Meleg nyári reggelen felébred a macska, Nyújtózkodik szerteszéjjel mind a négy kis mancsa, De jól esne most egy finom, friss tejecske reggeli, Pici, piros tányérjából boldogan lefetyeli. 

Ezt a varázsigét Fruzsikának írtam, de minden ovis használhatja nátha idején. Naponta háromszor, orrfújás előtt, míg meg nem gyógyulsz:   Dátha baci költözz el, Az orrom nem a lakásod, Indulj és keress magadnak, Máshol baci barátot!

Piszkos csizma, sáros csizma, Ki kell jól sikálni, Koszos csizmákkal nem lehet, A Mikulást várni, Suvickoljuk, kipucoljuk, Megtisztítjuk mindet, Tesz beléjük majd Mikulás, Sok szép s finom kincset!

Kelekótya kotnyeles, Kifutott a húsleves, Felmosórongy pótnyeles, Szemetesben mit keres?   Irgum-burgum Karola, Miből lesz most vacsora? Egy maroknyi mazsola, Nem egy fényes lakoma!    

Itt is maszat, ott is maszat, Hű, de összekented magad, Piszkos pofika kettő darab, Tíz kicsi ujjacska kosztól ragad. Irány a mosdó, ne fordulj vissza, Szappanozz bátran, a lefolyó issza, Habhajón utazik le minden piszka, Így leszel kicsikém újra szép tiszta.

Öreganyám sparhelt mellett kukoricát morzsol, A két csutka tánca közben barázdákat horzsol, Hullik a sok sárga gyöngyszem, lesz egy véka tengeri, S ami huncut mellépotyog, a kendermagos felszedi.    

Hű, milyen hatalmas levélkupac, Rikkant az aprócska fehér kukac, Ha ezt most mind befalom, Tele lesz a pocakom. De nagyon! Falatozik, majszol, Lakmározik, habzsol, Degeszre töm, bezabál, Kukac pocak tele már, De nagyon! Ejnye, te kis torkos, Falánkságban szorgos, Éhenkórász…

Erdő alján, járdán, kertben száraz levél rengeteg, Sárga, barna, mély avarban  taposni úgy szeretek, Zizeg, zörög, surrog halkan, S engem csak visz, visz a talpam, Amíg tart az avar, Engem biz' nem zavar, A sár!  

Ősszel a tulipán levetkőzik szépen, Elbújik a virágágyas jó puha ölében, Összegömbölyödik az apró virághagyma, S álmodozva készül a szép, új tavaszra.  

Vastag, zöld kabátkájában barna gömböc szundikál, Ébredj már fel te, hétalvó, a szél neki így kiabál, Átaludtad a szép nyarat, mikor minden fényes, Bújj elő hát te lustaság, ne légy ilyen kényes!   Nyújtózkodik hát a gömböc s lepattan a gombja, Hajlik az ág,…