Hajnalban kel, későn fekszik,nem felejt el soha semmit,segít, hogyha hibázom,s ha kisujjból kirázom,megdicsér majd kedvesem,őt én nagyon szeretem,s el addig nem feledem,amíg élek!

Végtelen a türelme, minden mesét ismer,amit ő tesz nap-nap után, az egy csoda, hidd el,mosolyt varázsol a szívbe, dalokat a szájba,s bár napközben rejtegeti, tudom, hogy van szárnya,megsúgtam neked a titkát, ne dőlj be a trükkjének,vigyázz rá, s szeresd a tiéd: az óvónő tündéred.