezniük és félniük. Jó lesz így?

Zsanna válasz helyett boldogan ölelte meg Anyaistent, aztán kapta a kosarat és repült, hogy segítsen az árva állatoknak új, szerető családot találni.

bundas_angyal.png

Szólj hozzá!