Mikor épp hogy februárra

pördül át a naptár,

pihennek a méhcsaládok,

csendes minden kaptár,

medve gyomra korog-morog,

zajos-bajos panasz,

feltápászkodik, kicammog,

hé, nincsen még tavasz?

Megcsipkedi orrát a dér,

s a tél fagyos szele,

alszik még a málnabokor,

ide ki ne gyere!

Medve ásít, visszabújik,

nem kér ő a télből,

hosszan s édesen álmodik,

málnáról és mézről.