Pókember egy szuperhős, világot ment naponta, nyugi, bár pók, nem sző hálót, ágy alá, se sarokba.   Én vagyok a Darth Vader, ne félj, ez csak álca, nem vagyok én sötét nagyúr, fénykardom is pálca.   Az én nevem: Elza, a havat szereted? Ha kéred örömmel, varázslok neked.   Mert imádom…

Megcsörren a vekker, medvemama felkel, kicammogva látja, szürke felhő várja, jól kinyújtja magát, elő seprű, lapát, készülődni kéne, közel a tél vége!

Túra, mihez nem kell bakancs, egy perce is művel, boldog, aki rajta járva, kíváncsian nő fel, színes szavak, fürge fények, dús dallamok között, barangolva felfedezi, hogy végtelen s örök.

Január, ha havas, kedvem sosem avas, szívverésem heves, ne savanyodj, nevess, gyere gyúrjuk, tapad, vesd csak bele magad, macska, pingvin, ember, hóból építsd kedvvel, ússzon a hóangyal, ne törődj a faggyal, fess faágat dérrel, barátkozz a téllel!

Szüd egy jégtáblán ült és bátorságot gyűjtött. Úszásóra következett. Minden vele egy időben kikelt pingvincsibe remekül úszott és imádta a vizet. Ő viszont alig várta, hogy a partra evickélhessen az órák végén. A víz hideg. A hullámok magasak. És mindig mindenki megelőzi. - Utálok úszni -…

Ősz anyó minden évben alig várta az augusztus huszonegyedikét. Többnyire ezen a napon perdült be az ajtaján Nyár földig érő selyemruhában, aminek mindig friss tengeri szellő illata van. Tavaly citrommintásat viselt. És száguldó piros sportautókról csacsogott. Az idős tündér imádta Nyár történeteit.…

Mikor épp hogy februárra pördül át a naptár, pihennek a méhcsaládok, csendes minden kaptár, medve gyomra korog-morog, zajos-bajos panasz, feltápászkodik, kicammog, hé, nincsen még tavasz? Megcsipkedi orrát a dér, s a tél fagyos szele, alszik még a málnabokor, ide ki ne gyere! Medve ásít,…

Közeledett a karácsony. Nekem pedig szokás szerint zúgott, zakatolt, sípolt és zsongott a fejem. Tele minden tennivalóval, vennivalóval, ennivalóval. A lista hosszabb, mint a Mikulásnak, pedig nekem senki sem ír levelet. Na jó, régi jó ismerőseim sosem felejtkeznek meg rólam. A három királyok:…

Hogy hol van a Kemence utca? Ezt csak azok tudják, akik igazán éhesen indulnak neki a világnak. Ők viszont egyből megtalálják. Az éhes embert ugyanis a gyomra hajtja és az orra vezeti. De vigyázat, aki éhes, gyakran mérges! Szóval, ha jót akarsz, éhes embert sose próbálj meg az orránál fogva…

Puha téli paplanuk, bordó, narancs, sárga, ágyuk vetve tetején, zöld mohából párna, sötétítő függönyeik, sűrű, fehér ködök, egész télen aludni jó, szép álmokat sünök! Kép forrása:…