A tél lábán hócipő, nem kopog a jégen, aludjon csak a természet, nyugodtan és mélyen.   Tavasz lábán topánka, táncol fáról-fára, virágfüzért akasztgat, minden kopasz ágra.   A nyár lábán bőrszandál, tavak partján szalad, forróságban megpihen, zöld lombú fák alatt.   Ősz lábán…

Bebújtunk a maskarába, így jöttünk a maszkabálba, aki ügyes kitalálja, ki bújt el a maszk alá ma.   Kit rejt ez az jelmez vajon, van-e hangja, meghallgatom, az már biztos, hogy nem majom, álarc alól előcsalom: Ákikát!  

A Napraforgó csoport óvó nénije kérte, írjak a kis virágainak hozzájuk illő verset. Bár először azt hittem, ez egy szürke decemberi délutánban nehéz lesz, tévedtem. 2 vers és 1 mondóka után itt a szobámban már süt is a nap! :) Napraforgó növesztő   Én vagyok a napocska, ti meg a virágok, amíg e…

Fenn a zöld fán, fenn a zöld fán csillagok, csillagok, nézd a fényben, nézd a fényben hogy ragyog, hogy ragyog A fa alatt, a fa alatt mi lehet, mi lehet? Ajándékot hozott nekem ki szeret, ki szeret.  

Macska, macska fekete, jó szerencse gyere be, mákos rétes, malac farok, ma csak nyerni akarok!   via GIPHY      

A Kiskakas Ovi egy teljes hónapig zárva volt, a gyerekek, az óvó nénik és a dadusok is mind vakációzni utaztak. Az épület egészen üres volt. Vagyis nem egészen. A játékok természetesen nem mentek nyaralni, de ők is vakációztak. Kedvükre szórakozhattak, jöhettek mehettek a csoportokban.…

Ákom délután fáradtan huppant le a homokozóba Viku mellé. - Hol voltál? Egész délelőtt vártalak! – panaszkodott Viku, aki Ákommal szeretett legjobban játszani a Csigás Játszótéren. - Elvittem mamit oviba – válaszolta Ákom büszkén. - De hát te nem bölcsibe jársz? – csodálkozott Viku és még…

Látjátok mily’ nagyra nőttem, idén ovis lesz belőlem, lehet ugyan picit fura, nekem még ez az óvoda, a sok gyerek, óvó nénik, mit beszélek, vajon értik, játszunk-e majd, ahogy otthon, anya mondta, meg kell szoknom, ahogy ő jár a munkába, én megyek az óvodába.   Ő dolgozik, én…

Apa megy, s mi vele megyünk persze, az a külföld nincs is olyan messze, sugár hajtja a repülőt, húzza is a csíkot, hogyha szép lesz, íméll helyett, képeslapot írok!  

Volt egyszer egy kisfiú: Töhötöm. Nem volt éppen rossz gyerek, meg jó sem. Csintalan, örökké maszatos, fiúcska, aki sokat bosszantotta a macskákat, ugrált a pocsolyákban és taposta le, mindig véletlenül persze, anya féltve őrzött kiskertjét.Bár esküdött rá, hogy nem direkt csinálja, valahogy mindig…