Szüd egy jégtáblán ült és bátorságot gyűjtött. Úszásóra következett.

Minden vele egy időben kikelt pingvincsibe remekül úszott és imádta a vizet. Ő viszont alig várta, hogy a partra evickélhessen az órák végén.

A víz hideg. A hullámok magasak. És mindig mindenki megelőzi.

- Utálok úszni - panaszkodott a szüleinek, akik ilyenkor türelmesen elmagyarázták neki, hogy amelyik pingvin nem úszik, az nem fog halat. És, aki nem fog halat, annak üres marad a hasa.

Szüd úszott, de nem gondolt a halakra. Még akkor sem, ha nagyon éhes volt. A kavicsokra gondolt, amiket néha a jég között talált az óceánparton. Gyönyörűnek találta őket. Főleg azokat, amiket teljesen gömbölyűre simogatott a víz. Órákig tudta őket nézegetni. Találgatni, milyenek lehetettek, mielőtt partot értek. Vajon azokról a helyekről érkeztek, ahol most éppen tavasz vagy nyár van? Ahol mindig süt a nap és a vízpartot teljesen beborítják a mindenféle színű és formájú kavicsok? Szüd papája sokat mesélt a kis Pingvinnek a világ többi tájáról, ahol az évnek csak egészen kicsi részében borít be mindent a jég vagy a hó. A legtöbb hónapban zöldbe öltözik a természet, s amerre csak a szem ellát ezer-féle színpetty pompázik a pipacspirostól a rozsdabarnáig. Szüd imádta a színeket, talán ezért is nyűgözték le annyira a kavicsok.

Egy nap nagyon messzire merészkedett a pingvin kolóniától. Annyira belefelejtkezett a kavicsvadászatba, hogy azt a nagy sziklát is elhagyta, amiről minden pingvin tudta, mögötte kezdődik a fókák birodalma. Aznap a fókák szerencsére épp kirándulni mentek egy távolabbi jéghegyre, így Szüd egyedül totyogott a kihalt partszakaszon.

Egyszer csak egy fura, csillogó valami állta útját. Még sosem látott ehhez hasonlót, de rögtön tudta, hogy ez a valami igazán különleges.

Először körbejárta. Aztán finoman megkopogtatta a csőrével. A kopogás hatására a valami olyan hangot adott ki, mint a repedő jégtáblák. Szüd a csőrébe fogta a valami végét és húzni kezdte hazafelé. Sokszor megállt még az őt riadtan kereső szüleihez ért vele.

- Jaj, Szüd! Hol jártál? Csak nem mentél át a Fókapartra? Kisfiam, úgy aggódtam – hadarta a mamája.

- Nahát, kisöreg! Micsoda kincset találtál – lengette meg a szárnyát büszkén a papája.

- Kincs? - csillant fel Szüd szeme.

- Palackposta – mondta a papája és vizsgálgatni kezdte a palackba préselt dugót – húzzuk ki!

Szüd papájának a csőre már túl nagy volt a dugó kihúzásához, Szüdé azonban tökéletesnek bizonyult. Miután a dugó kikerült a palackból, a pingvinszülők kirázták a tartalmát. Egy levél és egy sosem látott színű, gyönyörű, gömbölyű kavics volt benne.

- Hoppá! - kiáltott fel a papa pingvin – ez alighanem egyenesen a világ másik feléről jött.

Szüd izgatottan várta, hogy a papa elmondja mi áll a levélben.

- Sajnos nem tudom elolvasni, de a sarkkutató barátom biztos segít. Tőle tudom azt is, hogy ez itt - mutatott a levélen egy hatalmas mancs lenyomatra - egy jegesmedvétől származik. És a jegesmedvék pont a bolygó másik felén élnek. Egy nagyon hasonló helyen mint mi, aminek a neve: Északi-sark.

- És a kavics? A kavics is onnan való? - kíváncsiskodott Szüd.

- Bizonyára. Már csak ki kell derítenünk, mi a célja vele a levélírónak – mondta a papa pingvin és el is indult csőrében a levéllel, hogy megkérdezze barátját, Amundsent.

Míg a papára várt, Szüd a különös kavicsot vizsgálgatta. Mintha valami varázslatos fény derengett volna benne. Még sosem látott hasonlót.

Már este volt, mikor papa hazaért. Szüdnek majd le ragadtak a szemei, de nem akart aludni. Talpa alatt őrizve a kavicsot várta, hogy kiderüljön, mit üzent a kavics régi gazdája.

- Jól gondoltam. Egy jegesmedve kölyök küldte a levelet, akinek egy sarkkutató segített az Északi-sarkon megírni. Kavicsokat gyűjt és Nordnak hívják. Azt kéri, hogy, aki megtalálja az üzenetet, küldje el a legszebb kavicsot az otthonából, ő cserébe elküldte az ő kedvencét ajándékba.

Szüd válaszpalackja néhány ezer kilométeres kitérő után egy kutató hajó fedélzetén jutott vissza Nordhoz. A jegesmedve kölyök minden barátjának elújságolta az úszóleckéjük előtt, hogy világra szóló kavicsbarátságot kötött egy pingvinnel, akinek létezéséről eddig csak mesék szóltak az Északi-sarkon.