Az én anyukám szép a haja mindig puha,
Ahogy sétál velem leng rajta a ruha,
Mikor csendben játszom mosolyogva látja,
Milyen okos, ügyes az Ő Zsolti babája.
Az én anyukám keze mindig finom meleg,
Mikor megsimogat érzem nagyon szeret,
Szemében egy csillag nevetve Rám ragyog,
Mert én az Ő kicsi szemefénye vagyok!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
