Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Poloska-fogócska

2019. október 16. 21:18 - Várfalvy Emőke

Egy meg tíz meg száz, ezer,

mászik, repül, áll, hever,

langyos rések, szellősek,

télre belerejtőznek,

ha ablakod nyitva,

máris van egy titka,

pici, barna poloska,

beköltözött okosba'.

 

És amíg kint hull a hó,

az aprócska új lakó,

alszik csendben, nem mászik,

örül, hogy kint nem ázik,

álmodik virágról,

szép népes családról,

paradicsom, kékszilva,

uzsonnahely és hinta.

 

Tavasszal, ha kirepül,

vágyik rá szemtelenül,

hogy őt is majd úgy imádd,

mint a pettyes rokonát,

kergeted, ő játszik,

a fejedre mászik,

nem érzi, nagyon zavar

ő barátkozni akar!

schall_eszter_poloskahelyzet.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kép Schall Eszter munkája. Az eredetit itt találtam: https://www.facebook.com/schalleszter.illustration/photos/a.132780690099499/2833024266741781/?type=3&theater

 

 

 

Szólj hozzá!

A vénasszonyok nyara

2019. október 14. 22:45 - Várfalvy Emőke

A Természet Kertészetben márciustól novemberig megállás nélkül folyik a munka.

Rügyduzzasztás, bimbó fakasztás, virágszirom hamvasítás, fa lomboztatás, gyümölcs gömbölyítés. Rengeteg teendő vár a kertészekre, akik szorgalmasan teszik a dolgukat, hogy a Természetben minden a legnagyobb rendben működjön.

A tavaszi virágfestés és a koranyári levélakasztó hetek a legkimerítőbbek. Ilyenkor a kertészet minden dolgozója éjjel nappal talpon van, hogy Szent Iván éjjele előtt minden elkészüljön. Ezen a napon vendégeskedik a Nap a legtovább a kertekben, mezőkön, erdőkben, és ilyenkor szórja szét aranysugarainak jutalmát a szorgalmas kertészek között.

Szent Iván éjjele után pedig indul a szabadságolás.

A kertészek egymás után kapnak langyos szellőjáratra, hogy messzi országokba utazva pihenjenek japánkertekben, oázisokban, pálmaszigeteken, tengerszemek friss levegőjű partján, vagy bárhol, ahol más növényeken legeltethették a szemüket, mint amikkel egész évben dolgoznak.

Kell is a pihenés, hiszen a gyümölcsérlelés és az őszi erdők kifestése hatalmas munka. Pláne, hogy Ősz, gyakran borús szigorral szorongatja a kertészeket, hogy mire az Északi Szél megérkezik a Nagy Lombhullás Fesztiválra minden pompás színekbe öltöztetve várja. A tökéletesnél nem fogad el rosszabb eredményt és ehhez minden kertésznek kipihenten kell munkához látnia.

Na de mi történik a Kertészetben, még mindenki pihen?

Nem áll meg az élet, de nem ám. Ilyenkor a két legidősebb kertész Julcsa néne és Auguszta asszonyság felkötik virágokkal hímzett fejkendőjüket, feltűrik nyári pára könnyű len ingük ujját, és dolgoznak, dolgoznak szorgalmasan. Tikkasztó délben. Langyosra bágyadt éjszakában. Fülledten ragyogó korahajnalokon.

Gömbölyítik a gyümölcsöket. Pirítják a nyári almát. Gurítják a málnát. Fölfűzik a csillogó fekete és piros ribizli szemeket, és óvatosan odatűzik a hegyes tüskék mellé a tómélyzöld, duzzadt egreseket.

Néha megállnak, hogy kiegyenesítsék sokat hajolt derekukat, és megtöröljék a homlokukat egy kelkáposztazöld, tearózsaillatú zsebkendőben.

Bár sokat fáradnak, dúdolva lépkednek a bokrok, fák és virágtövek között. S mikor este narancsszeletekkel bolondított bodzaszörpöt isznak, örömmel gondolnak a fiatal utazó kertészekre, akik visszatérve nem győzik elmesélni, miket láttak és hallottak a világ négy sarkában.

Most azt gondolod, szegény Julcsa néne és Auguszta asszonyság, hát nekik nem jár nyaralás?

Jól jár az agyad!

A munka után kell a pihenés, kicsinek, nagynak, hiszen az imádott munka is, akár a csokoládé, ha folyton csak azt esszük, egy idő után megkeseredik a szánkban.

Tudja ezt a Természet Kertészet minden kertésze, s kötöttek is egy üzletet Ősszel még réges régen. Mikor az utolsó kertész is visszatér a nyaralásból, és megérett az őszibarack, elkezdődik a szőlő és a körte érlelése, akkor Ősz meghívja magához Nyarat egy-két hétig tartó sátoros mulatságra.

A mulatság két díszvendége Julcsa néne és Auguszta asszonyság, akik kedvükre sütkérezhetnek a simogatóan meleg nap fényében magas támlájú, fonott nádszékeikben. Sétálhatnak langyos vizű tavak partján megcsodálva, milyen szépen kifehéredtek az idei hattyú fiókák. S koccinthatnak mézillatú frissen préselt musttal arra, hogy a jó munkának mindig beérik a gyümölcse.  

       venasszonyok_nyara.jpg

 

People vector created by pikisuperstar - www.freepik.com

Szólj hozzá!

Állathatározó mondóka

2019. szeptember 30. 23:03 - Várfalvy Emőke

Két lábán lépked,

négy lábán szalad,

hat lábán mászik,

nyolc lábán halad,

száz lábán táncol,

tipeg és topog,

ugrik, viháncol,

köveken kopog.

 

Hajnalban csipog,

délelőtt morog,

délben csak zümmög,

s ha gyomra korog,

délután csattog,

trillázik, brekeg,

este már kaffog,

ugatva nevet.

 

A háta tollas,

a hasa prémes,

a bőre nyálkás,

pikkelye fényes,

páncélja kemény

irhája puha,

millió egyféle

rajta a ruha.

allatos_mondoka.jpg

 

 

 

 

 

Flower vector created by elsystudio - www.freepik.com

Szólj hozzá!

Gesztenyemese

2019. szeptember 23. 21:44 - Várfalvy Emőke

Gesztenye Péter,

játszik a széllel,

hajtja a hintát,

fel, fel, fel.

 

Röppen a hinta,

oda és vissza,

száll vele Péter,

jókedvvel.

 

Gyere le Péter,

ne játsz a széllel,

avarban elbújni,

jobb móka!

 

Péter le pottyan,

kobakja koppan,

hintázni mégis csak,

jobb volna.

 

Gesztenyefára,

de visszamászna,

búsulva sóhajt,

fel Péter.

 

Messze a hinta,

fel oda vissza,

sohatöbbé már,

nem mész fel.

 

Avarban ázik,

a sárban fázik,

szomorú Péter,

magában.

 

Még nem egy reggel

apróka ember,

avar között meg-

találja

 

Fényes gesztenye,

játsz velem gyere,

nagyon fogok rád

vigyázni.

 

Gesztenye Péter,

Petra zsebében,

jár eztután már

hintázni.

 

gesztenyemese.jpg

 

Tree vector created by vectorpocket - www.freepik.com

 

 

 

Szólj hozzá!

Idősek köszöntése

2019. szeptember 19. 21:21 - Várfalvy Emőke

Jön a jövő, megy az idő, így leszünk mind idősek,

tapasztaltak, bölcsek, végre bármire ráérősek.

nem rohanunk, meghallgatunk mindent, amit mesélnél,

s mesélünk mi akár százat, hogyha erre megkérnél,

régi barátunk az idő,

kaptunk tőle sok szépet,

ajándékba, kincsetérő, örök, boldog emléket.

 idosek_koszontoje.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

People vector created by freepik - www.freepik.com

 

 

Szólj hozzá!

A kirepülés napja

2019. szeptember 18. 22:31 - Várfalvy Emőke

Elérkezett a Kirepülés Napja.

Minden évben ez a nap volt a legizgalmasabb a Röpdében, vagy hivatalos nevén a Kerületi Madártani Intézetben.

Ezen a napon adtak számot repüléstudásukról a szárnyalók, akik nyár óta erre a vizsgára készültek.

Sólyom Sarolta, a röptanítónő minden szárnyaló tanulóért egyaránt szorított, mikor reggel felsorakoztak a Nagyrét szélén:

Zoli, a fekete gólya, Lili, a füsti fecske, Huba, a kuvik, Cili, a cinege, Bencus, a veréb, Szili, a szarka és Kázmér, a varjú.

- Ez most nem röpdolgozat, pipikéim! Ez most a témazáró. Itt mindenkinek bele kell adnia apait, anyait, tollát, csontját. Szárnyaljatok! – zárta ünnepi beszédét Bagoly Bonifác az igazgató, aki bár nagyon szigorúan huhogott, belül legalább annyira izgult a szárnyalók sikeréért, mint a tanítónő.

A szárnyaló tanulók kifényesített tollakkal, peckesen álltak a rét szélén magasodó, öreg tölgyfa kiálló ágán. Kicsit távolabb a madárszülők egy sárguló levelű vadgesztenyefán gyűltek össze, és figyelték gyerekeiket.

Először a legjobb tanulók kerültek sorra.

Zoli kezdte a bemutatót. Szélesre tárt fekete szárnyaival olyan elegánsan suhant a rét felett, hogy minden résztvevő ámulattal csapkodott a szárnyaival a köre végén. 

Aztán Lili következett. Szélsebesen szelte a levegőt, villámként cikázó kanyarokkal, ívekkel és fordulókkal díszítette a repülő vizsgáját.

Mikor Huba a levegőbe emelkedett, minden hang elnémult a réten. Csak az ijedten iszkoló egerek lábainak surranását lehetett hallani, ahogy a barna árnyék hangtalanul elsuhant néhány centivel a rét felett.

Cili volt az osztály legkisebb szárnyalója, aki olyan könnyen és vidáman repült, hogy a végére mindig dalra fakadt. A vizsgán sem volt ez másképp.

Bence a veréb, aki épp csak egy arasszal volt nagyobb Cilinél, bámulatos ügyességgel repült át ágak, bokrok között. Olyan kis réseken is átrepült, ahol már egy nagyobb darázsnak is ügyességre és összpontosításra lenne szüksége. 

Szilinek volt a legcsinosabb ruhája, amiben, mintha zenére táncolna, parádés íveket leírva repülte körbe a rétet.

Végül Kázmér következett. Lassan, türelmesen vitorlázott a levegőben. Semmilyen felesleges kitérőt nem tett. Ráfeküdt a léghuzatra és két szárnycsapással, hihetetlen energiatakarékossággal teljesítette a vizsgatávot.

A közönség lelkesen tapsolt minden vizsgázónak. És, miután a vizsgabizottság kihirdette a jegyeket – mindenki jelest kapott - már csak a vizsgázók közös díszrepülése volt hátra.  

A szárnyalók felsorakoztak utolsó közös repülésükhöz. Mindenki ott volt, kivéve Kázmért. Hiába keresték, szólongatták, a fekete madár nem volt sehol.

- Akkor beállok helyette én – határozott Sólyom Sarolta, és a vendégek lelkes szárnycsapkodása közepette az osztály elegánsan, szélsebesen, halkan, könnyedén, feltűnő ügyességgel, parádés mozdulatokkal körberepülték a rétet.

Mikor a harmadik kör végére értek, minden szárnyaló egyesével elbúcsúzott Zolitól és Lilitől, akiket a szüleik már összecsomagolva vártak. A vizsga után indulnak Délre, messze a tengerentúlra.

Már napok óta mindenki a költözésről beszélt, Zoli és Lili pedig izgatottan mesélte, miket tudtak meg az utazásról idősebb testvéreiktől.

A búcsúzkodás után a szárnyalók leszálltak büszke szüleikhez, Sólyom tanító néni pedig az iskolafára.

Ahogy igazgatta a díszrepülésben kissé felborzolódott tollait, különös szuszogásra lett figyelmes.

Ahogy körülnézett a hang forrását kutatva, hamarosan meg is találta.

Pont a feje felett, a gondolkodó gallyon gubbasztott Kázmér, láthatóan igen rossz hangulatban.

Sólyom Sarolta lassan röppent fel elkóborolt szárnyaló tanítványához, aki először riadtan nézett a tanító nénire. Úgy sejtette szidást kap, mert kihagyta az ünnepi repülést, amire hetek óta készültek a társaival.

De nem ez történt.

- Kázmér – kezdte Sólyom Sarolta – úgy hiányoztál a repüléstől, mindenhol kerestünk. Valami baj van? Fáj valamid?

Kázmér lógatta a csőrét, és a fejét rázta.

- Akkor miért nem repültél velünk? Olyan csodás volt ma a szél, rendelni sem lehetett volna jobbat.

Kázmér fészkelődött kicsit, aztán kibökte.

- Nem volt kedvem.

- De miért nem? Tegnap még te is annyira vártad a Kirepülés napját. És Zolitól meg Lilitől sem tudsz így elköszönni, pedig még ma útnak indulnak Délnek.

Kázmér bosszúsan rakosgatta a szárnyait, aztán felnézett, egyenesen a tanító nénire:   

- Nem értem, miért olyan nagy szám ez a költözés. Nyaralni mennek, melegben lógatják a lábukat és tömik a bögyüket minden jóval, míg mi itthon fázunk, és alig akad a csőrünkre való falat – károgta Kázmér.

Sólyom Sarolta már mindent értett.

- Tudod Kázmér, Zoli és Lili valóban elutaznak a télen, de ne hidd, hogy szórakozni mennek. Ahogy ti itt többiek vigyáztok arra, hogy itthon minden rendben legyen ősszel és télen, Zoli és Lili is fontos ügyben járnak.

Kázmér kíváncsian nézett a tanító nénire.

- Az ő dolguk, hogy elrepüljenek messze, azokba a távoli országokba, ahol mindig meleg van. Ott megkeresik a Tavaszt és a Nyarat és szólnak nekik, hogy jöjjenek vissza hozzánk, mert már nagyon várjuk őket.

Kázmér lógó csőrrel repült oda Zolihoz és Lilihez, akik épp induláshoz tollászkodtak a szüleikkel:

- Kár, hogy elmentek, de mostmár tudom miért. Sajnálom, hogy olyan mogorva voltam, de többet nem leszek. Itt várlak titeket, s ha visszajöttetek, együtt repüljük körbe a Nagyrétet, ígérem!

pack-hand-drawn-birds_23-2148252719.jpg

 

Hand vector created by freepik - www.freepik.com

Szólj hozzá!

Diószedegető

2019. szeptember 11. 22:12 - Várfalvy Emőke

Bemondta a rádió,

potyog már az új dió,

jó műsor lesz, gyertek el,

aki eljön, szedje fel,

s hogyha télen a konyhában a rádiót hallgatjuk,

jó ízűen a diónkat mindet elropogtatjuk.

dios_vers.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép forrása:https://pixabay.com/hu/photos/kar%C3%A1csony-cookie-v%C3%A1g%C3%B3g%C3%A9pek-2943656/

 

Szólj hozzá!

Őszi napozó

2019. szeptember 11. 22:03 - Várfalvy Emőke

Nincsen itt az ideje az avarnak,

vénasszonyok épp javában nyaralnak,

nem jár senki ilyenkor még kabátban,

csak a dió öltözött fel magában.

 

Zöld kabátom túl meleg lett az őszre,

nem veszem le a nap benne megfőzne,

kibújik és sütkérezik zöld pléden,

őszi napok simogató fényében.

 

 hello_osz.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Background vector created by freepik - www.freepik.com

Szólj hozzá!

A dió vándorútja

2019. szeptember 10. 22:43 - Várfalvy Emőke

Didergett a dió a fán,

meleg kuckó kéne, az ám,

leugrott a fáról,

kigurult az útra,

így indult a dió, összel vándorútra.

 

Kényelmes az árok partja,

de túl sokan járnak arra,

nyugtalan az álmom,

muszáj tovább állnom,

otthonosabb helyet kell télre találnom.

 

Jó puha a kerti pázsit,

a dió boldogan ásít,

de, ha hull az eső,

jól jönne egy tető,

a kert sem lesz télen éppen megfelelő.

 

Megpihen egy szép kis háznál,

te meg dió hol bújkáltál,

ugorj a kosárba,

sok testvéred várja,

téli álomra bebújjon a meleg kamrába.

 

dio_vers.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép forrása:

https://pixabay.com/hu/photos/cs%C3%A9sze-di%C3%B3f%C3%A9l%C3%A9k-di%C3%B3-mogyor%C3%B3-4378956/

 

 

Szólj hozzá!