Tik-tak, tik-tak,
októberi tökök,
tudom, vártok,
értetek is jövök,
lesz itt móka kacagás,
sütkérezés, faragás,
kérhetitek mosolygósra,
a héjját meg ropogósra,
a szemét meg fényesre,
a belsejét pépesre,
nem kell ide több szó,
ugye, hogy a tök jó?
Besztercei hamvas,
A közepe magvas,
Kívül kék és fényes,
Belül puha, édes,
Van egy nagy kosárral,
Magozzuk apával,
Egy a tálba,
Egy a szájba,
Jut még elég a lekvárba,
Gombócba és lepénybe,
Mindenféle edénybe,
A kamrapolc,
Létramagas,
Legeslegtetejére.
Egyik fámon Alex,
másik fámon Vilmos,
és, hogy ez miért is,
igen fontos hír most?
Mert hogy itt az ősz,
hát fáznak, ugranának,
ki kertünkbe betér,
körtét uzsonnázhat!
Vége van a nyárnak,
de ne aggódj, várnak,
új kalandok,mert ők is az ovinkba járnak.
Meséld el mit láttál,
szünetben hol jártál,
izgalmas volt,de kicsit az oviba is vágytál?
Itt vagyunk hát újra,
s lehet ma még furcsa,
Idő Úr a csoportunkat hipp-hopp összegyúrja.
Látjátok mily’ nagyra nőttem,
idén ovis lesz belőlem,
lehet ugyan picit fura,
nekem még ez az óvoda,
a sok gyerek, óvó nénik,
mit beszélek, vajon értik,
játszunk-e majd, ahogy otthon,
anya mondta, meg kell szoknom,
ahogy ő jár a munkába,
én megyek az óvodába.
Ő dolgozik, én…
Ismerek egy tündért, hófehér a szárnya,
igaziból nem is szárny az, köppenykabátka,
csodaerejének nem pálca a háza,
fejében és szívében van varázstudománya.
Ha szurit kell kapnom vagy épp gyógyszereket
nem félek, mert tudom, ez a tündér szeret,
odafigyel, kérdi: mond csak kicsim, jó…
Grimaszol a pimasz,
Meggyet evett, igaz,
Savanyú, de nagyon,
Legközelebb hagyom,
Hogy a rigók egyék,
Akik szeretik, vegyék,
Félre lettem vezetve,
Azt hittem, hogy cseresznye.
Ha a nap gyümölcs volna, sárgabarack lenne,
Vidáman költözne be a lekvárüvegekbe,
Hogy mikor a hideg télben rövidek a nappalok,
Legyen, ami a sötétben is nevetve rád ragyog.