Vállamon tarisznya,
bár betehetnélek,
drága óvó nénim,
úgy vinnélek téged,
vinnélek magammal,
el az iskolába,
de nem lehet tudom,
minden könny hiába.
Neked maradnod kell,
nekem pedig menni,
mond csak ugye nem fogsz,
gyorsan elfeledni,
én gondolok rád majd,
szóval ne sírj, nevess,
úgy tanulok hogy rám,
mindig büszke lehess!
