Lóg a csőre,kár,véget ért a nyár,elrepült az összes dalos,szép, színes madár.Itt a szürkeség,varjú szól:de szép,bús, borongós napjaidon,hallgass varjúzenét:KÁR!
Gyere, szedjünk gesztenyét,
elgurultak szerte-szét,
nézd hogy csillog, ugye szép?
Gyere, szedjünk gesztenyét!
Gyüjtsünk sok makk kupakot,
apró, barna kalapot,
mit makk-kobak elhullatott.
Gyűjtsünk sok makk kupakot.
Kosárba mind a mogyoró,
sütünk belőle…
Szürke, kövér felhők, szállnak messze, messze,
a távoli Alföld szomjas, inni szeretne,
szaladnak a felhőbirkák, a szél hajtja őket,
öntöznek s a krumpli, búza szép nagyra megnőnek.
Sárga pettyes pitymallat,
milyen jó a pitypangnak!
Zöld fű közt a harmatban,
mosakodik hajnalban.
Döngő-dongó méh leszáll,
mesél neki, merre jár.
Arany sugár ebédje,
a Nap süti kedvére.
Délután a szellő tánc,
halkan dúdol, eszterlánc,
Mikor bársony éj…
Bársonyszoknyás árvácska,
nem vagy egyedül soha,
bár mikor a kertész ültet,
a természet még mostoha,
te százszor száz szín testvéreddel,
szelíden tűröd, hogyha fagy,
s pompás virággal köszönöd,
meg, ha simogat a nap.
kép forrása: teszvesz.hu
Patak parton pitypangosban,
Csibe csapat csipeget,
Nézi őket mosolyogva,
A húsvéti kikelet,
Sok, szép, sárga picike,
Virág között pipike,
Szedegeti kosárkába,
Őket fürgén Tibike.
Tavaszi nap melege simogatja kedvesen,
Nyisd ki szépen bimbóidat, drága, szőke gyermekem.
Lássa mind ki erre jár,
A tél elrepült, messze már,
A hideg gyorsan múlik,
Aranyeső hullik.
Édes tavasz-illat száll,
Zümmög már a sok bogár,
Üres bendő, repkedő,
Hol a bogárlegelő?
Terülj-terülj lakoma,
Reggeli, ebéd, vacsora,
Virágkehely étterem,
Parkban, erdőn, réteken!