Barna medve gyomra kordul, Hú, de hosszú volt a tél, Kinézek, hátha a táj már, Nem egészen hófehér, Kéne harapni valamit, Jó lenne egy málnatál, Hozzá egy kaptárnyi méz, Gyomromban otthont talál, Na, lássuk csak, Mi újság, a barlangomon kívül, Medve úr kicammog…

Hiányzol nagyon, már oly' régóta várunk, Látogass el hozzánk, kedves Hóbarátunk, Vár egy hosszú, színes sál, s egy piros fazék téged, Miben egy kis tejbegríz sajnos odaégett.   Szénből is lesz, gömbölyű, seprűnyél is akad, Kérünk, kedves hóember, szánd elvégre magad, Utazz ide mi hozzánk…

Zsolti, a kedves, két és háromnegyed éves szőke kisfiú, Buksi a jobbos és Blöki a ballábas kutyapapucs békésen szundikáltak Zsolti zöldre festett falu szobájában. A kisfiú a szép, bükkfa színű rácsos ágyában, a gitáros, téli paplanba burkolózva, Bodri és Buksi az ágy alatt, a zöld cipős dobozban.…

Jégvirág nyílik az ablak praclifoltos üvegén, Na, gyere csak kis barátom, sétálunk egyet, Te meg Én, Meglessük, hogy zimankóban is szép-e kint a vidék, A kapucni rejtekéből számolgatunk hópihét, Hízott-e a karcsú jégcsap tegnap óta eleget, Beöltözünk, mert napocska…

Csillan a hóban a téli varázs, Szánkóval érkezik a Mikulás,   Tiszta csizmákra ragyog a Hold, Tele azé lesz csak, aki jó volt!      

Mi történik, hogyha télen nem lesz mégse hó, Min csúszik a szánkójával majd a Télapó? Utánfutós varázsbringán járja be a Földet, Vagy egy lovas kocsival, min csengettyűket zörget, Talán egy vidám, füttyülő, pöfögő, kis gőzösön, Esetleg egy vadászgéppel, mi átszáll felhőn, ködön, Színes, hasas…

Recsegve roppan a jég a tavon, Szánkóval csúszunk a finom havon, Orrunkat, fülünket csípi a dér, Csillog a jégvirág, itt van a tél!

Kedves, aprócska hóvirág, Mily' csodálatos várni rád, Ha kidugod piciny virágfejed, Elszállnak mind a fellegek, Itt van a tavasz, elmúlik a tél, Édes kis virág vagy, hófehér.

Hol a hó, hol a hó? Mondd csak kedves Tél! Január van s napsütés, Semmi sem fehér. Küldj nekünk felhőket, Hulljon már a hó, Hisz január közepén, Szánkózni a jó! A kép szinezőként letölthető innen.

Szomorúan álldogált a Hóember az udvarban. A november végén leesett hóból építették a gyerekek. Akkor fehér volt minden, a kert, az utca, a háztetők és a fák, meg persze a Hóember is. Szép piros fazekat kapott kalapnak, az orra pedig egy friss, ropogós répa lett. Büszke is volt…