Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Hóhozó

2020. január 21. 21:59 - Várfalvy Emőke

Pingvinek és jegesmedvék,

én már szánkózni szeretnék,

küldjetek most havat, jeget,

fehér télhez pont eleget,

ott a sarkain a Földnek,

biztos van kis hófölösleg,

cseréljük el mit kívántok,

fákat, füvet, sok virágot,

küldünk szívesen belőle,

de kérjük, hogy ti előtte,

postázzátok el a havat,

mielőtt eljön a tavasz,

hófelhőtök nincsen erre,

megoldjuk majd ezt is persze,

küldünk fagyiskocsit százat,

a jégkrém addig is várhat,

még szánkozunk majd a havon,

amit köszönünk mi nagyon,

előre!

 sarkkor_tema_vers.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Love vector created by freepik - www.freepik.com

 

 

Szólj hozzá!

Verslábak vidám újévhez

2019. december 30. 23:02 - Várfalvy Emőke

Sül a malac, fő a lencse,

mákunk is van, lesz szerencse,

kisülhet bármi belőle,

így jutunk egyről kettőre.

 

Száguld az év szélessávon,

öregszem, de én nem bánom,

nevet minden szarkalábam,

a Derű az utitársam.

 

Borús napok, bánat, bajok,

ebből mindent hátrahagyok,

nyitok egy új évtizedet,

ki velem tart, velem nevet.

 uj_vei_vers.jpg

Watercolor vector created by freepik - www.freepik.com

 

 

 

Szólj hozzá!

Advent végén ki jön el?

2019. december 08. 16:45 - Várfalvy Emőke

Advent végén ki jön el, fehér szárnyú angyal,

keze tele sok-sok színes ajándékcsomaggal,

advent végén ki jön el, néhány kedves pásztor,

kérdezgetik merre van az újszülőtt, a jászol,

advent végén ki jön el, három messzi király,

kik megadnak bármi jót, amit szíved kiván,

advent végén ki jön el, egy apróka gyerek,

ki azért jött mert az Úr minket nagyon szeret. 

 adventi_vers.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Christmas vector created by freepik - www.freepik.com

 

Szólj hozzá!

Az első gyertya

2019. december 01. 08:44 - Várfalvy Emőke

Ég az első gyertya,

ragyogóan, bátran,

tudja nincs egyedül,

vannak vele hárman,

a hit szelíd fénye,

elvezet majd oda,

hol Szenteste egyszer,

megtörtént a csoda.

adventi_gyertya_vers_1.jpg

Christmas vector created by freepik - www.freepik.com

 

Szólj hozzá!

A bogaras banyák

2019. november 03. 17:51 - Várfalvy Emőke

Kígyószisz és Macskató, a két bogaras banya a megszokottnál is borúsabb hangulatban voltak.

- Mondtam, hogy ne hagyd nyitva az ajtót, mert megfázik a derekam. Most nézd meg, olyan vagyok, mint egy csoszogó, vén kérdőjel – morogta Kígyószisz és igyekezett újabb adagot rákenni kobraméreggel megbolondított gyógykencéből a hátára.

- De, ha folyton csak fűtöd és fűtöd itt a kályhát! Zörgőre tikkadok itt veled, mint egy eltévedt denevér a diófán délben – dohogott Macskató, miközben igyekezett előkeresni bőregérszárny legyezőjét.

A banyák egy darabig csendben tettek vettek, aztán Kígyószisznek hangosan megkordult a gyomra.

- De még csak 11 óra van – csattant fel Macskató. Aznap ő volt a soros az ebédfőzéssel.

- Pont itt az ideje, hogy neki láss valami kotyvasztani – vetette oda Kígyószisz foghegyről.

- De még legalább 300 kiszóratlan átkom van. Ha nem hagysz dolgozni, sosem érek a végére – zsörtölődött Macskató.

- Mert mindent magad alá gyűjtesz, mint a keselyű az összes dögöt. Aztán csodálkozol, hogy csak úgy bűzlik neked ott az a nagy halom. Bezzeg, ha megosztanád, előbb fogyna – magyarázta jobb keze csontos mutatóujját a plafonnak tartva az idősebb banya.

- Még az kéne, hogy rád bízzam az átkaimat, amikor már egy valamire való rontást is összekeversz a rántással… - mormolta a Macskató, miközben a kamra felé vette az irányt, hogy megnézze, miből üthetne össze valamit két átokszórás között ebédre.

- Mit mormolsz te ott? Remélem, nem valami rontást akarsz megint rámereszteni. A múltkor is egy hétig fájt a gyomrom attól a véres hurkától, amit biztos denevérzsírral sütöttél. Mikor tudod, hogy évek óta röpérzékeny vagyok. A repülést is ezért hagytam abba, mert valahogy, attól is olyan furcsán éreztem magam, mintha felfújódna a gyomrom, és az tartana a levegőben. Te meg mit vihogsz? Legalább a koromat tisztelnéd, te, te boszorkányok szégyene, aki képes voltál ilyen tündérszőke hajjal beállítani ide a Banyatanyára.

Macskató szorosan rámarkolt szomorúfűz ágból faragott varázspálcájára, aztán három mélyet szippantott az orbáncfűporos szelencéjéből, és egy nagyot tüsszentett.

Kígyószisz épp újabb morgolódásra készült a meghűlésről, amire neki annyi szüksége van a derékfájása mellé, mint kopogószellemnek a légkalapácsra, de mikor megpillantotta Macskató kezében a fazekat, megfelejtkezett a haragjáról.

- Mit eszünk?

- Békalencsét – emelte fel a fazék fedelét Macskató – teljesen bio.

- Bio, bio…de már úgy unom. Megzöldülök még a szagától is. Legalább egy kis békacombot sütöttél volna – fanyalgott Kígyószisz.

- Békacomb? Tudod te mit kell manapság a természetvédőkkel veszekedni már a lencséért is. Hogy így az ökológia, meg úgy a gólyák jogai. Arról ne is beszéljünk, hogy a mostani békákból már maximum valóságshow vagy xfaktor versenyző lesz. Hol vannak a békebeli békák, akikből herceget lehetett csinálni?!

- Álmodban.

Kígyószisz és Macskató összeráncolt szemöldökkel átkozott lassan kanalazta be az ebédet.

Mikor végeztek, megitták pörkölt macskakaromból főzött förtelmes feketéjüket, aztán ki-ki visszatért a munkájához.

Kígyószisz a rémhírek feldolgozásához és tovább terjesztéséhez.

Macskató az átokszóráshoz.

Néhány órával később miután Kígyószisz már vagy hatvan hatodik alkalommal emlegette az ördögöt, aki képes volt minden rémhírrészletben elrejtőzni, az öreg banya bánatosan felsóhajtott.

- Úgy ennék valamit.

- Van a hűtőben még patkányos pite. Garantáltan röpmentes patkányból – mondta Macskató, és remélte, hogy Kígyószisz rákap a csemegére, és egy kicsit csöndben folytathatja, amit elkezdett.

- Én valami mást ennék… - sóhajtott Kígyószisz és megropogtatta vékony, csontos ujjait.

- Sütőtök sorbet?

- Nem.

- Pókpuding?

- Nem.

- Vérfarkas vadalt?

- Neeeem!

- Kétszersült kísértet?

- Nem, nem és nem!!!!

- Akkor?

- Oh, hát neked nem hiányzik?

- Mi, mond már, mit ennél?

- Egy Julcsás rostélyost és egy jó kis Kiló Jancsit, sok tejszínnel.

Macskatónak is összefutott a nyál a szájában.

- Azok a régi szép idők.

- Amikor még szerettük a gyerekeket.

- És a gyerekek egy kis édességért szinte bármire képesek voltak.

- Hát igen, igen, amíg az a buta banya be nem került a Grimmagazinba.

- Addig észre sem vette senki. Micsoda balszerencse!

- Meghát ma már egy mézeskalács ház kevés lenne.

- Igen, ma már a mézeskalács nem érdekli őket. Csak az internet, meg a kütyük.

- Mondjuk, ha beköttetnénk egy szélesebb sávú internetet és lenne ingyen wifi a Banyatanya előtt?

- Pompás ötlet!

- Kígyószisz és Macskató egyszerre mosolyodott el, 100 év óta először.

Aztán Macskatónak eszébe jutott valami.

- Csakhogy van egy kis baj ezzel a pompás ötlettel.

- Micsoda?

- Ezek a mai kölkök már egy csomót repülnek. A sok üléstől pedig eléggé zsíroskák is, szóval az epém…

- És az én gyomrom…

- Nem bírnánk őket.

- Hát nem.

A két banya, hogy bánatát enyhítse befalta a teljes patkányos pitét. Mikor végeztek, tele gyomorral és közös megelégedéssel állapították meg, hogy innen nézve talán nem is olyan nagy baj, hogy 200 éve száműzték őket a rémmesekönyvek sötét lapjai közé.

 boszorkanyos_mese.jpg

Design vector created by freepik - www.freepik.com

Szólj hozzá!

Poloska-fogócska

2019. október 16. 21:18 - Várfalvy Emőke

Egy meg tíz meg száz, ezer,

mászik, repül, áll, hever,

langyos rések, szellősek,

télre belerejtőznek,

ha ablakod nyitva,

máris van egy titka,

pici, barna poloska,

beköltözött okosba'.

 

És amíg kint hull a hó,

az aprócska új lakó,

alszik csendben, nem mászik,

örül, hogy kint nem ázik,

álmodik virágról,

szép népes családról,

paradicsom, kékszilva,

uzsonnahely és hinta.

 

Tavasszal, ha kirepül,

vágyik rá szemtelenül,

hogy őt is majd úgy imádd,

mint a pettyes rokonát,

kergeted, ő játszik,

a fejedre mászik,

nem érzi, nagyon zavar

ő barátkozni akar!

schall_eszter_poloskahelyzet.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kép Schall Eszter munkája. Az eredetit itt találtam: https://www.facebook.com/schalleszter.illustration/photos/a.132780690099499/2833024266741781/?type=3&theater

 

 

 

Szólj hozzá!

A vénasszonyok nyara

2019. október 14. 22:45 - Várfalvy Emőke

A Természet Kertészetben márciustól novemberig megállás nélkül folyik a munka.

Rügyduzzasztás, bimbó fakasztás, virágszirom hamvasítás, fa lomboztatás, gyümölcs gömbölyítés. Rengeteg teendő vár a kertészekre, akik szorgalmasan teszik a dolgukat, hogy a Természetben minden a legnagyobb rendben működjön.

A tavaszi virágfestés és a koranyári levélakasztó hetek a legkimerítőbbek. Ilyenkor a kertészet minden dolgozója éjjel nappal talpon van, hogy Szent Iván éjjele előtt minden elkészüljön. Ezen a napon vendégeskedik a Nap a legtovább a kertekben, mezőkön, erdőkben, és ilyenkor szórja szét aranysugarainak jutalmát a szorgalmas kertészek között.

Szent Iván éjjele után pedig indul a szabadságolás.

A kertészek egymás után kapnak langyos szellőjáratra, hogy messzi országokba utazva pihenjenek japánkertekben, oázisokban, pálmaszigeteken, tengerszemek friss levegőjű partján, vagy bárhol, ahol más növényeken legeltethették a szemüket, mint amikkel egész évben dolgoznak.

Kell is a pihenés, hiszen a gyümölcsérlelés és az őszi erdők kifestése hatalmas munka. Pláne, hogy Ősz, gyakran borús szigorral szorongatja a kertészeket, hogy mire az Északi Szél megérkezik a Nagy Lombhullás Fesztiválra minden pompás színekbe öltöztetve várja. A tökéletesnél nem fogad el rosszabb eredményt és ehhez minden kertésznek kipihenten kell munkához látnia.

Na de mi történik a Kertészetben, még mindenki pihen?

Nem áll meg az élet, de nem ám. Ilyenkor a két legidősebb kertész Julcsa néne és Auguszta asszonyság felkötik virágokkal hímzett fejkendőjüket, feltűrik nyári pára könnyű len ingük ujját, és dolgoznak, dolgoznak szorgalmasan. Tikkasztó délben. Langyosra bágyadt éjszakában. Fülledten ragyogó korahajnalokon.

Gömbölyítik a gyümölcsöket. Pirítják a nyári almát. Gurítják a málnát. Fölfűzik a csillogó fekete és piros ribizli szemeket, és óvatosan odatűzik a hegyes tüskék mellé a tómélyzöld, duzzadt egreseket.

Néha megállnak, hogy kiegyenesítsék sokat hajolt derekukat, és megtöröljék a homlokukat egy kelkáposztazöld, tearózsaillatú zsebkendőben.

Bár sokat fáradnak, dúdolva lépkednek a bokrok, fák és virágtövek között. S mikor este narancsszeletekkel bolondított bodzaszörpöt isznak, örömmel gondolnak a fiatal utazó kertészekre, akik visszatérve nem győzik elmesélni, miket láttak és hallottak a világ négy sarkában.

Most azt gondolod, szegény Julcsa néne és Auguszta asszonyság, hát nekik nem jár nyaralás?

Jól jár az agyad!

A munka után kell a pihenés, kicsinek, nagynak, hiszen az imádott munka is, akár a csokoládé, ha folyton csak azt esszük, egy idő után megkeseredik a szánkban.

Tudja ezt a Természet Kertészet minden kertésze, s kötöttek is egy üzletet Ősszel még réges régen. Mikor az utolsó kertész is visszatér a nyaralásból, és megérett az őszibarack, elkezdődik a szőlő és a körte érlelése, akkor Ősz meghívja magához Nyarat egy-két hétig tartó sátoros mulatságra.

A mulatság két díszvendége Julcsa néne és Auguszta asszonyság, akik kedvükre sütkérezhetnek a simogatóan meleg nap fényében magas támlájú, fonott nádszékeikben. Sétálhatnak langyos vizű tavak partján megcsodálva, milyen szépen kifehéredtek az idei hattyú fiókák. S koccinthatnak mézillatú frissen préselt musttal arra, hogy a jó munkának mindig beérik a gyümölcse.  

       venasszonyok_nyara.jpg

 

People vector created by pikisuperstar - www.freepik.com

Szólj hozzá!

Állathatározó mondóka

2019. szeptember 30. 23:03 - Várfalvy Emőke

Két lábán lépked,

négy lábán szalad,

hat lábán mászik,

nyolc lábán halad,

száz lábán táncol,

tipeg és topog,

ugrik, viháncol,

köveken kopog.

 

Hajnalban csipog,

délelőtt morog,

délben csak zümmög,

s ha gyomra korog,

délután csattog,

trillázik, brekeg,

este már kaffog,

ugatva nevet.

 

A háta tollas,

a hasa prémes,

a bőre nyálkás,

pikkelye fényes,

páncélja kemény

irhája puha,

millió egyféle

rajta a ruha.

allatos_mondoka.jpg

 

 

 

 

 

Flower vector created by elsystudio - www.freepik.com

Szólj hozzá!

Gesztenyemese

2019. szeptember 23. 21:44 - Várfalvy Emőke

Gesztenye Péter,

játszik a széllel,

hajtja a hintát,

fel, fel, fel.

 

Röppen a hinta,

oda és vissza,

száll vele Péter,

jókedvvel.

 

Gyere le Péter,

ne játsz a széllel,

avarban elbújni,

jobb móka!

 

Péter le pottyan,

kobakja koppan,

hintázni mégis csak,

jobb volna.

 

Gesztenyefára,

de visszamászna,

búsulva sóhajt,

fel Péter.

 

Messze a hinta,

fel oda vissza,

sohatöbbé már,

nem mész fel.

 

Avarban ázik,

a sárban fázik,

szomorú Péter,

magában.

 

Még nem egy reggel

apróka ember,

avar között meg-

találja

 

Fényes gesztenye,

játsz velem gyere,

nagyon fogok rád

vigyázni.

 

Gesztenye Péter,

Petra zsebében,

jár eztután már

hintázni.

 

gesztenyemese.jpg

 

Tree vector created by vectorpocket - www.freepik.com

 

 

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása