Pókember egy szuperhős, világot ment naponta, nyugi, bár pók, nem sző hálót, ágy alá, se sarokba.   Én vagyok a Darth Vader, ne félj, ez csak álca, nem vagyok én sötét nagyúr, fénykardom is pálca.   Az én nevem: Elza, a havat szereted? Ha kéred örömmel, varázslok neked.   Mert imádom…

Volt egyszer egy szuper lányka, hősképzőt gyorsan kijárta, különös ereje, villám agyveleje, legyőzhetetlen vitában.                     kép forrása: freepik.com/creativeart

Szuperhős hangos csörgésre ébredt. Nagyon mélyen aludt, így elsőre nem tudta, az ajtón csöngetnek, a telefonja szólalt meg vagy bekapcsolva hagyta lefekvés előtt a zenelejátszóját. - Meg az is lehet, hogy csak álmodtam – gondolta és épp megfordult volna Pókember mintás pizsamájában, hogy tovább…

Szuperhős fáradtan üldögélt egy toronyház legtetején és elégedetten szemlélte a felkelő napot. Éjszaka megint sikerült megmentenie a város az alvilági gazfickóktól s a városlakók egy újabb szép reggelre ébredhetnek, hála neki.Ahogy a torony tetején üldögélve bámészkodott, észrevette, hogy a köpenye…

Én drága Apukám, el kell mondjam neked, hogy te vagy a világon a legeslegszuperebb, Tízszer jobb vagy Szupermennél s százszor mint Batman, S tudod jobban hiszek benned, mint a Pókemberben. Bár repülni nem láttalak, biztos azt is tudnál, Hogyha bajba kerülnék bárhová elfutnál, A nyakadban…