Megcsörren a vekker, medvemama felkel, kicammogva látja, szürke felhő várja, jól kinyújtja magát, elő seprű, lapát, készülődni kéne, közel a tél vége!

Barna medve gyomra kordul, Hú, de hosszú volt a tél, Kinézek, hátha a táj már, Nem egészen hófehér, Kéne harapni valamit, Jó lenne egy málnatál, Hozzá egy kaptárnyi méz, Gyomromban otthont talál, Na, lássuk csak, Mi újság, a barlangomon kívül, Medve úr kicammog…