Túra, mihez nem kell bakancs, egy perce is művel, boldog, aki rajta járva, kíváncsian nő fel, színes szavak, fürge fények, dús dallamok között, barangolva felfedezi, hogy végtelen s örök.

Tudod, mi a legjobb gyógyszer, makacs mélabúra, hogyha lábad gyakran teszed, erdős sétaútra, mellé ajánlott beszedni, ölelésből hatot, mi legjobb hatást úgy fejti ki, ha vissza is adod.  

Mondjátok csak meg nekem, óriás szürke fellegek, hol vannak a pihe-puha, tejfehér hóemberek?                          Merre járnak, hova fújta, őket az északi szél, leszállnak-e közénk amíg, kitart az idei tél.

Január, ha havas, kedvem sosem avas, szívverésem heves, ne savanyodj, nevess, gyere gyúrjuk, tapad, vesd csak bele magad, macska, pingvin, ember, hóból építsd kedvvel, ússzon a hóangyal, ne törődj a faggyal, fess faágat dérrel, barátkozz a téllel!

Szüd egy jégtáblán ült és bátorságot gyűjtött. Úszásóra következett. Minden vele egy időben kikelt pingvincsibe remekül úszott és imádta a vizet. Ő viszont alig várta, hogy a partra evickélhessen az órák végén. A víz hideg. A hullámok magasak. És mindig mindenki megelőzi. - Utálok úszni -…