Bokáig süpped a barna avar, Szélurfi párából  ködöt kavar, Varjúraj röppen, a rétre leszáll, Ökörnyálszállal beszőtt a határ. Éjjel a csipkét csípi a dér, Ha kék a kökény szeme még ne egyél, Gombafehértől pettyes a fű, Ősszel a természet mily' gyönyörű!

Októberi csütörtök, Vidám ez a sütőtök, Világít a szemürege, Pedig nincsen szemüvege, Csak egy tökfej kalapja, Gömbölyű az alakja, Közepén egy mécses, Ha megsütjük, édes.

Megérett a szőlő a darázs már lepi, mert e szúrós szárnyas a cukrot is szereti! Várják már a tőkék a sok szorgos kezet, terhük alatt vékony gallyuk jaj, leereszkedett. Megtelik a puttony karimáig tele, aki viszi igyekszik s egy kádba tölti bele. Nyomja a prés nyomja a sok érett szemet. folyik…

A Gesztenye Emberkének, Gesztenye a feje, Gesztenye a lába, Gesztenye a keze. Lábaszára fogpiszkáló, Karja pedig gyufaszál, A Gesztenye Emberke, Így is vígan táncikál. kép forrása: babafalva.hu

Elutazott a Nyár Tündér, megérkezik Ősz Anyó, Batyujában színes, szagos, zörgő levéltakaró, Kiteríti mind a kertre, az utcára, a mezőre, Kacsaringós folyópartra, s a sok sűrű erdőre. Lerázza a diófát, a mogyorót, a makkot, Szőlőt érlel s a potyogó körte után…

Szőlőtőkén érett fürtök, Hinta-palintáznak, Apró bogyó szemeikkel, A szüretre várnak. Kilesnek a levél alól, S megfürödnek szépen, A kedvesen melengető, Őszi napsütésben.