Elérkezett a Kirepülés Napja. Minden évben ez a nap volt a legizgalmasabb a Röpdében, vagy hivatalos nevén a Kerületi Madártani Intézetben. Ezen a napon adtak számot repüléstudásukról a szárnyalók, akik nyár óta erre a vizsgára készültek. Sólyom Sarolta, a röptanítónő minden szárnyaló tanulóért…

Villanydróton hangjegyek, szól a búcsú ének, gyülekezőt fújt a szél, mind ma a fecskéknek.   Száll a nyári napmeleg, elrepülnek vele, csivitelő utasokkal, van az ég ma tele.   Hideg már a kiskabát, didergős az ének, májusban a meleggel ígérik visszatérnek.     Background vector…

Hetek óta néma csend volt a Kiskatica Játszótéren. Csak egy ázott papírlap zörgött kopott, zöld kapuján: Vigyázat! Madárveszély. Az anyukák egy darabig próbálták nem figyelni a két óriási madárra, akik a játszótér egyetlen lombos fáján laktak, és borzasztó szemtelenül viselkedtek. Röhögve…

Miután a pulyka rejtélyes körülmények között eltűnt, nagy felbolydulás támadt a baromfiudvarban. Mindenki azon tanakodott, ki lesz majd az új vezér.  A tyúkok egybehangzó rikoltással a kakast jelölték a főszárnyas poszt betöltésére, ő azonban hallani sem akart a dologról. - Elég nekem minden nap…

Kukoricica kukorica, liba táp, liba táp, aranydara gondol  a sok liba rád, liba rád, kövérre burjánzott gizgaz, legelő, legelő, legéhesebb liba szalad, legelől, legelől, teletömi mind a begyét ma a lúd, ma a lúd, gágogással nem veri fel a falut, a falut, Fehér pehely alatt nő a libaháj,…

Krizsi, a Kikelet Tanya dombörököse pitymallat előtt ébredt a tyúkólban. Leugrott a tyúklétráról. Már nem anyával aludt a fészekben, hisz az csak a dedós csibék szokása. Ő pedig nem volt már csibe. Tollasodott a szárnya. Nagyon várta, hogy apja, Károly is felkeljen és kinyissa a tyúkól…

Dzsungelen túl is hordható talán színes kabát, fütyülte a tengelic, s megmutatta magát, dobjuk fel a barnát, szürkét, néhány élénk színnel, madáretető-klub tagság, azt hitte, hogy viccel,   A magevő röpszakosztály tudjuk, igen gyáva, hogy rejtőzik el ezután, ha a szárnya sárga? a pepitát…

Villany póznán egy lábon, Körbe-körbe kémlel, Hol is laktunk szomszédságban, Tavaly a fecskével, Kellemes kis társbérlet volt, Szimpatikus környék, A padláson cirmos lakott, S nevelte nyolc kölkét, A háziúr sem volt goromba, Nem neheztelt érte, Ha fészkünktől nem…

Réges régen, az idők kezdetén, mikor Isten a varjút teremtette, bizony őt is dalosmadárnak alkotta meg. Szerette reggelente, mikor napkelte után még  harmatos a fű, hallgatni a sok gondtalan tollas jószág énekét. Reggeli ébredésük dala kórusként zengett az Édenkertben, s boldogsággal töltötte meg az…