Kismotoromon, térdem fülig jár, az iskola vár.   Alacsony a szék, rövid már az ágy, az iskola vár.   Az összes mesét, fejből tudom már, az iskola vár.   Alig várom hogy, elteljen a nyár, az iskola vár.   Szívem, ha nehéz, majd visszatalál, az óvodám…

Vállamon tarisznya, bár betehetnélek, drága óvó nénim, úgy vinnélek téged, vinnélek magammal, el az iskolába, de nem lehet tudom, minden könny hiába. Neked maradnod kell, nekem pedig menni, mond csak ugye nem fogsz, gyorsan elfeledni, én gondolok rád majd, szóval ne sírj, nevess, úgy…

Kis palánta voltam, mit két gondos kézzel, szeretettel, kitartással, odafigyeléssel, türelemmel, jó szóval, sok-sok öleléssel, erős csemetéddé nevelgettél fel.   Köszönöm a mosolyokat, napsugár volt nekem, meséid és mondókáid friss öntöző vizem, a sok játék, tanítgatás volt az eszem…